Sziasztok!
Íme, ismét itt vagyok az újabb résszel. Nos, itt is kipróbálok egy újabb írásmódot, mint a másik blogomnál. Remélem így is tetszeni fog nektek!
Puszi: Gigi
2014. szeptember 27
Holland Roden
The story of my life I take her home,
I drive all night to keep her warm and time,
It's frozen!
- Vajon ki énekel? - teszem fel magamban a kérdést, mikor a konyhaajtó mellett lapulva hallok meg egy kissé hamis hangot, amint a Story of my life-ot énekli. Hát persze, hogy Harry. Hiszen csak neki van ilyen rekedt hangja. Ez a hang alig két hónapja még tisztán csengett és boldogságot árasztott, ám most...Mostanra már elvesztette az erejét.
Kilépek a fal takarásából, így tökéletes rálátásom nyílik Harry izmos hátára, miközben épp kakaót csinál magának. Halkan dúdolja tovább az előbbi dallamot, míg meg nem szólalok.
- Sajnálom - szólok halkan, mire ő rögtön rám kapja tekintetét - Tudom, hogy még mindig fáj, ahogy azt is hogy ez örökké fájni fog neked. Sajnálom. Nem nekem kéne most a fiúkkal koncertezni, hanem neked! - motyogom, miközben könnyeim utat törnek maguknak. Annyira rossz érzés tudni, hogy minden egyes tettemmel fájdalmat okozok neki.
- Nem kell sajnálnod - lép elém s kezei közé fogja arcomat - Én sem sajnálom, mert hála ennek a hangszálérszakadásnak megismertelek téged - mosolyodik el - Ne sírj! - dönti homlokát az enyémnek. A levegő megakad a tüdőmben, majd iszonyatos tempóban megy tovább. Szívem hevesen dobog míg testrészeim remegni kezdenek.
Nyilvánvalóan feltűnik neki reakcióm, mivel elégedett mosoly ül ki csodásan ívelt, enyhén rózsaszínes ajkaira.
- De én... - kezdeném, de nem tudom befejezni a mondatot, mivel egyetlen egy tettével belém folytja a szót. Mutatóujját ajkaimra helyezi, majd beszélni kezd.
- Utálom, ha sírsz. Jobban szeretem ha láthatom az a gyönyörű mosolyodat - mondja az én arcom pedig hasonlít egy paradicsomra - És ne emészd magad a történtek miatt. Nem olyan rossz dolog társmenedzsernek lenni. Nekem elhiheted - nyom egy puszit az arcomra, majd kezemet megfogva ültet le az asztalhoz, majd egy bögre kakaót tesz elém. Kezébe veszi a sajátját, majd mindketten inni kezdjük a Harry Styles féle kakaót.
- Hol vannak a fiúk? - kérdezem immár a nappaliban ülve. A kanapén terpeszkedünk mindketten. Az én fejem Harry ölében pihen, míg ő a hajammal játszik. Ha most valaki kívülről látna minket azt mondaná, szerelmesek vagyunk. Bár igaz lenne. Bárcsak a barátomnak mondhatnám, minden reggel vele ébredhetnék. Csodás lenne. Igazából, fogalmam sincs hogy mikor változtak meg iránta az érzéseim, de ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel. A lényeg az hogy már nem barátként tekintek rá. Annál sokkal többet érzek iránta. Tiszta, önzetlen és - sajnos - viszonzatlan szerelmet.
- Elvitték Benji-t gokartozni - vonja meg a vállát hanyagul majd arcán megjelenik a már jól ismert perverz vigyora - Ebből pedig az következik hogy csak a miénk a ház, így azt csinálunk amit csak akarunk. És történetesen nekem lenne egy tippem, hogy mit csináljunk - kezdi el húzogatni a szemöldökeit, mire csak megforgatom a szemeimet, majd az öléből kipattanva kezdem el püfölni egy párnával.
- Perverz vagy! - kiáltom, majd hirtelen azt veszem észre, hogy alatta fekszem a földön. Mindketten gyorsan szedjük a levegőt. Arcunk alig pár centire van egymástól - Engedj el - suttogom, ám neki eszében sincs teljesíteni a kérésemet. Élvezi, ha kínozhat ez már biztos!
