Epilógus + köszönetnyilvánítás

Sziasztok!
15.életévem alkalmából, itt is lenne az utolsó rész. Búcsúzom Holland-tól, Harry-től, a fiúktól és a többi szereplőtől egyaránt. Szerettem írni ezt a történetet, és köszönöm nektek, hogy velem tartottatok! Kérlek, komizzatok, legalább az utolsó fejezethez!
Hálás köszönet mindenért!
Az új blogom: ITT

2020. augusztus 8.
Holland Roden

- Én esküszöm, ha ezt túlélem, kiheréllek! - sziszegem, miközben pólójánál fogva rántom magamhoz Harry-t. 
- Persze édesem, de most próbálj megnyugodni! - nyögi Harry, mire csak felkiáltok a fájdalomtól.
Gondolom, elég egyértelmű hogy éppen a nagy Harry szexisten Styles gyerekeit próbálom kinyomni magamból. Igen, ikrek. Darcy és Derek Styles. 
Harry-vel két éve vagyunk házasok és boldogabbak nem is lehetnénk. Közös házunk van London külvárosában, és nem meglepő módon a másik négy fiú alkotja a szomszédságot. A banda immáron négy tagú, de már csak Angliában, maximum Írországban koncerteznek, és nincsenek turnék. Zayn, szólókarreiben folytatta, de a barátságuk még mindig töretlen. Eleanor és Louis, immáron három gyerek büszke szülei, Megan, Jason és Tracy. Niall végül megtalálta a boldogságot egy ír lány, Stephanie mellett, akivel meg is van már első közös babájuk, Mark. Liam és Sophia, jelenleg Las Vegas-ban süttetik a hasukat két gyerekük, Amy és Kira mellett. A Zerrie páros sem maradt ki a jóból, mivel van egy kisfiúk, Drake, és nem terveznek többet. 
Az apám, mondhatni boldog, mivel új barátnője van. Benji is becsajozott, noha nem tervez vele hosszútávra. Mikor megtudták, hogy ismét Harry-vel vagyok, nem repestek az örömtől, de az esküvőre már elfogadták a dolgot...
A mai napig forgatások százán veszek részt, hála a Teen Wolf-nak. Crys és Daniel boldogok, és hamarosan házasok lesznek. Jó Crys-t boldognak látni. 
Harry szülei szó szerint ugráltak örömükben, mikor Hazz bemutatott nekik. Állításuk szerint, ha Harry nem kapott volna vissza, saját kezükkel fojtották volna meg. Vicces lett volna, pláne a cikk ami "Saját anyja vetett véget a sztár életének" címmel született volna.
- Nyugodjak meg? - kiáltom, mire összerezzen - Hogy a francba várod ezt tőlem, mikor éppen a TE gyerekeidet próbálom kinyomni?! 
- Édesem...
- Ne édesemezz nekem, mert még a végén itt és most heréllek ki! - szakítom félbe, majd hatalmasat szorítok a kezén.
- Nyomjon kérem - szólal meg az orvos, én pedig teljesítem a kérését. Sikítok, mert érzem ahogy megindul az egyik baba, s emiatt fáj mindenem.
- Ügyes vagy szerelmem - suttogja Hazz a fülembe - Így tovább!

***4 év múlva***


- Megjöttem! - hallom meg férjem kiáltását, majd a bejárati ajtó csapódását. Darcy és Derek fejvesztve rohannak apjukhoz, aki jelenleg egy hétig volt távol tőlünk. Hála az égnek hazajött, mivel én már majd megőrültem ezzel a két csibésszel. Hol Darcy nyavalyog, mert Derek letépte a babájának fejét; hol pedig drága kisfiam sír húgának bosszújától, mely azon alapszik hogy az összes autót eldugta. Ez ment egész héten, én pedig már a hajamat téptem. Azt hittem majd rám ütnek, és nyugodt természetűek lesznek, de nem...persze hogy Hazz hiperaktív génjeit örökölték. Karma.
- Apa, apa! - hallom lányom kacaját-vagy inkább sikolyát?- miközben megtörlöm a kezemet, s átmegyek a nappaliba - Ne csikizz!
 - De! - kiáltja lelkesen kisfiam - Csináld még!
- Elég legyen gyerekek! - tapsolok párat, hogy rám figyeljenek - Derek, menj moss kezet vacsora előtt! - lehajtott fejjel, de teljesíti amit mondtam - Darcy! Hagyd apát pihenni, és menj kezet mosni! - ez is teljesül - Te pedig gyere és csókolj meg! - mondom szigorúan, mire azonnal előttem terem, és kezeit derekam köré fonja.
- Örömmel hölgyem! - s ajkait enyéimre tapasztja. Kezemmel hajába túrok, az ő keze pedig derekamat markolássza. Nyelve táncba hívja enyémet, mely örömmel válaszol a kérésre. Percekig állunk így, s csak faljuk egymás ajkait.
- Úgy hiányoztál - lihegem, majd ismét egybeforrnak ajkaink.
- Te is nekem Édes - súgja, majd egy utolsó puszi kíséretében elválunk végre egymástól. Kézen fogva megyünk be az étkezőbe, majd Hazz helyet is foglal. Csöppségeink is megjelennek - minő meglepetés ismét civakodva - majd ők is leülnek. Behozom vacsoránkat, majd enni kezdünk. Harry lelkesen mesél gyerekeinek a koncertről, a rajongókról illetve a piszok jó csajokról is, ám hamar be is fejezi élménybeszámolójának ezen részét, miután szoros barátságot kötött a lábam férfiúi büszkeségével....ha értitek mire célzom.
Vacsora után, nehezen, de sikerül ágyba dugnunk a két rosszcsontot. Most épp a kanapén terpeszkedünk, egymásba gabalyodva, miközben egy koncertfelvételt nézünk. Egyik kezével átkarol, és úgy simogatja karomat, míg másikkal a távirányítót nyomkodja. 
- Hazz - szólalok meg halkan, remélve hogy meghallja - El kell mondanom valamit - mondom, mire rám emeli pillantását. Sok mindenre fény derült egy hét alatt. Többek között, hogy ismét terhes vagyok és ismét ikrek. Csodálom hogy nem vette észre a gömbölyödő hasamat.
- Mondjad édesem - zöld szemei várakozóan csillognak rám, mire nagy levegőt veszek majd belekezdek.
- Ne édesemezz nekem - idézem az első szülésem egyik fő mondatát, mire elmosolyodik - És komolyan el kellene gondolkodnom azon a herélésen, mert mostmár ideje volne, nem gondolod két ikerpár után? - Hazz szemei elkerekednek, míg az én ajkaimra hatalmas mosoly kúszik. 
- Terhes vagy? - bólintok - És ikrek? - ismét bólintok, mire üvöltve emel fel, majd rohan ki velem az utcára, hogy a gyerekek nyugodtan aludhassanak - Megint apa leszek! A feleségem ikreket vár! - kiáltja úgy hogy még én is befogom a fülemet.
- Harry köttesd el magad! - halljuk meg Louis kiáltását, mire mindketten felnevetünk. Harry egy csók kíséretében tesz le, ám a csók nem ér véget.
Boldog vagyok. Csodás munkám, barátaim vannak. Csodás szüleim. Csodás gyerekeim. És a világ legcsodálatosabb férje, akitől ismét gyerekeim lesznek. Kétségem sem lehet affelől, hogy az egész életem megváltozott, hála az új bandának... 

20. Fejezet: Még 8 hónapig biztosan

Íme az új fejezet! Kérlek benneteket hogy KOMIZZATOK! Jövőhéten jön az epilógus, tehát a történet véget ér :/

2014. december 11.
Holland Roden


Izgatottan ülök a kanapén Crys-szel és Eleanor-ral, miközben eperturmixot szürcsölünk. A fiúk interjúja pár perc múlva kezdetét veszi, mi pedig tűkön ülve várjuk. Harry azt mondta, ma bejelenti, hogy ismét együtt vagyunk. Kíváncsi leszek a reakciókra. Vajon örülni fognak a rajongók, vagy engem is elhordanak majd mindennek? Netán semlegesek lesznek? Bírni fogom a kritikát?
- Kezdődik - visít Crys, miközben belemar felőle lévő kezembe, mire felszisszenek - Bocsi - süti le pillantását. Megrázom a fejem, majd mindannyiunk figyelme a TV-re terelődik.
A képernyőn megjelenik egy fiatal, szőke nő, mikrofonnal a kezében. Felkonferálja a műsort, majd a fiúkat, akik libasorban lépkednek a kamera elé. Leülnek a nekik szánt kanapéra, és kezdetét veszi az interjú.
- Sziasztok srácok - kezdi a nő, mire a fiúk egy 'Hello'-t mormolnak - Nem vágok rögtön a közepébe, így kezdjük a szokásossal. Úgy hallottam, pár hónap és újabb turné veszi kezdetét. Ez igaz?
- Így van - bólint Liam - Izgatottan várjuk az új turnét, hogy új helyekre juthassunk el és persze hogy még több rajongónkkal találkozhassunk - mosolyog a kamerába, és lefogadom, a rajongóik jelenleg levegőért kapkodnak.
- Várható esetleg új album?
- Tervbe van véve - veszi át a szót Louis - Szeretnénk még jó sok albumot, amennyit csak lehetséges!
- Tehát hosszú távra terveztek - bólint a nő - Úgy hallottam, új menedzseretek lesz. Ez igaz?
- Abszolút nem - rázza meg a fejét Niall - Paul-nál nincs jobb!
- Bizony - helyesel Zayn is.
- Akkor térjünk át másra. Louis! Mi újság Eleanor-ral?
- Minden rendben van. Jó sokáig együtt leszünk még, ám most egy ideig nem fog nyilvánosság elé kerülni - húzza el a száját - Vagy ha igen, akkor a rajongók sírógörcsöt kapnak.
- Hogy-hogy? És mégis mennyi ideig?
- Nos egészen pontosan - gondolkodik - Még 8 hónapig biztosan - vigyorodik el, én pedig lesápadok. Eleanor terhes?!
- Csak nem bővül a család?
- De - vigyorog Lou - Babánk lesz!
A nő kissé lesápad, majd vigyorogva gratulál. Ugyanezt tesszük mi is Crys-szel. Hihetetlen, hogy eddig titkolta. Hogy csinálta? Én lehet világgá kürtöltem volna. Annyira jó nekik. A kapcsolatuk tökéletes, és hamarosan megszületik szerelmük első gyümölcse. Csak irigykedni lehet rájuk.
- Liam? Zayn? Niall? Ti hogy álltok lányok terén?
- Mi Pezz-el nem is lehetnénk boldogabbak - mosolyog a fekete hajú srác - Jelenleg turnéznak, de minden nap beszélünk, és hamarosan meg is látogatom őt!
- Mi tökéletesen is szinglik vagyunk - von vállat Liam.
- De már várjuk a hercegnőnket - szól közbe Niall, mire mind felnevetnek, ahogy mi is. Nem is ő lenne. Egy napon megtalálja a megfelelő lányt, aki összerakhatja majd a két kezét egy ilyen sráccal az oldalán.
- Harry - néz rá a nő, mire gyomrom bukfencezik egyet - Mi van veled? Na és Holland?
- Jól vagyok köszönöm. És Holly is jól van. Jelenleg az interjút nézi, és tűkön ül, vajon elmondom-e, hogy ismét együtt vagyunk, s remélhetőleg ezúttal örökre szól a dolog - vigyorog pimaszul, én pedig gondolatban már háromszor kitekertem a nyakát.
- Tehát ismét együtt vagytok! -vigyorog a nő - Úgy tűnik a One Direction háznál minden jól alakul. A fiúk boldogok, tervezik a jövőjüket. Kell ennél több? - néz kérdően a kamerába - Köszönöm a figyelmüket! Holnap ugyanekkor találkozunk, ugyanitt, Rihannával! - mondja, s a műsor véget ér.
- Ez jó volt - vigyorog Crys - De sajna mennem kell - húzza el a száját - Nem akarom megvárakoztatni Daniel-t - mosolyog, majd elbúcsúzva tőlünk, lelép. Igen. Crys és Daniel igencsak egymásra találtak a forgatások alatt, s immár két hónapja vannak együtt. Boldogok és csak ez számít.
- Csajok! - halljuk meg Lou hangját mire felpattanunk, s az ajtóhoz futunk. Ott állnak mind. El Lou nyakába ugrik, míg én Harry-ébe. Kezei derekamat ölelik át, míg én nyakába csimpaszkodom.
- Szeretlek - suttogom fülébe, s még erősebben szorítom magamhoz.
- Én is téged Holly - nyom egy puszit fülembe, majd letesz, és követjük a többieket a nappaliba. Mi is helyet foglalunk a kanapén, majd hosszas beszélgetésbe kezdünk.

