Íme az új fejezet! Kérlek benneteket hogy KOMIZZATOK! Jövőhéten jön az epilógus, tehát a történet véget ér :/
2014. december 11.
Holland Roden
Izgatottan ülök a kanapén Crys-szel és Eleanor-ral, miközben eperturmixot szürcsölünk. A fiúk interjúja pár perc múlva kezdetét veszi, mi pedig tűkön ülve várjuk. Harry azt mondta, ma bejelenti, hogy ismét együtt vagyunk. Kíváncsi leszek a reakciókra. Vajon örülni fognak a rajongók, vagy engem is elhordanak majd mindennek? Netán semlegesek lesznek? Bírni fogom a kritikát?
- Kezdődik - visít Crys, miközben belemar felőle lévő kezembe, mire felszisszenek - Bocsi - süti le pillantását. Megrázom a fejem, majd mindannyiunk figyelme a TV-re terelődik.
A képernyőn megjelenik egy fiatal, szőke nő, mikrofonnal a kezében. Felkonferálja a műsort, majd a fiúkat, akik libasorban lépkednek a kamera elé. Leülnek a nekik szánt kanapéra, és kezdetét veszi az interjú.
- Sziasztok srácok - kezdi a nő, mire a fiúk egy 'Hello'-t mormolnak - Nem vágok rögtön a közepébe, így kezdjük a szokásossal. Úgy hallottam, pár hónap és újabb turné veszi kezdetét. Ez igaz?
- Így van - bólint Liam - Izgatottan várjuk az új turnét, hogy új helyekre juthassunk el és persze hogy még több rajongónkkal találkozhassunk - mosolyog a kamerába, és lefogadom, a rajongóik jelenleg levegőért kapkodnak.
- Várható esetleg új album?
- Tervbe van véve - veszi át a szót Louis - Szeretnénk még jó sok albumot, amennyit csak lehetséges!
- Tehát hosszú távra terveztek - bólint a nő - Úgy hallottam, új menedzseretek lesz. Ez igaz?
- Abszolút nem - rázza meg a fejét Niall - Paul-nál nincs jobb!
- Bizony - helyesel Zayn is.
- Akkor térjünk át másra. Louis! Mi újság Eleanor-ral?
- Minden rendben van. Jó sokáig együtt leszünk még, ám most egy ideig nem fog nyilvánosság elé kerülni - húzza el a száját - Vagy ha igen, akkor a rajongók sírógörcsöt kapnak.
- Hogy-hogy? És mégis mennyi ideig?
- Nos egészen pontosan - gondolkodik - Még 8 hónapig biztosan - vigyorodik el, én pedig lesápadok. Eleanor terhes?!
- Csak nem bővül a család?
- De - vigyorog Lou - Babánk lesz!
A nő kissé lesápad, majd vigyorogva gratulál. Ugyanezt tesszük mi is Crys-szel. Hihetetlen, hogy eddig titkolta. Hogy csinálta? Én lehet világgá kürtöltem volna. Annyira jó nekik. A kapcsolatuk tökéletes, és hamarosan megszületik szerelmük első gyümölcse. Csak irigykedni lehet rájuk.
- Liam? Zayn? Niall? Ti hogy álltok lányok terén?
- Mi Pezz-el nem is lehetnénk boldogabbak - mosolyog a fekete hajú srác - Jelenleg turnéznak, de minden nap beszélünk, és hamarosan meg is látogatom őt!
- Mi tökéletesen is szinglik vagyunk - von vállat Liam.
- De már várjuk a hercegnőnket - szól közbe Niall, mire mind felnevetnek, ahogy mi is. Nem is ő lenne. Egy napon megtalálja a megfelelő lányt, aki összerakhatja majd a két kezét egy ilyen sráccal az oldalán.
- Harry - néz rá a nő, mire gyomrom bukfencezik egyet - Mi van veled? Na és Holland?
- Jól vagyok köszönöm. És Holly is jól van. Jelenleg az interjút nézi, és tűkön ül, vajon elmondom-e, hogy ismét együtt vagyunk, s remélhetőleg ezúttal örökre szól a dolog - vigyorog pimaszul, én pedig gondolatban már háromszor kitekertem a nyakát.
- Tehát ismét együtt vagytok! -vigyorog a nő - Úgy tűnik a One Direction háznál minden jól alakul. A fiúk boldogok, tervezik a jövőjüket. Kell ennél több? - néz kérdően a kamerába - Köszönöm a figyelmüket! Holnap ugyanekkor találkozunk, ugyanitt, Rihannával! - mondja, s a műsor véget ér.
- Ez jó volt - vigyorog Crys - De sajna mennem kell - húzza el a száját - Nem akarom megvárakoztatni Daniel-t - mosolyog, majd elbúcsúzva tőlünk, lelép. Igen. Crys és Daniel igencsak egymásra találtak a forgatások alatt, s immár két hónapja vannak együtt. Boldogok és csak ez számít.