- Elképesztően gyönyörű vagy - simít ki egy kósza tincset az arcomból. Beleremegek az érintésbe, amit egy mosollyal nyugtáz - Bárcsak az enyém lennél - súgja, majd ajkaival közelíteni kezd felém. Alig pár milliméter választ el minket egymástól, mikor hirtelen észhez térek, s eltolom magamtól.
- Ne! Mi nem lehetünk együtt, Harry - ejtem ki a fájdalmas szavakat - Te a menedzserem vagy!
- Társmenedzser!
- Az mindegy! - vágom rá - Akkor sem lehetünk együtt!
- Ennyi?! Ez lenne az a hatalmas probléma, amiért nem kaphatlak meg?! - kiáltotta, miközben felállt.
- Igen - súgom és én is felállok. Tekintetemmel a padlót fürkészem, mikor egy gyengéd érintést érzek meg az államon, amely arra kényszerít, hogy ránézzek. Azok a gyönyörű szemek - jut szembe mikor pillantásom találkozik Harry-ével.
- Kicsit sem érdekel mit gondolnak mások - mondja, majd ajkait enyéimre nyomja mielőtt még tiltakozhatnék.
Ajkai lassan kezdenek el mozogni, majd egy másodperc múlva már az én ajkaim is megmozdulnak, hogy együtt járhassanak egy lágy táncot. Kezei derekamat ölelték át, míg az én karjaim nyaka köré fonódtak. Jobb kezemet hajába vezettem és élvezettel túrtam göndör fürtjei közé. Csókunk egyre hevesebb lett, ezáltal a hasamban lévő pillangók is gyorsabban, hevesebben csapkodtak. Végül Harry vált el tőlem, ám épp csak annyi ideig míg mindketten levegőt nem vettünk, majd ajkai ismét lecsaptak. Ezúttal már nyelveink is tánca kezdtek. Keze derekamról hirtelen a fenekemre csúszik, majd halk nyögés szökik ki ajkaim közül, mikor megmarkolja.
- Légy az enyém - válik el tőlem, majd egy gyors levegő vétel után, már ismét ajkaimat falja. A fenekemnél fogva felemel az én lábaim pedig dereka köré fonódnak. Immár mindkét kezemmel haját túrom, amire csak egy élvezettel teli morgás a válasz. Hirtelen érzem meg hátam alatt a kanapét, míg Harry rajtam fekszik. Karjaival fejem mellett támaszkodik, míg az én kezeim hátát simogatják.
- Nem lehet - súgom, mikor ismét elválunk. Válaszként Harry ismét ajkaimra tapad ám ez a csók sokkal hevesebb, mint az előző. Jobb kezével felsőmet kezdi feljebb tűrni, míg az én kezeim immár a pólója alatt kalandoznak.
És ekkor ismét észhez térek.
- Elég - tolom el magamtól, majd a kanapéról felpattanva igazítom meg felsőmet.
- Kérlek, Holly - ölel át hátulról, majd a nyakamba csókol - Ne ellenkezz! Úgy sokkal nehezebb minden. Valld be, hogy csak is engem akarsz - halad egyre lejjebb, s immár a jobb vállamat borítja be finom csókjaival. Halk sóhajok, nyöszörgések hagyják el ajkaim, amik csak még jobban bátorítják őt.
- Ne! - lehelem, ám nem teljesül az "akaratom" - Harry! Ne tedd ezt még nehezebbé!
- Holly lásd be, mindenkinek jobb lenne ha mi együtt lennénk. Benji is imád engem és a fiúk is látják hogy ami köztünk van az nem szimpla barátság. Paul pedig nem szólhat bele. Ez az én életem azt teszem amit csak szeretnék. Úgy, ahogy te is - fordít maga felé, hogy szemembe nézhessen - Szóval...Megtisztelnél egy randival ma este? - dönti homlokát az enyémnek. Agyamat megfertőzte bódító illata, így gondolataim kuszábbak mint valaha.
- Igen - lehelem elgyengülten, ami egy mosolyt csal arcára.