***

Valószínűleg elaludhattam, mivel arra kelek, hogy karok emelnek fel, és indulnak el velem. Hunyorogva nézek körül, s tekintetem találkozik Harry smaragdzöld pillantásával.
- Aludj nyugodtan szerelmem, csak felviszlek - mondja halkan, s folytatja utunkat. Belép a szobába, majd lábával becsukja az ajtót. Letesz az ágyra, majd leveszi a nadrágomat és a pólómat. Ezt követi a melltartóm, majd előveszi egyik pólóját és rám adja. Ő is levetkőzik, majd egy szál bokszerben bebújik mellém. A takarót magunkra húzza, majd egyik karját átdobja a derekamon.
- Jó éjt Holly - motyogja a hajamba.
- Jó éjt - motyogom, majd hagyom hogy az álom magával ragadjon....

19. Fejezet: Holly!

Sziasztok! Íme az új rész, ami elég rövid lett, de a kövit igyekszem hamarabb hozni. Még egy rész+epilógus és vége a történetnek :(
KOMIZZATOK!!!!!!


2014.  december 10.
Holland Roden


Puha csókok a hajamban. Finom kezek simogatása a karomon és a hátamon; s egy lágy hang, mely biztosan életem szerelméhez tartozik.
- Kicsim - puszi - Ébresztő - újabb puszi - Holly! Itt vannak a fiúk és csak rád várnak!
Szemeim azonnal kipattannak. Kiugrom az ágyból, majd rohanok is Harry szekrényéhez. Kitúrok egy inget, majd fehérneműimet és egy itteni cicanadrágomat magamhoz véve rohanok a fürdőbe, ám belém hasít a felismerés, így megállok.
Ácsi. Ha Louis itt lenne, Harry nem tudott volna így kelteni! Hisz' Louis imád minket szívatni, így tuti hogy rám ugrott volna, ha másért nem is csak hogy Hazz-t megtréfálja.
- Te aljas! - fordulok hátra a hahotázó félisten felé, aki bokszerban terpeszkedik a pihe-puha ágyon. Karjait feje alatt tartja, lábai hosszan elnyúlnak a takaró puha anyagán. Arcán pimasz vigyor. Franc! Magam elé tartom a ruháimat, ám ettől ismét nevetni kezd. Pirulva slisszolok be a fürdőbe, majd letusolva, felöltözve és bosszúvággyal telve lépek ki a helyiségből.
Harry ugyanúgy fekszik, ahogy hagytam, annyi kivétellel hogy szemei csukva vannak. Mellkasa egyenletesen emelkedik fel, és le biztosítva engem arról, hogy az igazak álmát alussza. Nem is baj. Így legalább kellően megbüntethetem!
Lerohanok a konyhába, majd tejszínhabot kezdek keresni. Meg is találom a hűtőszekrény mélyében, felkapom, és visszamegyek a szobába. Hangtalanul felrázom és leveszem a kupakját. Megfogom Hazz kezét, tenyérrel felfelé fordítom, és telefújom tejszínhabbal. A tubust az éjjeliszekrényre teszem, majd felkapom a kulcstartómat, melyen egy szőrös plüss van. Lassan, lélegzetemet visszafojtva kezdem mozgatni Harry orránál a kis állatkát. Visszatartom nevetésemet mikor Harry nyöszörögni kezd, és tovább folytatom aljas tevékenykedésemet. Pár percig mozgatom, majd Hazz keze hirtelen lendül, és egyenesen az arcába nyomja a fehér habot. Felkiált és felül, míg én röhögve terülök el a padlón. Kezeimet hasamra teszem, megpróbálva csillapítani a szúró érzést, amelyet a nevetésnek köszönhetek.
- Holland! - kiáltja, én pedig egyre jobban nevetek - Ezt mégis miért csináltad?!
- Te-te kezdted! - nevetek - Én csak visszaadtam! - dőlök el ismét, hangosan nevetve. Harry rosszallóan megcsóválja a fejét, majd felállva a fürdő felé indul....vagyis indulna.
- Meg sem kérdezem mit tettél drága kicsi Holla! - hallom meg Louis hangját, mire arra nézek. A fiúk nevetve állnak ott és gyönyörködnek fantasztikus művemben. Louis próbálja tartani magát, ám nem sokáig megy neki így immár ő is velünk nevet.
- Nagyon vicces - durcázik Harry, majd most már tényleg a fürdőbe megy, hogy lemossa magáról bosszúm jeleit.

***

- Mikor jelentitek be a nagy hírt? - kérdi Liam, miközben belekortyol az üdítőjébe. A kanapén terpeszkedünk és épp arról beszélünk, hogyan tovább. Fogalmam sincs Harry mit tervez. Vajon elmondja a sajtó előtt, mit érez? Felvállal ismét? Vagy ezúttal inkább titokban tartja? Fogalmam sincs mit tervez, de bízom benne. Nehezen, de megbízom benne, hiszen ez az alapja egy kapcsolatnak, nem?
- A holnapi interjún gondoltam - vonja meg a vállát Hazz, miközben derekamat simogatja. Fellélegezve fordulok felé, és nyomok egy apró puszit arcára. Elmosolyodik, majd viszonozza tettemet.
- Elég a nyáladzásból! - szólal fel Louis.
- Te is ezt csinálod Eleanor-ral - vág vissza szerelmem, s az ölébe húz. Belepuszil a hajamba, mire kuncogok egy jót.
- Igen, de ő most nincs itt - kacsint Lou, mire felnevetek.
Órákon át beszélgetünk, nevetünk. Jól esik velük tölteni a napot, hiszen szörnyen hiányzott más ez. Harry-vel szerelmes perceket élünk át, s én csak remélni tudom, hogy ezúttal minden tökéletesen fog alakulni...

18. Fejezet: Csináld már!

2014. december 9.
Holland Roden


Kilépve az utcára, megcsap a hideg, így összébb húzom magamon kabátomat. Körülnézek, ám nem látom az ismerős fürtöket. Átvert, fut át a gondolat az agyamon. Nekidőlök a falnak, karjaimat összefonom mellem alatt, és várok. Várok rá, hogy tudjam, nem vert át. Nem játszik velem, és szeretne velem lenni. De mit is képzelek? Hiszen hazudott nekem! Végig kihasznált, én meg észre sem vettem!
- Reméltem, hogy itt talállak - hallom meg a számomra oly kedves hangot, és egy pillanat múlva már előttem áll. Kezei kabátja zsebébe vannak bújtatva, arca kifürkészhetetlen.
- Halljam mit akarsz tőlem még - mondom hanyagul. Pedig érdekel, mit akar. Kíváncsi vagyok. Tudom, hogy nem szabadna, nem törődőmnek kellene lennem és elfelejtenem őt, ám képtelen vagyok rá. Egyszerűen nem tudom kiverni őt a fejemből, és ez megijeszt. Nem akarom ezt érezni! Nem akarok folyton utána vágyódni, a lehetetlenre. Hisz' ő sosem fog megváltozni! Mindig is csak a saját érdekeit nézte, miért változna ez meg miattam?
- Megmagyarázni - vonja meg a vállát - Mindent!
- Kezdheted, bár kétlem, hogy hihető magyarázatot tudnál adni - hangom sürgető, és lekezelő. Látom arcán a fájdalmat, ám egyáltalán nem érdekel.
- El akartam mondani! Mind el akartuk mondani, de Paul megtiltotta! Nem tehettem semmit sem! Ami pedig közöttünk történt, a kapcsolatunk....sosem játszottam meg magam. Valóban elcsavartad a fejemet, amiért meg is kaptam a magamét Paul-tól! Szeretlek Holly! Nem akarlak elveszíteni emiatt. Sajnálom, hogy nem erősködtem jobban azért, hogy elmondhassuk neked - hajtja le a fejét mondandója végén.
Ez végül is logikus. És hihető is. Paul-ból pedig kinézem, hogy megtiltotta nekik, ők pedig egyszer az életben szót fogadtak neki. Szeret. Szeret engem. És én is őt, bármennyire szeretném, ha nem így lenne. De így van, és elegem van ebből a helyzetből! Szeretném tudni, hogy ő az enyém, és senki nem veheti el tőlem.
Hirtelen felindulásból lépek felé egyet határozottan, majd ajkaimat övéire nyomom. Meglepődik, de azonnal visszacsókol. Nyelve megkapja a bejutást, s szenvedélyes táncba kezd az enyémmel. Kezeit derekam köré fonja, míg én nyakát karolom át. Nekinyom a falnak, s ha ez lehetséges, még szenvedélyesebben csókol. Felnyögök, mikor kezeivel fenekembe markol, és viszonzom is a gesztus, annyi különbséggel, hogy én haját tépem meg. Ő is nyög, majd áttér nyakam kényeztetésére.
- Harry - sóhajtom nevét, mire beleharap a nyakamba - Vissza kell mennünk!
- Dehogy kell - morogja, s a kényeztetést nem hagyja abba - Már szóltam mindenkinek, hogy lelépünk!
- És ha nem bocsátottam volna meg? - húzódok el tőle, és kérdően nézek rá.
- Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem - vonja meg a vállát, majd egy apró csókot lop tőlem - Gyere - ragadja meg kezemet, majd a kocsija felé kezd húzni. Követem őt, mosolyogva, boldogan.