- Csajok! - halljuk meg Lou hangját mire felpattanunk, s az ajtóhoz futunk. Ott állnak mind. El Lou nyakába ugrik, míg én Harry-ébe. Kezei derekamat ölelik át, míg én nyakába csimpaszkodom.
- Szeretlek - suttogom fülébe, s még erősebben szorítom magamhoz.
- Én is téged Holly - nyom egy puszit fülembe, majd letesz, és követjük a többieket a nappaliba. Mi is helyet foglalunk a kanapén, majd hosszas beszélgetésbe kezdünk.
***
Valószínűleg elaludhattam, mivel arra kelek, hogy karok emelnek fel, és indulnak el velem. Hunyorogva nézek körül, s tekintetem találkozik Harry smaragdzöld pillantásával.
- Aludj nyugodtan szerelmem, csak felviszlek - mondja halkan, s folytatja utunkat. Belép a szobába, majd lábával becsukja az ajtót. Letesz az ágyra, majd leveszi a nadrágomat és a pólómat. Ezt követi a melltartóm, majd előveszi egyik pólóját és rám adja. Ő is levetkőzik, majd egy szál bokszerben bebújik mellém. A takarót magunkra húzza, majd egyik karját átdobja a derekamon.
- Jó éjt Holly - motyogja a hajamba.
- Jó éjt - motyogom, majd hagyom hogy az álom magával ragadjon....
2015. július 31., péntek
2015. július 26., vasárnap
19. Fejezet: Holly!
Sziasztok! Íme az új rész, ami elég rövid lett, de a kövit igyekszem hamarabb hozni. Még egy rész+epilógus és vége a történetnek :(
KOMIZZATOK!!!!!!
2014. december 10.
Holland Roden
Puha csókok a hajamban. Finom kezek simogatása a karomon és a hátamon; s egy lágy hang, mely biztosan életem szerelméhez tartozik.
- Kicsim - puszi - Ébresztő - újabb puszi - Holly! Itt vannak a fiúk és csak rád várnak!
Szemeim azonnal kipattannak. Kiugrom az ágyból, majd rohanok is Harry szekrényéhez. Kitúrok egy inget, majd fehérneműimet és egy itteni cicanadrágomat magamhoz véve rohanok a fürdőbe, ám belém hasít a felismerés, így megállok.
Ácsi. Ha Louis itt lenne, Harry nem tudott volna így kelteni! Hisz' Louis imád minket szívatni, így tuti hogy rám ugrott volna, ha másért nem is csak hogy Hazz-t megtréfálja.
- Te aljas! - fordulok hátra a hahotázó félisten felé, aki bokszerban terpeszkedik a pihe-puha ágyon. Karjait feje alatt tartja, lábai hosszan elnyúlnak a takaró puha anyagán. Arcán pimasz vigyor. Franc! Magam elé tartom a ruháimat, ám ettől ismét nevetni kezd. Pirulva slisszolok be a fürdőbe, majd letusolva, felöltözve és bosszúvággyal telve lépek ki a helyiségből.
Harry ugyanúgy fekszik, ahogy hagytam, annyi kivétellel hogy szemei csukva vannak. Mellkasa egyenletesen emelkedik fel, és le biztosítva engem arról, hogy az igazak álmát alussza. Nem is baj. Így legalább kellően megbüntethetem!
Lerohanok a konyhába, majd tejszínhabot kezdek keresni. Meg is találom a hűtőszekrény mélyében, felkapom, és visszamegyek a szobába. Hangtalanul felrázom és leveszem a kupakját. Megfogom Hazz kezét, tenyérrel felfelé fordítom, és telefújom tejszínhabbal. A tubust az éjjeliszekrényre teszem, majd felkapom a kulcstartómat, melyen egy szőrös plüss van. Lassan, lélegzetemet visszafojtva kezdem mozgatni Harry orránál a kis állatkát. Visszatartom nevetésemet mikor Harry nyöszörögni kezd, és tovább folytatom aljas tevékenykedésemet. Pár percig mozgatom, majd Hazz keze hirtelen lendül, és egyenesen az arcába nyomja a fehér habot. Felkiált és felül, míg én röhögve terülök el a padlón. Kezeimet hasamra teszem, megpróbálva csillapítani a szúró érzést, amelyet a nevetésnek köszönhetek.
- Holland! - kiáltja, én pedig egyre jobban nevetek - Ezt mégis miért csináltad?!
- Te-te kezdted! - nevetek - Én csak visszaadtam! - dőlök el ismét, hangosan nevetve. Harry rosszallóan megcsóválja a fejét, majd felállva a fürdő felé indul....vagyis indulna.
- Meg sem kérdezem mit tettél drága kicsi Holla! - hallom meg Louis hangját, mire arra nézek. A fiúk nevetve állnak ott és gyönyörködnek fantasztikus művemben. Louis próbálja tartani magát, ám nem sokáig megy neki így immár ő is velünk nevet.
- Nagyon vicces - durcázik Harry, majd most már tényleg a fürdőbe megy, hogy lemossa magáról bosszúm jeleit.