- Hétre készülj el! - mondja, majd magamra hagy. Cipőét magára veszi, majd az ajtóban állva még visszaszól - Valami dögöset vegyél fel - kacsint, majd már csak a bejárati ajtó csapódását hallom. Elment.
Villám gyorsan kapom fel a telefonom, majd nézem meg az időt. 14:31. Klassz. Gyorsan kikeresem Crys számát, majd már hívom is.
- Szia Holla!
- Szia! Segítened kell nekem - térek egyből a lényegre.
- Mi történt? - válik ijedté a hangja.
- Harry randira hívott és nekem alig pár órám van elkészülni! - visítom kétségbeesetten. A vonal végén pár percig néma csend uralkodik, majd Crys sikítása tölti be a teret.
- ÁÁÁ!!! Tudtam, tudtam! Annyira tudtam! öt perc és ott vagyok - csapja le a telefont. Huh. Ez gyorsan megvolt.
Így utólag belegondolva, talán hiba volt igent mondanom Harry-nek. Hisz' ő a menedzserem! Mit fognak rólunk gondolni a rajongók, az újságírók? Már így se merek belépni se a twitter fiókomba se a facebookomba. Hát még ha kiderülne, hogy Harry meg én gyengéd érzelmeket fűzünk egymáshoz. Kitörne a harmadik világháború.
Elmélkedésemből a csengő hangja zökkent ki, ami egyet jelent azzal hogy megjött Crystal. Gyorsan az ajtóhoz futok, majd beengedem drága barátosnémet. Szinte beesik az ajtón ám nem igazán érdekelheti, mivel karon ragad és pár perc múlva már a szobámban dobálja a ruháimat.
- Anyám! Holland mondd, hogy lehet az hogy nincs egyetlen egy koktél ruhád sem?! - emeli égnek szemeit, majd tekintete megakad a szekrényem másik felén, melyet Lou rendezett be, dögösebbnél dögösebb ruhákkal - Ez lesz az! Kiáltja, majd a kezembe nyomja a megfelelő ruhát. A fürdő felé taszigál, majd mielőtt bármit is mondhatnék, rám vágja az ajtót.
Nagyot sóhajtva teszem le a ruhát a kisebb komódra, majd kezdek el levetkőzni. A ruháimtól megszabadulva lépek be a zuhanykaniba, majd nyitom meg a kellemesen forró vizet. Testrészeimet és hajamat alaposan átmosom málna illatú tusfürdőmmel és az ugyanilyen illatú samponommal.
Felfrissülve, ám még mindig idegesen lépek ki a kabinból, majd kapom magamra fekete fehérneműm, s a kiválasztott ruhadarabot. Hajamat egy törülközőbe csavarom, majd átmegyek a szobába, ahol Crys azonnal kezelésbe vesz. Hajamat megszárítja, majd enyhén göndörré varázsolja. Lábaim elé teszi a kiválasztott cipellőt, melyet készségesen magamra kapok, majd a sminkemet is elkészíti. Kezembe nyomja egy táskát, melybe már minden fontos dolgot belegyömöszölt, majd a tükör elé lökött. A végeredmény meglehetősen jó lett.
- Azt hiszem teljesítettük Harry kérését -szóltam halkan, és még mindig a tükörképemmel szemeztem.
- Miért, mit kért?
- Hogy dögös legyek - súgom, majd Crys felé fordulok.
- Szóval tetszik? - lepődik meg - Azt hittem egyből kijelented hogy valami szolidabbat szeretnél.
- Hát persze hogy tetszik - ölelem meg amit viszonoz is - Köszönöm!
- Nincs mit! Na de én megyek is - válik el tőlem - Na meg két perc múlva hét óra - kacsint, majd együtt hagyjuk el a szobát. Szívem a torkomban dobog, mikor lábaim elhagyják az utolsó lépcsőfokot is. Átvágunk a nappalin, ahol meglepetésemre a fiúk és az öcsém terpeszkednek. Amint meglátnak szemeik kikerekednek és szinte szóhoz sem jutnak.
- Én megyek - súgja Crys majd elmegy mellőlem és már csak az ajtó csapódását hallom.