***

- Gyere! - húz fel a lépcsőn Harry, s én követem őt. Belépünk szobájába, becsukja az ajtót, majd szemembe néz. Magához húz, s lecsap ajkaimra. Szenvedélyes csókunk közben finoman kezd el az ágy felé tolni, majd ledönt rá. Felettem támaszkodik, majd ajkaimról nyakamra tér át. Halkan sóhajtozok, majd kigombolom ingét, és lesimítom válláról. Ő is elkezd kihámozni ruhámból, és immáron fehérneműben terülök el alatta. Apró csókokkal hinti be bőröm, s testemet forroság árasztja el. Bőröm bizsereg, és ég, ahol hozzáér meleg kezével. Felnyöfök, mikor kezével eléri nőiességem középpontját, és simogatni kezdi. Másik kezével kikapcsolja melltartómat, és lehúzza karjaimon. Egyik mellemet szájával, míg a másikat kezével kezdi kényeztetni. Alul sem hagyja abba a simogatást, így nyögni kezdek. Lehúzza a bugyimat, elhajítja és hirtelen eltűnteti bennem egy ujját. Felnyögök, és még jobban szét teszem lábaimat. Csókot nyom számra, majd abba hagyja a kényeztetést. Kibújik nadrágjából, és bokszeréből és ismét felettem van.
- Szedsz gyógyszert? - liheg. Arca kissé izzadt, combomnál érzem merevedését.
- Igen - motyogom - Csináld már!
- Kis türelmetlen - mosolyog, majd hirtelen belém hatol. Felkiáltok élvezetemben, ő morog, és mozogni kezd. Először lassan, majd egyre hevesebbe lök. Köröket ír le csípőjével, s közben mocskos dolgokat súg a fülembe.
- Élvezed, ahogy benned vagyok? - lihegi - Ahogy hajszollak az orgazmus felé? Élvezz el nekem bébi! Gyerünk! Látni akarom, ahogy a csúcsra jutsz miattam és a nevemet nyögöd!
Ennyi kell. Robban bennem az orgazmus.
- Harry! - kiáltom, s mellkasom felemelkedik. Megérzem magamban örömnedvét, ő is felnyög, majd az orgazmusunk csillapodása után mellemet párnának használva rám hanyatlik. Mindketten kapkodjuk a levegőt. Arcomon hatalmas, fáradt mosoly terül el miközben haját simogatom. Boldog vagyok!

17. fejezet: Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva!

Íme az új rész!
KOMIZZATOOK!!!!


2014. december 8.
Holland Roden


Vigyorogva - vagy inkább vicsorogva? - vonulok végig a vörös szőnyegen. Mellettem Dylan, míg mögöttünk a többi szereplő. A vakuk csak úgy kattognak, s nekem fogalmam sincs mikor hova nézzek. Belépünk a hatalmas épületbe, majd a nekünk kijelölt asztalhoz sétálunk. Elfoglaljuk helyünket, majd koccintunk az eddigi sikereinkre. Végig mosolygok, hála színészi képességeimnek, és beszélgetek mindenkivel. Jól érzem magam, önfeledten nevetek, és érzem, jó ötlet volt eljönni. Itt lenni azokkal akiket szeretek, bulizni, és megtudni melyikünk nyert díjat.
- Hölgyeim és Uraim - a színpad felé nézünk, ahol egy öltönyös pasi áll - Következzék az este első fellépője....a One Direction - lesápadok, és már épp felállnék, mikor Crystal megragadja a karomat.
- Maradsz - jelenti ki ellentmondást nem tűrve, én pedig beleegyezően bólintok. Lehuppanok a helyemre, s várom az este végét, hiába tudom, hogy az még rohadt messze van.
- Ezt a dalt életem szerelmének küldöm - hallom meg az Ő hangját. Felnézek, s valóban ott állnak mindannyian. Harry a szemembe nézve áll, s ekkor felcsendülnek a You and I első akkordjai. Könnyeim folyni kezdenek, mikor ő énekel. Szemei fogva tartanak, így esélyem sincs elmenekülni. Bár nem is akarok. Teljesen elvesztem smaragd szemeiben, és innen nincs kiút.
A dalnak vége, meghajolnak, majd elhagyják a színpadot. Felállok, majd egy 'Elnézést' elmormolva rohanok ki a teremből, egyenesen a mosdókhoz. Befutok a nőibe, majd a csapra támaszkodok. Belenézve a tükörbe ismét egy megtört lányt látok. Bevizezem a kezemet, majd kicsit megpaskolom az arcomat. Megtörlöm a kezemet, majd lassan elhagyom a mellékhelyiséget. A folyosón sétálva lépteket hallok magam mögött, ám nem érdekel. Biztosan valaki most igyekszik vissza a díjátadóra. Tovább sétálok, ám egyszerre valaki megfogja a karomat, s a falnak taszít. Sikítani sincs időm, mivel ajkak landolnak az enyéimen, s heves mozgásba kezdenek.
Harry! Jövök rá támadóm kilétére, s azonnal visszacsókolok, pedig tudom hogy nem helyes. Kezei derekamat markolják, míg én ingét tépem.Nyelve bejutást kér, amit örömmel adok meg, s nyelveink heves táncba kezdenek. Levegőhiány miatt elválunk, ám fél perc múlva már ismét egymás ajkait faljuk.
- Nem kellene - motyogom bele a csókba, miközben már igencsak hosszú haját dúrom.
- Kit izgat? - kérdez vissza, majd belemarkol a fenekembe. Felnyögök, s akaratlanul is hozzásimulok ágyékához, mely már igencsak megtelt vérrel. Ő is felnyög, s még jobban hozzám simul.
- Harry - nyögöm, mikor ajkaival nyakamat kezdi kényeztetni.
- Mondd édes - mély hangja miatt kiráz a hideg, s meg kell erőltetnem magamat ahhoz hogy beszélni tudjak.
- Ki ne merd szívni a nyakamat! - nyögöm ki ezt az egy mondatot igen csak nehézkesen.
- Miért? Legalább tudnák hogy az enyém vagy! - húzódik el, s ajkain szórakozott mosoly ül.
Ennyi kell. A köd elszáll, az elmém kitisztul és ellököm magamtól. Rohanva indulok el vissza a terembe, ám elkapja csuklómat.
- Eressz - rántom ki kezemet övéből, s belépek a terembe. Lehajtott fejjel megyek vissza az asztalunkhoz, s ülök le.
Miért csinálta? Egyáltalán miért hagytam? Mert szereted, te hülye liba! Szólal meg tudatalattim. Ez igaz, de...túl mély sebet ejtett rajtam. Képtelen vagyok bízni benne, akárhogy is szeretném. Nem megy. Talán idővel sikerülni fog, de most....most semmiképpen sem.
- Holland miért vagy ilyen vörös? - hallom meg Typo szórakozott hangját. Felnézek, s csibészes mosolyával találom magamat szembe.
- Öhm... - kezdenék értelmetlen magyarázatokba, ám Crys félbeszakít.
- Elkapott a mosdóknál, mi? - vigyorog rám, mire bokán  rúgom az asztal alatt - Au!
- Oké oké - emeli fel kezeit Typo - Csak kíváncsiak voltunk!
- És most következzen a legjobb sorozatért járó díj - a színpad felé nézek, Harry és Liam állnak fent. Harry kezében a díj, míg Liam-ében a boríték.
- Holland te veszed át a díjat - rohan el mellettünk drága rendezőnk, s esélyem sincs tiltakozni.
- A győztes - bontja ki Liam a borítékot - A....Teen Wolf! - kiáltja. Hatalmas taps, míg én felállok, s a színpad felé igyekszem. Fellépkedek a lépcsőn, majd a fiúk mellé állok. Arcomon művigyor, s először Liam-mel rázok kezet, két puszi, majd Harry jön. Kezembe nyomja a díjat, majd két puszi és ölelés.
- Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva - súgja, majd utamra enged. Értetlenül megyek vissza a többiekhez, majd az asztalra téve díjat leülök.
- Mit mondott? - kérdezi Crys izgatottan. Teljesen bezsongott. De jó neki!
- Hogy tíz perc múlva legyek a hátsó bejáratnál - motyogom magam elé nézve.
- Akkor mire vársz még? - löki meg oldalamat. Sokkolódva állok fel, s indulok meg a hátsó bejárat felé, nem tudva mi vár rám...

16. Fejezet: Készülődj, mert Ő is ott lesz!

Sziasztok!!!

Nos, sajnálom a késést, csak kicsit sok minden történt, így nem igazán volt időm írni.

De most itt vagyok, és hoztam egy részt!

Komizni és feliratkozni kötelező!!!!

2014. december 8.

Holland Roden

- Nyitom! - kiáltom, miközben álmosan battyogok ki az előszobába. Igen, visszatértem Londonba, és már sokkal jobban érzem magamat. Jót tett ez a kis kiruccanás otthon. Rengeteget játszottam az öcsémmel, beszélgettem apuval. Találkoztam a régi ismerősökkel. Minden tökéletes volt, egészen addig, amíg Russel fel nem hívott. Holnap után kezdődnek a forgatások, én meg szöveget magolok addig. Jó kis elfoglaltság az biztos. Legalább addig sem gondolok Harry-re. Ennyi jó van benne.

Nagy hévval tárom ki az ajtót, majd mikor meglátom az ismerős arcot, azonnal megölelem. Crys nevetve viszonozza gesztusomat, majd beljebb invitálom őt. Leülünk a kanapéra, majd faggatni kezdem.
- Mi járatban errefelé?
- Díjátadó - feleli - Ma este - mosolyom azonnal eltűnik - Ott lesznek - mondja halkan. Felpattanok, és idegesen túrok bele a hajamba. Ez nem lehet! Épp kezdem őt elfelejteni, erre tessék!
- Nem megyek! - jelentem ki. igen, ez lesz a legjobb. Mindenkinek.
- Ilyen opció sajna nincs - húzza el a száját Crys - Muszáj ott lenned, vagy Russel kiteszi a szűröd!
- Mi?! - sipítok fel - Ezt nem teheti!
- De nagyon is! - mondja - Ugyan már Holla! Felveszel valami dögös rucit, bájcsevegsz mindenkivel, átveszed a díjat, majd egy kis tánc után lelépünk! Hidd el jó lesz!
- Nem - rázom meg a fejemet - Nem megy!
- Egyszer muszáj lesz túllépned rajta! - pattan fel immár ő is - Az isten szerelmére Holland! Képes lennél feladni mindazt amit eddig elértél, csakis miatta?! Az álmaidat? A karrieredet? A munkádat?
- Nem - motyogom.
- Akkor meg nincs miről beszélni - ragadja meg a karomat, s beráncigál a szobámba. Lelök az ágyra, majd a szekrényben kezd turkálni. Kezeimen támaszkodok meg, s csendben várom, mit talál.
- Vedd fel - dobja nekem a kiválasztott ruhát, és a fehérneműt. Csiga lassúsággal vetkőzöm le, majd nézek rá a ruhára.
- Ez? - kérdezem kicsit értetlenül. Erőteljesen bólint, mire sóhajtok, és öltözni kezdek. Felveszem a fehérneműt, majd a ruhát. A lábam elé teszi a cipőt, amint szintén felveszek. Ahogy felállok, észreveszem, hogy rajta is elegáns, mégis dögös, ruha van. Bíborvörös, talpig érő, fekete lakk cipő. Gyönyörű.
Leülök a székra, ő pedig kezelésbe vesz. A hajamat kiengedi, majd átfésüli. Kisminkel, majd a tükör elé állít. Hümmögve nézek végig magamon, s nem is tudom mit mondjak.
- Na? - néz rám kérdően legjobb barátnőm. Eresztek egy halvány mosolyt, majd kisétálok a szobából. Át a nappalin, majd ki a házból. Megállok a kocsim mellett, s megvárom míg Crys utol ér. Bezárja az ajtót, majd beül az anyósülésre. Én is beszállok, majd elindítom a kocsit. Kitolatok, majd a díjátadó helyszíne felé veszem az utamat....