***
- Mikor jelentitek be a nagy hírt? - kérdi Liam, miközben belekortyol az üdítőjébe. A kanapén terpeszkedünk és épp arról beszélünk, hogyan tovább. Fogalmam sincs Harry mit tervez. Vajon elmondja a sajtó előtt, mit érez? Felvállal ismét? Vagy ezúttal inkább titokban tartja? Fogalmam sincs mit tervez, de bízom benne. Nehezen, de megbízom benne, hiszen ez az alapja egy kapcsolatnak, nem?
- A holnapi interjún gondoltam - vonja meg a vállát Hazz, miközben derekamat simogatja. Fellélegezve fordulok felé, és nyomok egy apró puszit arcára. Elmosolyodik, majd viszonozza tettemet.
- Elég a nyáladzásból! - szólal fel Louis.
- Te is ezt csinálod Eleanor-ral - vág vissza szerelmem, s az ölébe húz. Belepuszil a hajamba, mire kuncogok egy jót.
- Igen, de ő most nincs itt - kacsint Lou, mire felnevetek.
Órákon át beszélgetünk, nevetünk. Jól esik velük tölteni a napot, hiszen szörnyen hiányzott más ez. Harry-vel szerelmes perceket élünk át, s én csak remélni tudom, hogy ezúttal minden tökéletesen fog alakulni...
KOMIZZATOK!!!!!!
2014. december 10.
Holland Roden
Puha csókok a hajamban. Finom kezek simogatása a karomon és a hátamon; s egy lágy hang, mely biztosan életem szerelméhez tartozik.
- Kicsim - puszi - Ébresztő - újabb puszi - Holly! Itt vannak a fiúk és csak rád várnak!
Szemeim azonnal kipattannak. Kiugrom az ágyból, majd rohanok is Harry szekrényéhez. Kitúrok egy inget, majd fehérneműimet és egy itteni cicanadrágomat magamhoz véve rohanok a fürdőbe, ám belém hasít a felismerés, így megállok.
Ácsi. Ha Louis itt lenne, Harry nem tudott volna így kelteni! Hisz' Louis imád minket szívatni, így tuti hogy rám ugrott volna, ha másért nem is csak hogy Hazz-t megtréfálja.
- Te aljas! - fordulok hátra a hahotázó félisten felé, aki bokszerban terpeszkedik a pihe-puha ágyon. Karjait feje alatt tartja, lábai hosszan elnyúlnak a takaró puha anyagán. Arcán pimasz vigyor. Franc! Magam elé tartom a ruháimat, ám ettől ismét nevetni kezd. Pirulva slisszolok be a fürdőbe, majd letusolva, felöltözve és bosszúvággyal telve lépek ki a helyiségből.
Harry ugyanúgy fekszik, ahogy hagytam, annyi kivétellel hogy szemei csukva vannak. Mellkasa egyenletesen emelkedik fel, és le biztosítva engem arról, hogy az igazak álmát alussza. Nem is baj. Így legalább kellően megbüntethetem!
Lerohanok a konyhába, majd tejszínhabot kezdek keresni. Meg is találom a hűtőszekrény mélyében, felkapom, és visszamegyek a szobába. Hangtalanul felrázom és leveszem a kupakját. Megfogom Hazz kezét, tenyérrel felfelé fordítom, és telefújom tejszínhabbal. A tubust az éjjeliszekrényre teszem, majd felkapom a kulcstartómat, melyen egy szőrös plüss van. Lassan, lélegzetemet visszafojtva kezdem mozgatni Harry orránál a kis állatkát. Visszatartom nevetésemet mikor Harry nyöszörögni kezd, és tovább folytatom aljas tevékenykedésemet. Pár percig mozgatom, majd Hazz keze hirtelen lendül, és egyenesen az arcába nyomja a fehér habot. Felkiált és felül, míg én röhögve terülök el a padlón. Kezeimet hasamra teszem, megpróbálva csillapítani a szúró érzést, amelyet a nevetésnek köszönhetek.
- Holland! - kiáltja, én pedig egyre jobban nevetek - Ezt mégis miért csináltad?!
- Te-te kezdted! - nevetek - Én csak visszaadtam! - dőlök el ismét, hangosan nevetve. Harry rosszallóan megcsóválja a fejét, majd felállva a fürdő felé indul....vagyis indulna.
- Meg sem kérdezem mit tettél drága kicsi Holla! - hallom meg Louis hangját, mire arra nézek. A fiúk nevetve állnak ott és gyönyörködnek fantasztikus művemben. Louis próbálja tartani magát, ám nem sokáig megy neki így immár ő is velünk nevet.
- Nagyon vicces - durcázik Harry, majd most már tényleg a fürdőbe megy, hogy lemossa magáról bosszúm jeleit.
***
- Mikor jelentitek be a nagy hírt? - kérdi Liam, miközben belekortyol az üdítőjébe. A kanapén terpeszkedünk és épp arról beszélünk, hogyan tovább. Fogalmam sincs Harry mit tervez. Vajon elmondja a sajtó előtt, mit érez? Felvállal ismét? Vagy ezúttal inkább titokban tartja? Fogalmam sincs mit tervez, de bízom benne. Nehezen, de megbízom benne, hiszen ez az alapja egy kapcsolatnak, nem?