Idegesen toporgok egy helyben, mikor is Benji szalad hozzám és átölel.
- Nagyon szép vagy! - kiálltja, majd felnéz rám - Ajánlom Harry-nek hogy vigyázzon rád! - hiába tíz éves. Engem bármikor megvédene és ez fordítva is igaz.
- Szóval tényleg randitok lesz - bólint elismerően Louis. Szégyenlősen bólintok, majd az ajtó csapódását és lábdobogást hallok.
- WOW - torpan meg Hazz az ajtóban és elismerően végig mér. Tettébe belevörösödök amit egy huncut mosollyal díjaz - Mehetünk? - sután bólintok, majd a fiúktól elköszönve hagyjuk el a házat.
Kocsijához vezet, majd segít beszállni. Miután sikeresen beszálltam ő is beült, majd gázt adva a motornak elindultunk.
- Hová megyünk? - kérdeztem, mikor már vagy tíz perce úton voltunk.
- Titok - felelte, majd egy piros lámpánál rám emelte csillogó tekintetét - Mocskosul dögös vagy ebben a ruhában!
Szavai zavarba ejtenek ő pedig jót mulat ezen. Újabb tíz perces utat teszünk meg, mikor is egy kisebb épületnél áll meg. Sőt. Inkább magánháznak mondanám.
- Hol vagyunk? - nem felel csak kiszáll, majd az én oldalamra érve engem is kisegít. Derekamat hátulról átkarolja, úgy vezet a kis ház felé.
- Ez az én saját rezidenciám - súgja, majd kulcsait elővéve kinyitottam a faajtót. Belépve a lakásba megcsapott a meleg levegő. Beljebb lépve Harry lesegítette rólam a dzsekimet, majd magáról is levette a zakóját. Még nem is néztem meg őt rendesen! Fekete zakót és fehér inget viselt, mellé pedig a már jól ismert fekete farmere díszelgett hosszú lábain. Haja kuszán pihent a fején, míg nyakában ott pihent a már jól ismert nyaklánc. Ujjait gyűrűvel díszítette, melyek még dögösebbé tették őt.
- Gyere - fogta meg a kezemet, majd a nappalin keresztül húzott egy kisebb étkezőbe. Kezeimet szám elé kaptam, mikor megláttam a megterített asztalt, tele finomsággal. Az asztal közepén egy gyertya díszelgett, mint egyetlen fényforrás. Harry udvariasan kihúzta nekem a széket, majd velem szembe ülve kezdtünk el enni. Milánói. Nyami.
- Ez isteni - mondom már vagy negyedgyére, miközben jóízűen falatozunk. Harry csak kuncog egyet majd száját megtörölve válaszol.
- Örülök, hogy ízlik, de ha még egyszer meg mered dicsérni én esküszöm kiváglak az ablakon - viccelődött én pedig belementem a játékba.
- Ó, szóval csak ennyit érek neked? - tettetem a durcás kislányt. Karjaimat melleim alatt összefonom, fejemet padig tüntetőlegesen elfordítom. Hallom, amint feláll, majd elém guggol.
- Na - dörzsöli fejét a combomhoz - Tudod, hogy imádlak - gügyög, amin képtelenség lenne nem nevetni - Na! Ezt már szeretem - áll fel majd kezét nyújtja, melyet miután elfogadok, felhúz - Gyere - húz át a nappaliba, ahol egy üveg bor és két pohár vár minket.
Letelepedünk a kanapéra, majd beszélgetésbe kezdünk. Közben Harry felbontja a bort, s azt kortyolgatjuk. Épp egy gyerekkori történetét meséli, mikor a csengő éles hangja tölti be a teret.
- Pillanat - áll fel, majd elmegy ajtót nyitni, s mivel kíváncsi vagyok, utána megyek. Mikor az ajtóhoz érek meglepő látvány fogad. Egy szőke lány ölelgeti Harry-t aki rendítlenül azon van hogy levakarja magáról a csajt.
- Harry kérlek fogadj vissza - mondja, nem is, inkább nyávogja a szőke cicababa, majd pillantása rám esik - Ki ez a lotyó?!
- Ő kérlek szépen a barátnőm, kedves Taylor!