2014. december 8.

Harry Styles

Egy teljes hét telt el a szakítás óta. Egy hét. Ennyi ideje nem vagyok hajlandó elhagyni a szobámat. A sajtónak már kitálalt Paul, az engedélyem nélkül. Felháborító, hogy mindenben helyettem dönt. Undorító. Gyűlölöm, mert tönkre tette a kapcsolatomat, melynél mást éreztem, mint a többinél. Itt valahogy megvolt az a szikra, amit mindig is kerestem. Én évekre, sőt örökre, terveztem ezt a kapcsolatot, Holly-val. Istenem, úgy hiányzik. Csak is rá tudok gondolni, senki másra. Vajon mit csinál most? Hiányzom neki? Vagy már rég elfelejtett és már mással van? Áh, Holly nem olyan. 
Még a fiúkkal sem vagyok hajlandó beszélni. Rájuk nem haragszom, persze, de nem tudok még beszélni velük erről a dologról. Márpedig, ha kimegyek, egyből faggatni kezdenek, amit nem szeretnék. Épp ezért megyek ki mindig akkor, amikor ők nincsenek itthon, vagy épp a szobájukban kuksolnak. Szánalmas, amit csinálok, de nem vagyok ég kész tovább lépni, és elfogadni ami történt. És őszintén szólva, nem is akarok. Holly a legjobb dolog ami valaha történt velem, az x-faktor óta, és nem szeretném őt elengedi. Nem megy. Kell nekem, akár a levegő. Szükségem van rá!
- Harry - hallom meg Louis hangját a túloldalról, s ahogy ökle csapódik az ajtómon - Díjátadóra kell mennünk! Készülődj, mert Ő is ott lesz! - azzal lábdobogás, és csönd.
Olyan hirtelen ülök fel, hogy majdnem előre esek, ám kicsit sem érdekel. Felpattanok, és a fürdőbe megyek. Levetkőzöm, és beállok a zuhany alá. Alaposan átmosom testemet, melyet már egy hete nem voltam hajlandó fürödni. Undorító, de semmihez sem volt kedvem és kész.
Leöblítem magamról a habot, majd kiszállok. Megtörülközöm, felveszek egy bokszert, egy fekete farmert, egy inget, fújok magamra egy kevés parfümöt, majd megszárítom a hajamat. Egy kendővel fogom hátra, s a telefonomat felkapva megyek ki a szobámból...vagyis ennék de vissza futok.
Fogmosás! Bakker! Nyomok a tubusból egy keveset a fogkefémre, és sikálni kezdem fogaimat. Kiöblítem a számat, majd elpakolva, ezúttal ténylegesen is, elhagyom a szobámat.
Lerobogok a lépcsőn, majd várok, amíg a fiúk is megérkeznek....

15. Fejezet: Most meg mi következtünk, ugye?!

Hi!
Itt az új rész! Komizni és feliratkozni ér! :D

2014. november 30.

Holland Roden

Milyen csodás is a La Manche csatorna. Ez az egy mondat fogalmazódik meg bennem, amikor a gép a csatorna felé ér. Alig egy órája szállt fel a gép, amelyen ülök, és amely Magyarországra visz engem. Apunak nem szóltam, hiszen minek? Úgyis üresen áll a szobám, így simán beállíthatok hívatlanul.
Mielőtt még felszálltam volna felhívtam Russel-t, hogy haladékot kérjek, így majd csak a következő héten kezdünk forgatni. Nos, mivel hétfő van, így elég lesz csak vasárnap délután gépre ülnöm. Csúcs.
Alig két óra és láthatom az én szeretett öcsémet. Milyen rég láttam őt. Hiányzik. Igaz, annyi minden történt az utóbbi időben, hogy esélyem sem volt nyafogni az érzés miatt amit miatta éreztem. Hogy hiányzik egy részem. Egy igen fontos részem. A testvérem!
Őszintén bánom hogy így alakult. Ha talán nem így ismerem meg a fiúkat, akkor még együtt lennék Harry-vel. És nem menekülnék előlük. Talán minden másképp lenne. Bár, ha mással tették volna ugyanezt, akkor is haragudnék rájuk. Elvégre, milyen ember az, aki kihasznál másokat, azért, hogy elérje a saját céljait? Az ilyen ember csakis szörnyeteg lehet. Talán kívülről gyönyörű, de belülről egy szörnyeteg, akinek semmi és senki nem szabhat akadályt. Ilyenek vagyunk mi emberek. Vannak, akik el tudják rejteni ezt az énjüket, ám többségben mégis azok vannak, akik még csak meg sem próbálnak küzdeni ez ellen. Miért van ez így?
- Hozhatok valamit, kisasszony? - a hang irányába kapom fejemet, és az egyik légiutas-kísérőt pillantom meg mellettem állva, kocsijával előtte. Kedvesen rámosolygok, majd egy üveg ásványvizet kérek. A hölgy készségesen átadja a palackot, majd mosolyogva tovább áll. Mindig is érdekelt, hogyan bírják ezek az emberek a több órás utakat végig állni, kedvesen mosolyogni minden egyes utasra, és még ki is szolgálni őket. Nekem, azt hiszem, nem menne. Sőt, biztos hogy nem. Egy izgága lány vagyok, aki sajna nem tud sokáig egy dolgot csinálni. Ez van. Ilyen vagyok és kész.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt hiszem elaludtam a nagy elmélkedésem közben, mivel a többi utas már az övét köti be. Álmosan pislogok párat, majd én is követem a pilóták utasítását. Becsatolom az övemet, majd várom hogy földet érjünk. Gyomrom bukfencezik, amikor a gép kerekei érintik a talajt; de ugyanakkor boldogság tölti meg a szívemet. Haza értem!

2014. november 30.

Harry Styles

Idegesen csapom ki kocsim ajtaját, majd magam után becsapva indulok meg a hatalmas épület felé. Nem foglalkozok sem azzal, hogy az ajtóban majd' fellöktem egy nőt, sem pedig azzal hogy mit kapok majd még ezért. Jelenleg egy célom van. Eljutni Paul irodájáig!
- Jézusom Harry - kap a szívéhez az említett személy, mikor nagy hévvel lépek be irodájába. Magam mögött becsapom az ajtót, majd vérszemet kapva kezdek heves gesztikulálásba.
- Elvesztettem és ez csak a te hibád! Mi a faszért nem lehetett volna őt is beavatni ebbe az egész marhaságba?! He?! Most épp egy gépen ül Magyarország felé és ki tudja látom-e még őt valaha! - kiáltom - Ezt akartad, igaz?! Hogy senkinek ne legyen senkije és akkor majd mindenünket a bandának szenteljük! Addig szurkáltad Liam-éket míg Dani megunta és elhagyta őt! Majd jött Perrie és Zayn, utána Louis és Elenour! Most meg mi következtünk, ugye?! - gúnyos hangnememet visszafojtott lélegzettel hallgatja végig, és tudom pár másodperc múlva egy időzített bomba fog velem szemben felrobbanni. Paul.
- Velem te ne merészelj ilyen hangnemet alkalmazni! - pattan fel, s kiáltozni kezd - Ne merészelj megrágalmazni, addig, ameddig nekem köszönheted, hogy van hol laknod!
- Ó igen? Neked? - nevetek fel gúnyosan - Nem is tudtam hogy a te hangod miatt sír több ezer lány örömében, vagy hogy téged akar minden egyes lemezkiadó - gúnyolódok. Paul feje vörösödni kezd, s tudom ideje lelépni.
- Ne lepődj meg, ha holnaptól már tényleg négy tagú lesz a banda - köpöm még, oda, majd választ nem várva magára hagyom őt.

Idióta. Ez az egy gondolat játszódik le bennem, miközben magam mögött hangosan vágom be a bejárati ajtót. A többiek a nappaliban beszélgetnek, ám érkezésemre mind elhallgatnak. Rájuk sem nézve veszem az irányomat szobám felé. Felbaktatok a lépcsőn, majd belépek a irodalmamba. Orromat azonnal megcsapja Holly illata. Egy mélyet lélegzek belőle, majd az ágyra vetem magam. A plafont kezdem bámulni, mintha lenne rajta bármi érdekes dolog. Gondolataim csak az általam imádott nő körül forognak, és a körül hogy mit is kéne tennem. Vajon meg fog valaha is bocsátani nekem? Vagy örökre elveszítettem? Ha igen, túlélem majd valahogy? Nos, azt kötve hiszem. Ő az igazi. Érzem. Nélküle nem tudok élni! Kell nekem, akárcsak a levegő! Érdekes nem?
- Bejöhetek? - lép be az ajtón Louis.
- Már bent vagy - morgom komoran. Hallom ahogy sóhajt, majd az ajtót becsukja maga után. Leül az ágyamra majd már el is kezdi a faggatást.
- Merre voltál?
- Paul-nál - felelem - Minden az ő és a modest hibája!
- Holland...?
- Valószínűleg már Budapesten van az apjával, aki ki fog engem herélni.
- Szereted - nem kérdezi, inkább kijelenti.
- Persze hogy szeretem! - pattanok fel, és heves gesztikulálásba kezdek - Ő az első lány akit tényleg szeretek, és most elvesztettem! Nem képes bízni bennem! Pontosan tudja, hogy nem játszottam meg a kapcsolatunkban semmit, mégis elment! És valószínűleg már vissza sem fog jönni - rogyok vissza az ágyamra. Végleg elvesztettem.
- Nem feltétlen - mondja Louis - Szombaton lesz egy filmes és zenés díjátadó. Holland-ot elég sok kategóriában jelölték, így muszáj lesz eljönnie. Ha jól informálódtam, márpedig jól, akkor ő és az egész teen wolf-os bagázs velünk fog ülni - vigyorog eszelősen. a gondolat pillanatok alatt jut el az agyamig. Vissza tudom szerezni őt!

14. Fejezet: Nem vagyok a barátnőd!

Sziasztok! Itt az új rész! 
SZERETNÉM HA VALAKI VÉGRE KOMIZNA!!!!! ROHADT SZARUL ESIK, HOGY GYAKORLATILAG MAGAMNAK ÍROK!!!! NEM EZ A CÉLOM A BLOGGAL! HA MÁR MEGSZAVAZTÁTOK, HOGY FOLYTATÓDJÉK, AKKOR TEGYETEK IS ÉRTE! 
Elnézést a durva fogalmazásért, de kezdek besokallni! :/

2014. november 30.