- A holnapi interjún gondoltam - vonja meg a vállát Hazz, miközben derekamat simogatja. Fellélegezve fordulok felé, és nyomok egy apró puszit arcára. Elmosolyodik, majd viszonozza tettemet.
- Elég a nyáladzásból! - szólal fel Louis.
- Te is ezt csinálod Eleanor-ral - vág vissza szerelmem, s az ölébe húz. Belepuszil a hajamba, mire kuncogok egy jót.
- Igen, de ő most nincs itt - kacsint Lou, mire felnevetek.
Órákon át beszélgetünk, nevetünk. Jól esik velük tölteni a napot, hiszen szörnyen hiányzott más ez. Harry-vel szerelmes perceket élünk át, s én csak remélni tudom, hogy ezúttal minden tökéletesen fog alakulni...
2015. július 14., kedd
18. Fejezet: Csináld már!
2014. december 9.
Holland Roden
Kilépve az utcára, megcsap a hideg, így összébb húzom magamon kabátomat. Körülnézek, ám nem látom az ismerős fürtöket. Átvert, fut át a gondolat az agyamon. Nekidőlök a falnak, karjaimat összefonom mellem alatt, és várok. Várok rá, hogy tudjam, nem vert át. Nem játszik velem, és szeretne velem lenni. De mit is képzelek? Hiszen hazudott nekem! Végig kihasznált, én meg észre sem vettem!
- Reméltem, hogy itt talállak - hallom meg a számomra oly kedves hangot, és egy pillanat múlva már előttem áll. Kezei kabátja zsebébe vannak bújtatva, arca kifürkészhetetlen.
- Halljam mit akarsz tőlem még - mondom hanyagul. Pedig érdekel, mit akar. Kíváncsi vagyok. Tudom, hogy nem szabadna, nem törődőmnek kellene lennem és elfelejtenem őt, ám képtelen vagyok rá. Egyszerűen nem tudom kiverni őt a fejemből, és ez megijeszt. Nem akarom ezt érezni! Nem akarok folyton utána vágyódni, a lehetetlenre. Hisz' ő sosem fog megváltozni! Mindig is csak a saját érdekeit nézte, miért változna ez meg miattam?
- Megmagyarázni - vonja meg a vállát - Mindent!
- Kezdheted, bár kétlem, hogy hihető magyarázatot tudnál adni - hangom sürgető, és lekezelő. Látom arcán a fájdalmat, ám egyáltalán nem érdekel.
- El akartam mondani! Mind el akartuk mondani, de Paul megtiltotta! Nem tehettem semmit sem! Ami pedig közöttünk történt, a kapcsolatunk....sosem játszottam meg magam. Valóban elcsavartad a fejemet, amiért meg is kaptam a magamét Paul-tól! Szeretlek Holly! Nem akarlak elveszíteni emiatt. Sajnálom, hogy nem erősködtem jobban azért, hogy elmondhassuk neked - hajtja le a fejét mondandója végén.
Ez végül is logikus. És hihető is. Paul-ból pedig kinézem, hogy megtiltotta nekik, ők pedig egyszer az életben szót fogadtak neki. Szeret. Szeret engem. És én is őt, bármennyire szeretném, ha nem így lenne. De így van, és elegem van ebből a helyzetből! Szeretném tudni, hogy ő az enyém, és senki nem veheti el tőlem.
Hirtelen felindulásból lépek felé egyet határozottan, majd ajkaimat övéire nyomom. Meglepődik, de azonnal visszacsókol. Nyelve megkapja a bejutást, s szenvedélyes táncba kezd az enyémmel. Kezeit derekam köré fonja, míg én nyakát karolom át. Nekinyom a falnak, s ha ez lehetséges, még szenvedélyesebben csókol. Felnyögök, mikor kezeivel fenekembe markol, és viszonzom is a gesztus, annyi különbséggel, hogy én haját tépem meg. Ő is nyög, majd áttér nyakam kényeztetésére.
- Harry - sóhajtom nevét, mire beleharap a nyakamba - Vissza kell mennünk!
- Dehogy kell - morogja, s a kényeztetést nem hagyja abba - Már szóltam mindenkinek, hogy lelépünk!
- És ha nem bocsátottam volna meg? - húzódok el tőle, és kérdően nézek rá.
- Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem - vonja meg a vállát, majd egy apró csókot lop tőlem - Gyere - ragadja meg kezemet, majd a kocsija felé kezd húzni. Követem őt, mosolyogva, boldogan.