Harry Styles

- Sziasztok fiúk! A nevem Kiara Boum és újságíró vagyok.
- Szia Kiara - mondjuk együtt, gépiesen. 
- Hol a banda ötödik tagja? - ráncolja szemöldökét. Kiara egy kiegyensúlyozott, kedves, szép nőnek tűnik, így első látásra. Nem az esetem, de Niall mellett el tudnám képzelni. Noha, a szerződés megköti a kezünket, mivel újságíróval nem kezdhetünk, különben repülünk.
- Hát...öhm - kezdi Liam, ám megakad és rám néz. Bólintok, majd átveszem a szót.
- Már...nem a banda tagja - sóhajtom - Én pedig már nem vagyok menedzser. A napokban elvégeztek rajtam egy műtétet, aminek hála ismét tudok énekelni. 
- Oh hiszen ez egy remek hír! De...Hogyan fogadta ezt Holland Roden, aki nem mellesleg a barátnőd?
- Jól fogadta. Sőt! Ő bátorított a műtétre!
- Remek! És mikor indultuk ismét turnéra? - kérdi lelkesen és pedig megkönnyebbülten fújom ki a benntartott levegőt. Végre más téma!
- Elvileg egy hónap múlva - válaszol Niall mosolyogva. Egyre több témát érintünk, ám képtelen vagyok figyelni. Egyre csak azon jár az eszem, hogy mit is fogok mondani Holly-nak? Hogy fogadja majd? Megérti? Dühös lesz? Biztosan. Elvégre ki ne lenne dühös ha megtudná, hogy csak egy játékszer volt?
- Nos fiúk, jelenleg nincs több időnk, tehát köszönöm az interjút és további sikerekben gazdag éveket kívánok nektek! - mondja mosolyogva, majd egyesével megölel minket és már el is megy. Megtörten hajtom le fejem. Könnyeimet vissza kell tartanom, és már elő is veszem mobilomat. A már jól ismert számok beütése után fülemhez emelem a készüléket. Kicsöng, ez jó jel.
- Szia Dylan vagyok - szólal meg egy ismeretlen hang, ám hamar rájövök kivel is beszélek.
- Szia! Holland veled van? - érdeklődöm feszülten.
- Igen itt van velem - válaszolja. Bingó...
- Mit csinál?
- Sír - ne, csak ezt ne!
- Odamegyek!
- Rendben.
- Megadnád a címet?
- Honest Street 45
- Pár perc és ott vagyok!
- Rendben, várunk. Szia! - letette.
Azon nyomban rohanok ki a parkolóba, majd az autóba bepattanva indulok meg a megadott cím felé. Fejemben újra és újra lejátszódik a pár nappal ezelőtti beszélgetésem Paul-lal.

- Bejöhetek? - dugom be fejemet a már jól megszokott iroda ajtaján. Paul az íróasztala mögötti széken terpeszkedik. Fejével biccent, ezzel megadva az engedélyét. Belépek, majd a faajtót komótosan csukom be magam után. Leülök a kényelmes kanapéra, majd kis gondolkozás után belekezdek mondandómba.
- Mikor mondjuk meg neki? - térek egyből a lényegre. Nem áll szándékomban kertelni, vagy kerülgetni a forró kását. Tudni akarom, mikor lehetek végre teljesen őszinte Holland-dal. Már így is mocskosnak érzem magam, amiért a szemébe hazudunk. A fiúk is épp annyira érzik magukat nyomorultnak mint én, ám az ő helyzetük teljesen más. Nekik idővel úgy is megbocsát, mivel a barátai. De nekem már nem áll ennyire fényesen a szénám. Én a barátja vagyok, akitől őszinteséget vár el minden egyes helyzetben. Még akkor is ha az igazság fáj is, tudni akarja. Én pedig átvertem. 
- Nézd Harry - dörzsöli meg orrnyergét. Ideges. Mindig ezt teszi, ha ideges - Hamarosan!
- Mi az hogy hamarosan?! - pattanok fel, hangomat felemelve - Már így is a kezdetektől fogva átvágjuk! Nem vagyok hajlandó tovább hazudni neki!
- Eddig is ezt tettétek és ezután is ezt fogjátok! - emeli fel immár ő is hangját, miközben még a kényelmesnek tűnő székéből is feláll. Szemei szikrákat szórnak.
- Ha elveszítem, az a te hibád lesz! - zárom le ezzel a vitát, majd az irodát elhagyva, magam mögött hangosan csapom be az ajtót, és már csak azt kívánom, bár minden megoldódna!

Holland Roden

- Szóval én már nem vagyok a banda tagja - mosolyodok el keserűen - Remek. Jó tudni!
- Ugyan Holla - fogja meg kezemet Dylan - Egy csomó mindent kitalálnak a menedzsment tagjai! Tuti hogy a fele se igaz.
- Hallottam őt énekelni Dylan! - kiáltom - Ne haragudj!
- Semmi gond - mosolyodik el - Pár perc és itt lesz, meg fogjátok tudni beszélni!
- Mi?! Idejön?!
- Öhm...igen.
- Ne! Könyörgöm mondd neki hogy már elmentem! Kérlek Dylan!
- Nem tehetem! Meg kell ezt beszélnetek! Idejön, te pedig szépen haza mész vele! - jelenti ki ellentmondást nem tűrve, s ebben a pillanatban a csengő is megszólal.
Tudom hogy ő az. Ki más lenne? Pont ő jön értem. Bárt kétlem hogy a többieket is átverte volna, így most az ő társaságukra sem vágyom.
Dylan feláll, majd ajtót nyit.
- Hol van? - hallom meg az ismerős rekedtes hangot. Dylan mond neki valamit, amit sajna nem értek, majd visszajön. 
- Gyere - mondja. Felállok, majd követem őt. Az ajtóban megállva felnézek. Ott áll velem szemben. Teljes életnagyságban. Elindulok ki a kocsija irányába, ám előtte még megölelem Dylan-t. Ő is követ. Beszállok, s még mielőtt segíthetne nekem az övvel, becsukom az ajtót. Sóhajtva megy át a kocsi másik oldalára, majd beszáll és elindítja a motort.
- Holland.. - kezdi ám szemét le sem veszi az útról.
- Hagyj - mondom mogorván. Hangom pont olyan érzelemmentes amilyennek akartam. Nem hiába vagyok színésznő.
Harry megfogadja tanácsomat, és az út hátralévő részében meg sem szólal. Csendben vezet a fiúk házáig. Amennyire eddig otthonomnak tekintettem azt a helyet, most annyira érzem idegennek. Az már nem az otthonom. Soha nem volt az. Még jó hogy az előző házam is meg van. Így legalább lesz hová mennem.
A házhoz érve, azonnal kipattanok a kocsiból, lépteimet megszaporázva indulok meg a ház felé. Kinyitom az ajtót, majd becsukva magam mögött indulok a nappali felé, majd fel a szobámba pakolni.
- Holla - állnak fel a fiúk mikor meglátnak, ám én úgy teszek mintha semmit nem hallanék.
- Holla had magyarázzuk meg! - mondja Niall, mire megtorpanok. Feléjük fordulok, majd ismét érzelemmentesen megszólalok.
- Először is a nevem Holland! Másodszor pedig. Mégis mit kell ezen megmagyarázni?! Hazudtatok nekem! Harry-nek sosem volt hangszálér szakadása ti pedig pontosan tudtátok! Kellett nektek valaki, aki majd segít elérni azt hogy jó ideig rólatok csámcsogjon az egész világ. De azért áruljátok el - állok meg egy pillanatra - Az is tervbe volt véve hogy Harry barátnője legyek?
- Dehogy is! - csattan fel az említett személy. Kissé nyugodtabban fordulok meg és folytatom utamat. Belépek a szobámba, majd a szekrény aljáról kihalászom óriási bőröndjeimet. Nagy lendülettel kezdek neki a pakolásnak, mivel minél előbb szeretnék lelépni innen. Behúzom ruhás bőröndöm cipzárját, majd a neszesszeremet is összepakolom. Bepakolom cipőimet is, majd a három csomagot felkapva hagyom magam mögött egykori szobámat. Lerobogok a lépcsőn, majd a nappalin készülök átvágni, ám Harry keresztül húzza számításaimat.
- Holland mégis hová mész? - kapja el csuklómat s fordít magával szembe. Ujjai erősen szorítják kezemet, s érzem ennek nyoma lesz holnapra. Kétségbeesetten próbálom lefeszegetni kezét csuklómról ám esélytelen.
- Eressz már el! - csattanok fel - Nem hallod?! - kiáltok ismét mikor nem mozdul. Ismét elkezdem rángatni kezemet, ám ezzel csupán azt érem el, hogy még jobban szorítsa azt.
- Hova akarsz menni? - kérdezi tagoltan és kimérten.
- Haza! 
- Ez az otthonod!
- Nem! És soha nem is volt! Egész idő alatt hitegettetek, hogy így a húgunk vagy meg úgy a barátunk! Hát most már tudom, hogy kurvára nem! És most pedig eressz el! Az én otthonom Magyarországon van méghozzá Budapesten az apám házában! Úgyhogy engedj elmenni addig míg szépen mondom!
- Nem mehetsz haza! - jelenti ki - A barátnőm vagy és nem engedem hogy lelépj!
- Nem vagyok a barátnőd! Eressz - rántom meg kezemet, s ezúttal sikeres lesz tervem. Kezemet elengedi, én pedig kimért, megfontolt léptekkel hagyom el a házát, s ezzel egyetemben a One Direction életét is....

13. Fejezet: Gyönyörű, tehetséges, dögös...

Sziasztok! Nos, a blog folytatódik és már itt is az új rész! :D Hagyjatok nyomot! 

2014. november 30.

Holland Roden

- I got a heart and I got a soul - éneklem fejhallgatóval a fejemen. A többiek az üvegfal mögött állva néznek, hallgatnak engem. Épp a legújabb dalt vesszük fel, aminek címe Eighteen. Egyszerűen fantasztikus. Amint elolvastam a szöveget máris a szívembe lopta magát, és tudom, hogy a directionereknek is épp ennyire fog tetszeni. A zene átjárta bensőmet. Feltöltött, kiegészített. Ez az életem. Persze a színészkedést sem hanyagolhatjuk el, de ez is ugyanolyan fontos. És mivel hogy jelenleg nem forgatok, most a zene a legfontosabb. 
- Szép volt - tapsol Paul, mikor kilépek. Visszahallgatjuk a felvételt, és el kell ismernem tényleg jó lett. 
- Ez az én csajom - húz magához Hazz és egy szelíd csókban részesít. Mindössze pár pillanatig tart, nekem mégis többet ér.
- Ne kezdjétek megint - nyög fel Louis majd beleiszik a vizes palackba.
- Jól van jól van - emelem fel kezeimet védekezően. Én is iszok pár kortyot, majd ismét munkához látunk. Egyre több dalt sikerül felvenni. Mindenkinek egyre jobb kedve lesz, ezáltal könnyebben haladunk.
- How to fix up a heart that I let down - eresztem ki hangom, majd utánam Zayn is megteszi ugyanezt. Harry az üveg mögött néz minket, majd mikor következőleg felnézek, már nincs ott. Hova tűnt? Paul ott áll, ám már nem Nick-kel, hanem egy másik emberrel. Mi a fene van?
A fiúk észrevehették, hogy bánt valami, mivel hangom el-elcsuklott. A zene megállt én pedig öt perc szünetet kérve kirontottam a teremből, majd Harry keresésére indultam. Végigjártam két emeletet de még mindig semmi. Hova a francba tűnhetett?
- Here we go again - hallok meg egy igen ismerős hangot a mellettem lévő ajtó mögül. Clouds! Ez a mi dalunk! De...ki énekel? Olyan ismerős, agyam mégsem adja meg a választ. Lenyomom a kilincset, majd benézek. Ilyen nincs! Nem, nem, nem, nem, nem! Ő nem tud énekelni!! Mégis mi a fene folyik itt?!

Harry Styles

Gyönyörű, tehetséges, dögös...Ennyi jut az eszembe akárhányszor énekelni hallom, látom ahogy a színpadon mozog. Ahogy táncol, átjárja a zene és irányítja testének minden egyes mozdulatát. Dögös.
- Harry menj énekeld fel te is - mondta Paul sutyorogva, hogy a többiek ne hallják. Bólintok, majd hosszú lépteimmel a két emelettel feljebb lévő stúdiót célzom meg. Nick követ, helyét pedig Greg veszi át. Benyitunk, majd nekikezdünk. Egymás után éneklem fel azokat a dalokat, amelyeket az előbb Holly is. Fogalmam sincs hogyan fogom bevallani neki ezt, de azt hiszem rá érek még ezzel foglalkozni. Még nem sejt semmit, és a menedzsment sem szólt hogy robbantsunk.
- Here we go again - éneklem teli torokból a külvilágot teljesen kizárva. Nem érdekel semmi és senki ebben a percben. Most csak én vagyok és a zene. Csak ez számít. A dal befejezésével Nick int hogy készen vagyunk, én pedig a fejhallgatót levéve indulok vissza többiekhez. Megteszem ugyanazt a két emeletet, majd belépek a terembe ahol a többiek vannak.
- Na? - kérdem, ám megfordulva négy letört fiút látok - Mi van?
- Holland - kezdi Liam, ám mielőtt folytathatná, beleszólok.
- Mi van vele?
- Eltűnt - feleli Zayn.
- Hogy érted azt hogy eltűnt?!
- Elment úgy negyed órája megkeresni téged, ám nem jött vissza - magyarázza Niall, én pedig elsápadok. Ha Holland megtalált engem....akkor hallotta ahogy....énekelek!
- Bassza meg! - rogyok térdre miközben az épp eszembe jutó összes trágár szót elmormolom - A francba is! - pattanok fel - Mi a faszért engedtétek utánam?! Kurvára tudtátok hogy hova megyek és miért! - kiáltom, s végszóra megcsörren Paul mobilja is.
- Haló?...Igen itt....Most?...Rendben...Oké megyünk - mondja, majd már le is teszi - Szomszéd terem! Interjú!
- Mi? - néz rá Louis - Azért?
- Igen - majd rám néz - Robbantani kell Harry!

Holland Roden

Rohanok. Fogalmam sincs hova, merre. Csak azt tudom hogy rohanok, miközben könnyeim elhomályosítják  látásomat. Lábaim önálló életre keltek, míg agyam csak az előbb látottakon gondolkodik. 
- Holla? - hallok meg egy ismerős hangot magam előtt - Mit csinálsz te itt?
Agyam ekkor kitisztul, s körbenézek. Dylan áll előttem, én pedig azt hiszem az ő házáig futottam. Nem szólok egy szót sem, csak nyakába vetem magam. Könnyeim megállíthatatlanul kezdenek folyni, zokogok. Hangosan, kíméletlenül tör fel belőlem az eddig visszafojtott zokogás, ő pedig csak nyugtatólag simogatja a hátamat. Nem szól semmit, csak simogatva várja, mikor nyugszom meg. Telefonom immár negyvenegyére szólal meg a táskámban, s én ismét nem foglalkozok vele. Ám Dylan már annál inkább, mivel kiveszi táskámból, majd fogadja a hívást.
- Szia Dylan vagyok...Igen itt van velem...Sír...Rendben...Honest Street 45...Rendben várunk. Szia - letette.
Nincs erőm megkérdezni ki volt az, ám nem is érdekel. Szinte biztos hogy Harry volt. Érzem. Dylan felkap, majd bevisz a házába. Letesz a kanapéra, ahol is ölébe hajtom a fejemet. Könnyeim ekkorra már elapadtak. Nyugtatólag simogatni kezdi a hajamat, én pedig átadom magam az álmok világának...

12. Fejezet: Legközelebb halkabban

Sziasztok! Nos, úgy látszik nem igazán érdekel senkit sem a blog. Hát...hazudnék, ha azt mondanám nem esik rosszul. Igenis rosszul esik. Legalább egy kicsike kis visszajelzést kapnék. Olyan nagy kérés ez? Szerintem nem. És most mondhatja bárki hogy írjak azért mert szeretek és hogy hogy lehetek ilyen bunkó stb. Szerintem ez minden írónak rosszul esne. Elindítok egy szavazást a blog további sorsáról....Nem látom értelmét a folytatásnak ha az senkit sem érdekel.....

2014. november 29-30

Holland Roden

Belépve a házba Harry sietve szabadít meg minket a kabátjainktól és cipőinktől. Mihelyst végez felkap az ölébe és meg sem áll a szobájáig. Kinyitja az ajtót, majd magunk után be is csukja. Letesz, majd ajkaimra tapad. Nyelve azonnal táncba hívja enyémet. Kezei derekamról fenekemre csúsznak. Kezeimmel haját dúrom, majd meg is húzom azt mikor belemarkol a fenekembe. Jól eső nyögés szökik ki mindkettőnk szájából, majd hirtelen elválik tőlem.
- Akarod? - kérdezi zihálva. Mellkasa szaporán emelkedik fel és le. Haja kuszán áll, kezei pedig még mindig fenekemen vannak.
- Igen - lehelem, majd ismét ajkaira tapadok. Kezei feljebb csúsznak majd lekapja rólam a ruhámat. Lehet hogy már nem vagyok szűz,  de attól még ugyanúgy zavarban vagyok. Kezeimet automatikusan kapom magam elé, illetve kapnám de megakadályoz.
- Ne - mormolja - Gyönyörű vagy - nyom egy gyöngéd puszit éhes ajkaimra, majd magát is megszabadítja ingétől. Ajkai nyakamat veszik kényeztetésbe majd hamar áttérnek mellkasomra. Harry felkap majd már csak azt veszem észre hogy az ágyon fekszem míg ő ajkaival folytatja felfedező útját. Melleim közötti völgynél elidőzik, majd egy váratlan pillanatban szívni kezdi bőrömet mire felnyögök. Elégedett mosoly ül ki ajkaira, majd egyre lejjebb halad. Kissé bepánikolok, mikor hasam aljához ér, ám megáll. Ismét megcsókol s közben kipattintja melltartóm csatját.
- Ügyes - szakadok el tőle, ám épp csak annyi ideig hogy kimondjam ezt az egy szót, mert ismét megcsókol. Megint elindul lefelé, ám most nem áll meg. Ujjait beleakasztja csipke alsóneműmbe, majd lassan lehúzza rólam. Felmászik hozzám, majd ujjait nőiességemhez érinti, felnyögök a jól eső érzésre, míg ajkaira perverz vigyor ül ki.
- Alig értem hozzád mégis nedves vagy. Tetszik a dolog - nyom egy puszit ajkaimra, majd magát is megszabadítja feleslegesnek vélt ruhadarabjaitól. Az ágy melletti szekrény fiókját kihúzza, majd egy óvszert vesz ki belőle. Felgörgeti, majd lábaim közé férkőzve kezeinket összekulcsolja és rám néz.
- Mehet? - csak bólintani tudok a vágytól amit ő okozott nekem.
Lassan temetkezik belém, ami egy jóleső nyögést eredményez nálam. Beletelik pár percbe mire megtalálja számunkra a tökéletes, közepes tempót. Érzéki mozgása közben apró, de annál édesebb csókokat csen tőlem. Mindketten zihálunk, a levegőt egyre nehezebben vesszük, s tudjuk, hamarosan vége. Ajkaimat apró, majd egyre nagyobb nyögések hagyják el, akárcsak övét. Ajkaink folyamatosan súrolják egymás, míg kezünkkel szorosan tartjuk a másikat. Egyre gyorsabb tempót diktál, mire nyögéseim kisebb sikolyok lesznek. Pár hevesebb lökés után sikítva lépem át a gyönyör kapuját, ahova Harry is követ. Kihúzódik belőlem, az óvszert az ágy melletti kukába dobja, majd rám nehezedve melleimet használja párnának. Ujjaimmal haját simogatom, míg ő oldalamat cirógatja. Egyikünk sem szólal meg. Megnyugtató csend telepedik ránk, miközben próbáljuk légzésünket normalizálni.
- Élvezted? - kérdi Harry, miközben legördül rólam s mellkasára húz. Ujjaimmal finom kis köröket írok le izmos mellkasán.
- Igen - mondom, majd egy édes kis csókot csenek tőle. Hatalmas mosoly ül ki arcára, majd sóhajt egyet.
- Fantasztikus volt - mondja még mindig vigyorogva - Aludjunk baby, holnap stúdió!
Belepuszil a hajamba, majd kényelmesen elhelyezkedve próbálunk meg elaludni.
- Jó éjt Hazz.
- Jó éjt baby!

- Holly - hallok meg egy halk, rekedtes hangot magam mellől, majd egy simítást érzek a jobb karomon - Baby - hallom meg újra - Kicsim ideje felkelni. Kérlek kellj fel baby!
- Mmm - nyögök egyet Hazz mellkasába majd még jobban belefúrom arcomat. Harry felnevet, majd ismét végig simít karomon.
- Hidd el baby én is aludnék még egy kicsit de nem lehet. Stúdió emlékszel?
- Még öt percet - nyögöm.
- Letelt szóval irány készülődni - emel fel magáról, majd felállva a fürdőbe indul - Ajánlom hogy mire végzek már legyél ébren.
Hatalmasat sóhajtok, majd elgémberedett végtagjaimat kinyújtóztatva felállok. Átmegyek a saját szobámba, majd én is készülődni kezdek. Felöltözöm, fogat mosok, sminkelek. Álmosan, de magamat késznek nyilvánítva megyek le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol a többiek reggeliznek. Mivel nincs étvágyam, ezért csak egy csésze cappuccino-t készítek magamnak, majd leülök Louis és Zayn közé.
- Legközelebb halkabban - szól Louis perverzen mosolyogva - Nem lehetett tőletek aludni! Szabályosan zengett az egész ház!
- Louis ne hazudj! - szól rá Harry - Pontosan tudja mindenki hogy hajnali négykor értetek haza, míg mi akkor már aludtunk!
- Mindig elrontod a játékaimat - durcázik Louis, majd rám néz - Kérlek Holla baba neveld meg az uradat!
- Meglátom mit tehetek az ügy érdekében - kuncogok, majd a csészét a mosogatóba helyezve indulok az ajtóhoz. Mind az öten követnek, majd két kocsiba szállva indulunk el a stúdió felé...

11. Fejezet: Majd este baby!

Sziasztok! Íme a legújabb rész, amit nem valami nagy kedvvel írtam. Kövezzetek meg, de kezd kicsit rosszul érinteni hogy egyetlen egy komi sem érkezik. Miért? Én csinálok valamit rosszul? Az építő jellegű kritikákat is elfogadom, nem kell csak jó.....Most akkor vezessem be én is azt a bizonyos "x db komi és jön a kövi rész" szokást? Igen? Mert ha ez kell akkor könnyű szívvel teszem meg....mondom kövezzetek meg ha nem értetek velem egyet, de ez van.