***
- Gyere! - húz fel a lépcsőn Harry, s én követem őt. Belépünk szobájába, becsukja az ajtót, majd szemembe néz. Magához húz, s lecsap ajkaimra. Szenvedélyes csókunk közben finoman kezd el az ágy felé tolni, majd ledönt rá. Felettem támaszkodik, majd ajkaimról nyakamra tér át. Halkan sóhajtozok, majd kigombolom ingét, és lesimítom válláról. Ő is elkezd kihámozni ruhámból, és immáron fehérneműben terülök el alatta. Apró csókokkal hinti be bőröm, s testemet forroság árasztja el. Bőröm bizsereg, és ég, ahol hozzáér meleg kezével. Felnyöfök, mikor kezével eléri nőiességem középpontját, és simogatni kezdi. Másik kezével kikapcsolja melltartómat, és lehúzza karjaimon. Egyik mellemet szájával, míg a másikat kezével kezdi kényeztetni. Alul sem hagyja abba a simogatást, így nyögni kezdek. Lehúzza a bugyimat, elhajítja és hirtelen eltűnteti bennem egy ujját. Felnyögök, és még jobban szét teszem lábaimat. Csókot nyom számra, majd abba hagyja a kényeztetést. Kibújik nadrágjából, és bokszeréből és ismét felettem van.
- Szedsz gyógyszert? - liheg. Arca kissé izzadt, combomnál érzem merevedését.
- Igen - motyogom - Csináld már!
- Kis türelmetlen - mosolyog, majd hirtelen belém hatol. Felkiáltok élvezetemben, ő morog, és mozogni kezd. Először lassan, majd egyre hevesebbe lök. Köröket ír le csípőjével, s közben mocskos dolgokat súg a fülembe.
- Élvezed, ahogy benned vagyok? - lihegi - Ahogy hajszollak az orgazmus felé? Élvezz el nekem bébi! Gyerünk! Látni akarom, ahogy a csúcsra jutsz miattam és a nevemet nyögöd!
Ennyi kell. Robban bennem az orgazmus.
- Harry! - kiáltom, s mellkasom felemelkedik. Megérzem magamban örömnedvét, ő is felnyög, majd az orgazmusunk csillapodása után mellemet párnának használva rám hanyatlik. Mindketten kapkodjuk a levegőt. Arcomon hatalmas, fáradt mosoly terül el miközben haját simogatom. Boldog vagyok!
Holland Roden
Kilépve az utcára, megcsap a hideg, így összébb húzom magamon kabátomat. Körülnézek, ám nem látom az ismerős fürtöket. Átvert, fut át a gondolat az agyamon. Nekidőlök a falnak, karjaimat összefonom mellem alatt, és várok. Várok rá, hogy tudjam, nem vert át. Nem játszik velem, és szeretne velem lenni. De mit is képzelek? Hiszen hazudott nekem! Végig kihasznált, én meg észre sem vettem!
- Reméltem, hogy itt talállak - hallom meg a számomra oly kedves hangot, és egy pillanat múlva már előttem áll. Kezei kabátja zsebébe vannak bújtatva, arca kifürkészhetetlen.
- Halljam mit akarsz tőlem még - mondom hanyagul. Pedig érdekel, mit akar. Kíváncsi vagyok. Tudom, hogy nem szabadna, nem törődőmnek kellene lennem és elfelejtenem őt, ám képtelen vagyok rá. Egyszerűen nem tudom kiverni őt a fejemből, és ez megijeszt. Nem akarom ezt érezni! Nem akarok folyton utána vágyódni, a lehetetlenre. Hisz' ő sosem fog megváltozni! Mindig is csak a saját érdekeit nézte, miért változna ez meg miattam?
- Megmagyarázni - vonja meg a vállát - Mindent!
- Kezdheted, bár kétlem, hogy hihető magyarázatot tudnál adni - hangom sürgető, és lekezelő. Látom arcán a fájdalmat, ám egyáltalán nem érdekel.
- El akartam mondani! Mind el akartuk mondani, de Paul megtiltotta! Nem tehettem semmit sem! Ami pedig közöttünk történt, a kapcsolatunk....sosem játszottam meg magam. Valóban elcsavartad a fejemet, amiért meg is kaptam a magamét Paul-tól! Szeretlek Holly! Nem akarlak elveszíteni emiatt. Sajnálom, hogy nem erősködtem jobban azért, hogy elmondhassuk neked - hajtja le a fejét mondandója végén.
Ez végül is logikus. És hihető is. Paul-ból pedig kinézem, hogy megtiltotta nekik, ők pedig egyszer az életben szót fogadtak neki. Szeret. Szeret engem. És én is őt, bármennyire szeretném, ha nem így lenne. De így van, és elegem van ebből a helyzetből! Szeretném tudni, hogy ő az enyém, és senki nem veheti el tőlem.
Hirtelen felindulásból lépek felé egyet határozottan, majd ajkaimat övéire nyomom. Meglepődik, de azonnal visszacsókol. Nyelve megkapja a bejutást, s szenvedélyes táncba kezd az enyémmel. Kezeit derekam köré fonja, míg én nyakát karolom át. Nekinyom a falnak, s ha ez lehetséges, még szenvedélyesebben csókol. Felnyögök, mikor kezeivel fenekembe markol, és viszonzom is a gesztus, annyi különbséggel, hogy én haját tépem meg. Ő is nyög, majd áttér nyakam kényeztetésére.
- Harry - sóhajtom nevét, mire beleharap a nyakamba - Vissza kell mennünk!
- Dehogy kell - morogja, s a kényeztetést nem hagyja abba - Már szóltam mindenkinek, hogy lelépünk!
- És ha nem bocsátottam volna meg? - húzódok el tőle, és kérdően nézek rá.
- Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem - vonja meg a vállát, majd egy apró csókot lop tőlem - Gyere - ragadja meg kezemet, majd a kocsija felé kezd húzni. Követem őt, mosolyogva, boldogan.
***
- Gyere! - húz fel a lépcsőn Harry, s én követem őt. Belépünk szobájába, becsukja az ajtót, majd szemembe néz. Magához húz, s lecsap ajkaimra. Szenvedélyes csókunk közben finoman kezd el az ágy felé tolni, majd ledönt rá. Felettem támaszkodik, majd ajkaimról nyakamra tér át. Halkan sóhajtozok, majd kigombolom ingét, és lesimítom válláról. Ő is elkezd kihámozni ruhámból, és immáron fehérneműben terülök el alatta. Apró csókokkal hinti be bőröm, s testemet forroság árasztja el. Bőröm bizsereg, és ég, ahol hozzáér meleg kezével. Felnyöfök, mikor kezével eléri nőiességem középpontját, és simogatni kezdi. Másik kezével kikapcsolja melltartómat, és lehúzza karjaimon. Egyik mellemet szájával, míg a másikat kezével kezdi kényeztetni. Alul sem hagyja abba a simogatást, így nyögni kezdek. Lehúzza a bugyimat, elhajítja és hirtelen eltűnteti bennem egy ujját. Felnyögök, és még jobban szét teszem lábaimat. Csókot nyom számra, majd abba hagyja a kényeztetést. Kibújik nadrágjából, és bokszeréből és ismét felettem van.
- Szedsz gyógyszert? - liheg. Arca kissé izzadt, combomnál érzem merevedését.
- Igen - motyogom - Csináld már!
- Kis türelmetlen - mosolyog, majd hirtelen belém hatol. Felkiáltok élvezetemben, ő morog, és mozogni kezd. Először lassan, majd egyre hevesebbe lök. Köröket ír le csípőjével, s közben mocskos dolgokat súg a fülembe.
- Élvezed, ahogy benned vagyok? - lihegi - Ahogy hajszollak az orgazmus felé? Élvezz el nekem bébi! Gyerünk! Látni akarom, ahogy a csúcsra jutsz miattam és a nevemet nyögöd!
Ennyi kell. Robban bennem az orgazmus.
- Harry! - kiáltom, s mellkasom felemelkedik. Megérzem magamban örömnedvét, ő is felnyög, majd az orgazmusunk csillapodása után mellemet párnának használva rám hanyatlik. Mindketten kapkodjuk a levegőt. Arcomon hatalmas, fáradt mosoly terül el miközben haját simogatom. Boldog vagyok!
2015. július 3., péntek
17. fejezet: Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva!
Íme az új rész!
KOMIZZATOOK!!!!
2014. december 8.
Holland Roden
Vigyorogva - vagy inkább vicsorogva? - vonulok végig a vörös szőnyegen. Mellettem Dylan, míg mögöttünk a többi szereplő. A vakuk csak úgy kattognak, s nekem fogalmam sincs mikor hova nézzek. Belépünk a hatalmas épületbe, majd a nekünk kijelölt asztalhoz sétálunk. Elfoglaljuk helyünket, majd koccintunk az eddigi sikereinkre. Végig mosolygok, hála színészi képességeimnek, és beszélgetek mindenkivel. Jól érzem magam, önfeledten nevetek, és érzem, jó ötlet volt eljönni. Itt lenni azokkal akiket szeretek, bulizni, és megtudni melyikünk nyert díjat.
- Hölgyeim és Uraim - a színpad felé nézünk, ahol egy öltönyös pasi áll - Következzék az este első fellépője....a One Direction - lesápadok, és már épp felállnék, mikor Crystal megragadja a karomat.
- Maradsz - jelenti ki ellentmondást nem tűrve, én pedig beleegyezően bólintok. Lehuppanok a helyemre, s várom az este végét, hiába tudom, hogy az még rohadt messze van.
- Ezt a dalt életem szerelmének küldöm - hallom meg az Ő hangját. Felnézek, s valóban ott állnak mindannyian. Harry a szemembe nézve áll, s ekkor felcsendülnek a You and I első akkordjai. Könnyeim folyni kezdenek, mikor ő énekel. Szemei fogva tartanak, így esélyem sincs elmenekülni. Bár nem is akarok. Teljesen elvesztem smaragd szemeiben, és innen nincs kiút.