2014. november 29.

Harry Styles

One way or another - kezdi, mire a tömeg sikítva folytatja. Szemeimet nem vagyok képes levenni róla. Elképesztően gyönyörű, ahogy a mikrofont szorongatva ugrál, táncol, nevet s legfőképp énekel. Csodálatos. El sem tudom hinni, hogy ez a lány az enyém. Csak az enyém. Felemelő érzés tudni, hogy van egy lány akinek én vagyok a legfontosabb. Aki ugyanúgy szeret engem mint én őt. Elképesztő.
Így jobban belegondolva, nagyon hamar beletanult a szakmába. Alig két hónapja volt, hogy az összes dalt megtanulja, illetve hogy a mozgásokat is elsajátítsa. A színpadon való mozgás előtte is ment neki, de a koncertezés, stúdiózás dal írás még új neki. Apropó dal írás. Meg kell tőle kérdeznem, írt-e már dalt. Bár, feleslegesen tenné....gondolom most jön a kérdés....Miért?...hát az majd később kiderül.

- Fantasztikus voltál - húzom magamhoz a vörös hajú szépséget, s egy gyengéd csókban részesítem. Kezeimmel - amik szerinte hatalmasak - derekát karolom át, míg ő nyakamba csimpaszkodik.
- Elég legyen már - szól ránk Payne, majd a kanapéra dobja le magát.
- Ezt pont te mondod? - húzom fel szemöldökeimet, majd nem törődve senkivel, ismét megcsókolom a lányt akit szeretek. Nyelvemet sürgetően dugom át szájába, mivel kb két percet adok magunknak, amíg valaki félbe nem szakít minket. Ajkaink sürgetően mozognak egymáséin, s ekkor sejtésem beigazolódik, mivel egy kéz elragadja tőlem Holly-t.
- Hé! - kiáltok fel sértetten, míg Holly csak nevetve öleli meg Zayn-t. Kezd kicsit gyanús lenni nekem ez a srác. Amióta Perrie dobta túl sokat van Holland-dal. És ez nem igazán jó hír. Legalábbis számomra nem. De ha a fekete rossz fiú egy újjal is hozzáérne Holly-hoz....a golyói bánnák. Ezt megígérhetem!
- Nyugi nagyfiú - bújik vissza hozzám Holly - Csak a tiéd vagyok!
- Merem remélni - húzom mosolyra ajkaimat, majd egy rövidke kis csókot csenek tőle. Ujjainkat összekulcsolom, majd már indulunk is a szokásos after partira. Mármint indulnánk...
- Megállni! - áll elénk az igencsak dühös Lou - Holla irány átöltözni! - parancsolja majd eltűnik barátnőmmel együtt.

- Mikor akarod neki elmondani? - kérdezi Zayn.
- Nem most - felelem.
- Akkor mikor? - csatlakoznak a többiek is.
- Nem tudom - rázom meg fejemet, majd kimegyünk és beszállunk a fekete limuzinba.

2014. november 29

Holland Roden

Lou visszaráncigált az öltözőbe, majd a megfelelő ruhát és kiegészítőket a kezembe nyomva lökött a paraván mögé. Belepasszíroztam magam a cipőbe és a ruhába, felvettem a kiegészítőket, majd leültem Lou sminkes székébe. Azonnal neki is állt sminkem és hajam elkészítésének, majd késznek nyilvánítva a tükör elé lökött. A végeredmény ismét csodás volt!
- Köszönöm - ölelem meg drága sminkesünket, aki csak legyint, majd szabályosan kilök az ajtón. Sarkaimon immár biztosan mozogva jutok el a nekünk kirendelt limuzinig, majd beszállva a jármű el indul.
- Hűha! - füttyent elismerően Louis - Valaki ma nagyon dögös.
- Louis! - mordul rá Hazz, mire Lou csak felkapja kezeit - Iszonyat dögös vagy baby - nyalja meg ajkait, mire a többiek röhögni kezdenek.
- Ne kezd - csapok finoman karjára, ám amikor visszahúznám sajátomat, elkapja és könnyűszerrel ránt az ölébe - Hé!
- Verekszünk, verekszünk? - harapja meg fülcimpámat - Majd este baby!
Arcom pipacs vörössé válik, mire Harry jólesően felnevet. Durcásan fordítom fejemet az ablak felé. Hazz abbahagyja a nevetést majd megböki oldalamat, mire megugrok hiszen eszméletlenül csikis vagyok. Hazz tovább folytatja bökdösésemet, mire nevetve mozgolódok ölében, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átülök Niall ölébe. 
- Szia Holla - mosolyog rám Niall, majd átölel mert majdnem kirepültem az öléből.
- Asszony gyere csak vissza! - "fenyeget" Harry, majd mikor látja, hogy eszemben sincs megmozdulni, drasztikus módszerekhez folyamodik. Elkapja a bokámat és kiránt Niall öléből majd fél pillanat múlva már ismét az ölében foglalok helyet. Sikítva reagálok tetteire, mire a többiek drámaian sóhajtanak, majd Louis fennhangon megszólal:
- Legalább az autóban maradjatok nyugton!
- Ezt pont te mondod Lou? - kacérkodik Hazz majd beleharap a nyakamba. Felvisítok majd nevetve ütök bele a mellkasába.
Megérkeztünk a szórakozó helyre, majd egyesével kiszállunk. Harry összekulcsolja kezünket, majd együtt lépjük át a küszöböt. Odabent rengeteg táncoló embert vélek felfedezni. Az orromat elönti a cigi, alkohol és izzadság szaga. Kellemes mondhatom. Letelepszünk egy üres asztalnál, majd Louis hozza az első kört.
- Harry egy whisky, ahogy nekem is - teszi le a két poharat - Zayn és Niall két pohár sör - És végül Liam és Holla két pohár baracklé - mondja majd leül. Élvezettel kortyolok bele hűs üdítőmbe, s hagyom hogy végig folyjon nyelőcsövemen.
- Te miért nem iszol? - néz rám Zayn.
- A gyógyszerek miatt - felelem, majd eltüntetem az utolsó korty baracklevet is. Felrántom Harry-t és a táncoló tömegbe vezetem. Kezeimet nyaka köré tekerem, míg ő derekamat öleli körbe. Csípőnk együtt mozog a zene ütemére. Több számot is áttáncolunk így míg egyszer csak megfordulok egy erotikusabb számnál.  Fenekemet ágyékának nyomom, mire kezei szorosabban simulnak körém.
- Mit művelsz te nő?- súgja rekedten fülembe, majd beleharap a nyakamba. Felnyögök, kezemet hajába vezetem majd válaszolok.
- Én sem tudom - mondom majd ismét ágyékának nyomom magam. Hallom ahogy próbál elfojtani egy nyögést, kevés sikerrel. 
- Ha így folytatod ma este az ágyamban fogsz kikötni - morogja.
- Mi van ha én pont ezt akarom - csúszik ki számon, mire megáll egy pillanatra. Megragadja a kezemet, magyaráz valamit a fiúknak majd elhagyjuk a helyet. Leint egy taxit, beszállunk, bediktálja a címet majd meg sem állunk hazáig...

10. Fejezet: Reggelente ezt szeretném kapni

Sziasztook! Íme a kövi rész! Kissé szomorú voltam, hogy az előző részhez nem érkezett komi, de ez van :( Kérlek hagyjatok nyomot!

2014.november 29.

Holland Roden

Reggel a napsugaraira ébredek, melyek arcomat lágyan simogatják. Kinyitom szemeimet, s az alvó Harry-vel találom szembe magam. Arca békés, kisimult. A mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed. Mint egy angyal. Az én angyalom.
Kibújok a takaró alól, majd az aznapi ruháimat kiválasztva rohamozom meg a fürdőt. Felöltözök, sminkelek majd egy leheletnyi parfümöt magamra fújva lépkedek vissza a szobába, ahol már Hazz az ágyon ül, szintén felöltözve. Fekete farmer, fekete bakancs és egy félig begombolt ing. Tetőtől talpig végigmérem, mire elmosolyodik, feláll, majd elém érve karjait körém fonja.
- Szia - súgom, majd egy puszit nyomok arcára. Felmordul majd lecsap ajkaimra.
- Reggelente ezt szeretném kapni - súgja, majd ismét egy lágy csókban részesít.
Az ajtó felől kopogás hallatszik, majd Liam dugja be a fejét. Érdeklődve nézünk rá, ám ő csak lazán besétál, mögötte a többiekkel, majd mind letelepednek a kanapéra. Kérdőn nézek rájuk, mire Zayn csak vállat von.
- Ez a legnagyobb szoba, így itt bandázunk.
- És engedélyt kitől kaptatok? - kérdi Hazz, majd a kanapén elhelyezkedve ölébe ránt.
- Ugyan már Hazz - legyint Louis - Attól még hogy a csajoddal vagy, tudom hogy szívesen látsz minket!
- Oké, oké igaz - nevet Hazz, majd beszélgetni kezdünk. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott. A bandáról, a ma esti koncertről, barátokról, családról, stb.
Nem tudom, mennyi idő telt el. Percek, esetleg órák. De az biztos, hogy életem egyik legszebb óráit töltöttem ez idő alatt a fiúkkal.
- Skacok, ideje indulni - néz az órájára Hazz - Két óra múlva koncert.
Mindenki összeszedelőzködött, majd útnak indultunk. A kocsiban ülve fejemet az ablaknak döntöm, úgy kémlelem Sydney-t. Elképesztő, hogy már két napja itt vagyunk, és még egyszer sem volt időnk szétnézni a városban. Vagy éppen lemenni a partra. Vagy enni egy jó étteremben, valami hagyományos ételt. Furcsa, mert Magyarországon ez az első dolga minden turistának. A nevezetességek. Igaz, hogy mi nem éppen turisták vagyunk, de szerintem nem csak én vagyok kíváncsi Sydney-re.
- Hé srácok! - kiált fel Niall - Holla még nem is látta Sydney-t!
- Ti már láttátok? - ámulok el mire mind felnevetnek.
- Asszem most vagyunk itt harmadjára - nevet Liam - Kissé lemaradtál, nem gondolod?
- Hahaha - gúnyolódok - Bocs elfelejtettem hogy világsztárokkal van dolgom.
- Te is az vagy - mondja Zayn, majd egy puszit nyom az arcomra.
- Malik - szólal fel a velem szemben ülő Harry. Igen limuzinban ülünk - El a kezekkel a csajomtól!
- Hozzá sem nyúltam - emeli fel kezeit védekezésképp a pakisztáni srác, majd mint aki meggondolta magát, átölel - Tudod mit? Legalább úgy halok meg, hogy egy ilyen szépséget ölelgethettem - kacsint, mire oldalba bököm.
- Na és mi van Perrie-vel?
Zayn arca elkomorul, mire csak értetlenül meredek a többi srácra. Rosszat mondtam volna?
- Biztos épp az új pasijával enyeleg - morogja, majd csend ül a kocsira. Senki nem szól egy szót sem. Én személy szerint azon töröm a fejemet, hogy vajon mi történhetett velük.  Hiszen én úgy tudtam ők az álompár. De akkor mi történhetett?
Mikor megérkezünk a koncert helyszínére mindenki kiszáll majd az arénába érve, az öltözőinkbe húzódunk. Harry velem jön, majd végignézi, ahogy Lou elkészíti a koncertre szánt kinézetemet.
- Köszi - nyomok puszit az arcára, mire csak legyint egyet majd utunkra enged minket. Megkapom a fülesemet illetve a mikrofont, majd a fiúk öltözője felé veszem az irányom, ám Hazz nem így gondolja ezt. Elkapja derekamat, majd egy kisebb szertárszerűségbe ránt be. Ajkaink azonnal találkoznak, s heves táncba kezdenek. Nyelve könnyen csúszik át számba, s kezd egy szenvedélyes táncba az enyémmel. Karjaimat nyaka köré fonom, majd haját kezdem túrni, mire ő felmorog, majd kezeit derekamról levezeti a fenekemre. Felnyögök, ahogy megmarkolja, majd felemel, így lábaimat dereka köré kulcsolom. Számról áttér a nyakamra és azt kezdi behinteni finom, mégis szenvedélyes csókjaival. Halkan - a nagy francokat, iszonyat hangosan - zihálok, miközben haját markolom, ami belőle egy nyögést vált ki. Körmömmel végigszántom hátát, mikor szívni kezdi nyakamat. Fájdalmasan felnyög, majd letesz.
- Kis vadmacska - vigyorog, majd ismét megcsókolna ám én elhúzódok - Mi az?
- Hazz kb két percem lehet addig, míg a fiúk nem kezdenek keresni engem. Nem lenne túl jó ha ilyen helyzetben találnának rám, tehát most szépen átmegyünk az öltözőjükbe - mondom, majd kézen ragadva Harry-t elindulok az úti célom felé. Beérve az öltözőbe teljes káosz fogad. Niall egy hatalmas hamburgert nyom a szájába épp, Louis Zayn elől fut kezében tartva Zaynie hajzseléjét (?), Liam pedig csak áll és röhög rajtuk.
- Srácok? - kérdem, ám meg sem hallják - Fiúk? - még mindig semmi - Srácok! - kiáltom, s erre már mind megállnak. Hazz csak nevet mögöttem a fiúk arcán, ám engem egy kicsit sem érdekel.
- Mi az? - kérdi Louis.
- Mi a fenét csináltok?
- Nyugi Holla - mondja Niall teli szájjal - Csak szórakozunk!
- Szóval....ez lenne a szórakozás? - vonom fel a szemöldököm.
- Tudod - kezdi Zayn immár a hajzseléjével a kezében - Igazán dögös látványt nyújtasz, de nem szeretem a felvont szemöldökű csajokat - sóhajt fájdalmasan, majd az utolsó pillanatban hajol le hogy elkerülje a Harry által arra tartó párnát - Most mi van?
- Mondtam hogy szállj le a csajomról!
- Most komolyan Hazz? 
- Igen komolyan - mondja - Most pedig tűnés a hangosítókhoz!
A főnök utasítását követve indulunk meg a színpad felé, hogy ismét megkezdődhessen az őrület!