A dalnak vége, meghajolnak, majd elhagyják a színpadot. Felállok, majd egy 'Elnézést' elmormolva rohanok ki a teremből, egyenesen a mosdókhoz. Befutok a nőibe, majd a csapra támaszkodok. Belenézve a tükörbe ismét egy megtört lányt látok. Bevizezem a kezemet, majd kicsit megpaskolom az arcomat. Megtörlöm a kezemet, majd lassan elhagyom a mellékhelyiséget. A folyosón sétálva lépteket hallok magam mögött, ám nem érdekel. Biztosan valaki most igyekszik vissza a díjátadóra. Tovább sétálok, ám egyszerre valaki megfogja a karomat, s a falnak taszít. Sikítani sincs időm, mivel ajkak landolnak az enyéimen, s heves mozgásba kezdenek.
Harry! Jövök rá támadóm kilétére, s azonnal visszacsókolok, pedig tudom hogy nem helyes. Kezei derekamat markolják, míg én ingét tépem.Nyelve bejutást kér, amit örömmel adok meg, s nyelveink heves táncba kezdenek. Levegőhiány miatt elválunk, ám fél perc múlva már ismét egymás ajkait faljuk.
- Nem kellene - motyogom bele a csókba, miközben már igencsak hosszú haját dúrom.
- Kit izgat? - kérdez vissza, majd belemarkol a fenekembe. Felnyögök, s akaratlanul is hozzásimulok ágyékához, mely már igencsak megtelt vérrel. Ő is felnyög, s még jobban hozzám simul.
- Harry - nyögöm, mikor ajkaival nyakamat kezdi kényeztetni.
- Mondd édes - mély hangja miatt kiráz a hideg, s meg kell erőltetnem magamat ahhoz hogy beszélni tudjak.
- Ki ne merd szívni a nyakamat! - nyögöm ki ezt az egy mondatot igen csak nehézkesen.
- Miért? Legalább tudnák hogy az enyém vagy! - húzódik el, s ajkain szórakozott mosoly ül.
Ennyi kell. A köd elszáll, az elmém kitisztul és ellököm magamtól. Rohanva indulok el vissza a terembe, ám elkapja csuklómat.
- Eressz - rántom ki kezemet övéből, s belépek a terembe. Lehajtott fejjel megyek vissza az asztalunkhoz, s ülök le.
Miért csinálta? Egyáltalán miért hagytam? Mert szereted, te hülye liba! Szólal meg tudatalattim. Ez igaz, de...túl mély sebet ejtett rajtam. Képtelen vagyok bízni benne, akárhogy is szeretném. Nem megy. Talán idővel sikerülni fog, de most....most semmiképpen sem.
- Holland miért vagy ilyen vörös? - hallom meg Typo szórakozott hangját. Felnézek, s csibészes mosolyával találom magamat szembe.
- Öhm... - kezdenék értelmetlen magyarázatokba, ám Crys félbeszakít.
- Elkapott a mosdóknál, mi? - vigyorog rám, mire bokán rúgom az asztal alatt - Au!
- Oké oké - emeli fel kezeit Typo - Csak kíváncsiak voltunk!
- És most következzen a legjobb sorozatért járó díj - a színpad felé nézek, Harry és Liam állnak fent. Harry kezében a díj, míg Liam-ében a boríték.
- Holland te veszed át a díjat - rohan el mellettünk drága rendezőnk, s esélyem sincs tiltakozni.
- A győztes - bontja ki Liam a borítékot - A....Teen Wolf! - kiáltja. Hatalmas taps, míg én felállok, s a színpad felé igyekszem. Fellépkedek a lépcsőn, majd a fiúk mellé állok. Arcomon művigyor, s először Liam-mel rázok kezet, két puszi, majd Harry jön. Kezembe nyomja a díjat, majd két puszi és ölelés.
- Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva - súgja, majd utamra enged. Értetlenül megyek vissza a többiekhez, majd az asztalra téve díjat leülök.
- Mit mondott? - kérdezi Crys izgatottan. Teljesen bezsongott. De jó neki!
- Hogy tíz perc múlva legyek a hátsó bejáratnál - motyogom magam elé nézve.
- Akkor mire vársz még? - löki meg oldalamat. Sokkolódva állok fel, s indulok meg a hátsó bejárat felé, nem tudva mi vár rám...
KOMIZZATOOK!!!!
2014. december 8.
Holland Roden
Vigyorogva - vagy inkább vicsorogva? - vonulok végig a vörös szőnyegen. Mellettem Dylan, míg mögöttünk a többi szereplő. A vakuk csak úgy kattognak, s nekem fogalmam sincs mikor hova nézzek. Belépünk a hatalmas épületbe, majd a nekünk kijelölt asztalhoz sétálunk. Elfoglaljuk helyünket, majd koccintunk az eddigi sikereinkre. Végig mosolygok, hála színészi képességeimnek, és beszélgetek mindenkivel. Jól érzem magam, önfeledten nevetek, és érzem, jó ötlet volt eljönni. Itt lenni azokkal akiket szeretek, bulizni, és megtudni melyikünk nyert díjat.
- Hölgyeim és Uraim - a színpad felé nézünk, ahol egy öltönyös pasi áll - Következzék az este első fellépője....a One Direction - lesápadok, és már épp felállnék, mikor Crystal megragadja a karomat.
- Maradsz - jelenti ki ellentmondást nem tűrve, én pedig beleegyezően bólintok. Lehuppanok a helyemre, s várom az este végét, hiába tudom, hogy az még rohadt messze van.
- Ezt a dalt életem szerelmének küldöm - hallom meg az Ő hangját. Felnézek, s valóban ott állnak mindannyian. Harry a szemembe nézve áll, s ekkor felcsendülnek a You and I első akkordjai. Könnyeim folyni kezdenek, mikor ő énekel. Szemei fogva tartanak, így esélyem sincs elmenekülni. Bár nem is akarok. Teljesen elvesztem smaragd szemeiben, és innen nincs kiút.
A dalnak vége, meghajolnak, majd elhagyják a színpadot. Felállok, majd egy 'Elnézést' elmormolva rohanok ki a teremből, egyenesen a mosdókhoz. Befutok a nőibe, majd a csapra támaszkodok. Belenézve a tükörbe ismét egy megtört lányt látok. Bevizezem a kezemet, majd kicsit megpaskolom az arcomat. Megtörlöm a kezemet, majd lassan elhagyom a mellékhelyiséget. A folyosón sétálva lépteket hallok magam mögött, ám nem érdekel. Biztosan valaki most igyekszik vissza a díjátadóra. Tovább sétálok, ám egyszerre valaki megfogja a karomat, s a falnak taszít. Sikítani sincs időm, mivel ajkak landolnak az enyéimen, s heves mozgásba kezdenek.
Harry! Jövök rá támadóm kilétére, s azonnal visszacsókolok, pedig tudom hogy nem helyes. Kezei derekamat markolják, míg én ingét tépem.Nyelve bejutást kér, amit örömmel adok meg, s nyelveink heves táncba kezdenek. Levegőhiány miatt elválunk, ám fél perc múlva már ismét egymás ajkait faljuk.
- Nem kellene - motyogom bele a csókba, miközben már igencsak hosszú haját dúrom.
- Kit izgat? - kérdez vissza, majd belemarkol a fenekembe. Felnyögök, s akaratlanul is hozzásimulok ágyékához, mely már igencsak megtelt vérrel. Ő is felnyög, s még jobban hozzám simul.
- Harry - nyögöm, mikor ajkaival nyakamat kezdi kényeztetni.
- Mondd édes - mély hangja miatt kiráz a hideg, s meg kell erőltetnem magamat ahhoz hogy beszélni tudjak.
- Ki ne merd szívni a nyakamat! - nyögöm ki ezt az egy mondatot igen csak nehézkesen.
- Miért? Legalább tudnák hogy az enyém vagy! - húzódik el, s ajkain szórakozott mosoly ül.
Ennyi kell. A köd elszáll, az elmém kitisztul és ellököm magamtól. Rohanva indulok el vissza a terembe, ám elkapja csuklómat.
- Eressz - rántom ki kezemet övéből, s belépek a terembe. Lehajtott fejjel megyek vissza az asztalunkhoz, s ülök le.
Miért csinálta? Egyáltalán miért hagytam? Mert szereted, te hülye liba! Szólal meg tudatalattim. Ez igaz, de...túl mély sebet ejtett rajtam. Képtelen vagyok bízni benne, akárhogy is szeretném. Nem megy. Talán idővel sikerülni fog, de most....most semmiképpen sem.
- Holland miért vagy ilyen vörös? - hallom meg Typo szórakozott hangját. Felnézek, s csibészes mosolyával találom magamat szembe.
- Öhm... - kezdenék értelmetlen magyarázatokba, ám Crys félbeszakít.
- Elkapott a mosdóknál, mi? - vigyorog rám, mire bokán rúgom az asztal alatt - Au!
- Oké oké - emeli fel kezeit Typo - Csak kíváncsiak voltunk!
- És most következzen a legjobb sorozatért járó díj - a színpad felé nézek, Harry és Liam állnak fent. Harry kezében a díj, míg Liam-ében a boríték.
- Holland te veszed át a díjat - rohan el mellettünk drága rendezőnk, s esélyem sincs tiltakozni.
- A győztes - bontja ki Liam a borítékot - A....Teen Wolf! - kiáltja. Hatalmas taps, míg én felállok, s a színpad felé igyekszem. Fellépkedek a lépcsőn, majd a fiúk mellé állok. Arcomon művigyor, s először Liam-mel rázok kezet, két puszi, majd Harry jön. Kezembe nyomja a díjat, majd két puszi és ölelés.
- Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva - súgja, majd utamra enged. Értetlenül megyek vissza a többiekhez, majd az asztalra téve díjat leülök.
- Mit mondott? - kérdezi Crys izgatottan. Teljesen bezsongott. De jó neki!
- Hogy tíz perc múlva legyek a hátsó bejáratnál - motyogom magam elé nézve.
- Akkor mire vársz még? - löki meg oldalamat. Sokkolódva állok fel, s indulok meg a hátsó bejárat felé, nem tudva mi vár rám...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)