9. Fejezet: Egy szó és a tiéd!

Sziasztok!

Hosszú szünet után itt az új rész! :) Remélem hogy azok akik vártak már erre, azoknak nem volt hiába való a várakozás! Kicsit- na jó nagyon - rövid, de a kövi hamarabb jön, kárpótlásul! Komizni és feliratkozni ér!!!!

2014. November 28.

Holland Roden

- Jó estét Sydney! - kiáltom a mikrofonba, mire éles sikítás a válasz - Készen álltok?! - ismét sikítás - Akkor kezdjük! - s ekkor megszólal a Best song ever első akkordja.
Egy teljes hónap telt el. Apa kikerült a kórházból, s teljesen egészséges. Barbarát azóta se láttuk, de nem is baj. Apa is belátta, hogy az a kapcsolat már halálra volt ítélve, s talán a lány nem is szerette őt igazán.
Benji, jelenleg nála van, mivel én megkezdtem az első turnémat a srácokkal, így Benji hazaköltözött. Azóta már találkoztunk egyszer, mikor is elmondta, hogy véglegesen Magyarországon szeretne maradni. Természetesen nem vettem a szívemre a dolgot, hiszen így nekem is könnyebb.
A vizsgálatok megkezdődtek, így már túl vagyok az elsőn. Az orvosom, Dr. Greey, egy igen kedves, negyvenes éveiben járó férfi. Eddig úgy néz ki tünetmentes vagyok, de még semmi sem biztos. Az orvosok szerint bármikor kialakulhat a szervezetemben a rák bármelyik fajtája, így nem árt vigyázni. Harry persze ezáltal folyamatosan aggódik értem, ami néha már idegesít egy kicsit, de olyankor eszembe jut a tény, hogy szeret, ezért aggódik értem. Ez általában megnyugtat, de vannak kivételek.
A kapcsolatunkban az első komolyabb vitánk pontosan ezért alakult ki, de nem bírtok egymás nélkül sokáig. Egy nap se telt el, de mi már ki is békültünk. Így minden rendben van közöttünk.
A forgatások is jól haladnak, de nem olyan sűrűn rendelnek be minket, s nem is mindig Londonba, mivel turnézok épp. Ebben az évadban, Dylan-nel kell csók jelenetet forgatnom, aminek Harry nem igazán örül, de meg kell értenie, hogy a színészet olyan nekem, mint az éneklés. Egyik nélkül sem tudom elképzelni az életemet.
Annyira elgondolkodtam, hogy már csak az tűnt fel, hogy az öltözőből lépek ki a rendes ruhámban. Utam a parkolóba vezet, azon belül is a turnébuszba, melyben már a srácok rám várnak. Felszállok, elfoglalom a helyem Harry mellett, s a busz elindul.
- Ügyes voltál - nyom egy puszit a homlokomra Hazz, majd félkarjával átölel. Fejemet mellkasába fúrom, s mélyen beszívom jellegzetes illatát. Mámorító.
- Ne itt kérlek! - nyávogja Niall, miközben épp egy szendvicset töm magába. Nevetnem kell megjegyzésén, mivel tegnap rajtakapott minket, mikor éppen...hát öhm....smároltunk. Persze sikítva rohant ki a hotel szobából, s egyből elújságolta a többieknek mit látott. Azonnal meg is kaptuk a megjegyzéseket, s sajna még mindig nem untak rá a piszkálásunkra.
- Niall kérlek ne kezd megint - szól hátra Paul, mire a szöszi azonnal összehúzza magát, s még a közelünkből is elment.
- Ilyenkor imádom Paul-t - morogja Hazz, s egy puszit nyom a nyakamra, mire rajtam végigfut a hideg, persze jó értelemben - Ez tetszik. Imádom az összes aprócska reakciódat - mondja.
- Hmm - hümmögök mellkasába, s szemeimet egyre nehezebbnek érzem.
- Álmos vagy? - kérdi, s válaszolnom sem kell, mert egy feltörő ásítás rögtön elárul engem - Aludj - nyom egy puszit a fejemre, majd karjait szorosan körém fonja. Szemeimet lehunyom, s érzem ahogy átrepülök az álmok világába.

- Kicsim - érzek meg egy lágy puszit az arcomon - Ébresztő - dörmögi tovább a hang - Megérkeztünk - súgja az illető, mire csak morogva kezdek mocorgásba, s egy kényelmes póz találása után ismét álomba szenderülnék, ám ekkor az illető karjába kap, s feláll velem. Szemeim azonnal kipattannak, s ütögetni kezdem elrablóm mellkasát, amit ő csak egy nevetéssel nyugtáz.
- Harry tegyél le! - visítom, ám ő rendíthetetlenül megy tovább, s sétál le a buszról, ahol rengeteg rajongó kezd sikításba, s néhányan meg is kérdezik, mi történt velem.
- Semmi baja, csak a Királylány nem óhajtott felkelni, mikor szóltam neki - vigyorog rá Harry a sikoltozó lányokra, majd folytatja "utunkat". Belép a szálloda ajtaján, ahol a fiúktól kapunk néhány érdeklődő pillantást, ám egy szót sem szólnak. Paul felkapja a csomagjainkat, majd követ minket fel a szobánkba. 469. Áll a szobánk ajtaján, s amint Hazz meglátja arcára perverz vigyor ül ki, úgy ahogy a többi fiúéra is. Lemondóan rázom meg a fejem, majd miután Hazz végre letett, kinyitottam az ajtót s beléptem.
Ismét egy puccos "szoba" tárult fel előttem. A nappaliban volt egy kanapé, tévé s még egy minibár is. Jobbra, ha jól láttam a konyha és a fürdő volt. Balra pedig a háló. Utamat az utóbbi helyiség felé vettem, s belépve elámultam. Harry-vel eddig is hatalmas ággyal rendelkező szobákat kaptunk, de ez most hatalmasabb volt az eddigieknél.
- Tetszik? - karol át hátulról Harry, s a fülembe suttogja szavait - Direkt kértem ezt a szobát. Tetszik a szám, s az ágy is kedvező méretű. Mi lenne, ha felavatnánk? - csúszik keze a felsőm alá, ám én kezére csapva lépek el tőle, s nyitom ki a bőröndöm.
- Nem - mondom nemes egyszerűséggel, majd a pizsamámat, tusfürdőmet és samponomat felkapva indulok meg a fürdő felé, majd oda belépve az ajtót kulcsra zárom. Jól is teszem, mivel amint leveszem a ruháimat, valaki már próbálja is kinyitni az ajtót.
- Ne már - nyavalyog Harry, mire csak felnevetek, majd a zuhanyzóba belépve megnyitom a vizet. Alaposan átmosom testem minden szegletét, majd a vizet elzárva lépek ki a zuhanyzóból, s testemet egy törülközőbe csavarom. Hajamat megtörlöm, majd kifésülve hagyom hogy a vállamra omoljon. Felveszem a pizsamámat, majd kinyitom az ajtót, s visszamegyek a hálóba.
Harry az ágyon terpeszkedik, és már csak egy alsó takarja testét. Arcom pirosodni kezd, s Harry is észreveszi, mit nézek rajta annyira. Arcára perverz vigyor ül ki, majd felpattanva elém áll, s kezeit a derekam köré fonja. Arcát nyakamba temeti, majd oda suttogja szavait.
- Egy szó és a tiéd! - súgja, s arcom még vörösebb lesz - Azt tehetsz vele amit csak akarsz.
A levegő tüdőmben akad, s egy hang sem jön ki a torkomon. Illata orromba kúszva éri el nálam  a teljes bénulást. Végtagjaim kővé dermednek, míg agyam képtelen egyetlen egy értelmes mondatom sem összerakni. Megbénított. Győzött. Az övé vagyok.
- Na? - búgja, mire kicsit észhez térek.
- Fáradt vagyok - nyögöm ki, majd kicsusszanva karjaiból mászok be az ágyba, míg nevetését hallgatom.
- Te tudod -kacsint, majd bemászik mellém, és mellkasára von - Jó éjt Királylány!
- Jó éjt - súgom, majd az álmok magukkal ragadnak.