16. Fejezet: Készülődj, mert Ő is ott lesz!

Sziasztok!!!

Nos, sajnálom a késést, csak kicsit sok minden történt, így nem igazán volt időm írni.

De most itt vagyok, és hoztam egy részt!

Komizni és feliratkozni kötelező!!!!

2014. december 8.

Holland Roden

- Nyitom! - kiáltom, miközben álmosan battyogok ki az előszobába. Igen, visszatértem Londonba, és már sokkal jobban érzem magamat. Jót tett ez a kis kiruccanás otthon. Rengeteget játszottam az öcsémmel, beszélgettem apuval. Találkoztam a régi ismerősökkel. Minden tökéletes volt, egészen addig, amíg Russel fel nem hívott. Holnap után kezdődnek a forgatások, én meg szöveget magolok addig. Jó kis elfoglaltság az biztos. Legalább addig sem gondolok Harry-re. Ennyi jó van benne.

Nagy hévval tárom ki az ajtót, majd mikor meglátom az ismerős arcot, azonnal megölelem. Crys nevetve viszonozza gesztusomat, majd beljebb invitálom őt. Leülünk a kanapéra, majd faggatni kezdem.
- Mi járatban errefelé?
- Díjátadó - feleli - Ma este - mosolyom azonnal eltűnik - Ott lesznek - mondja halkan. Felpattanok, és idegesen túrok bele a hajamba. Ez nem lehet! Épp kezdem őt elfelejteni, erre tessék!
- Nem megyek! - jelentem ki. igen, ez lesz a legjobb. Mindenkinek.
- Ilyen opció sajna nincs - húzza el a száját Crys - Muszáj ott lenned, vagy Russel kiteszi a szűröd!
- Mi?! - sipítok fel - Ezt nem teheti!
- De nagyon is! - mondja - Ugyan már Holla! Felveszel valami dögös rucit, bájcsevegsz mindenkivel, átveszed a díjat, majd egy kis tánc után lelépünk! Hidd el jó lesz!
- Nem - rázom meg a fejemet - Nem megy!
- Egyszer muszáj lesz túllépned rajta! - pattan fel immár ő is - Az isten szerelmére Holland! Képes lennél feladni mindazt amit eddig elértél, csakis miatta?! Az álmaidat? A karrieredet? A munkádat?
- Nem - motyogom.
- Akkor meg nincs miről beszélni - ragadja meg a karomat, s beráncigál a szobámba. Lelök az ágyra, majd a szekrényben kezd turkálni. Kezeimen támaszkodok meg, s csendben várom, mit talál.
- Vedd fel - dobja nekem a kiválasztott ruhát, és a fehérneműt. Csiga lassúsággal vetkőzöm le, majd nézek rá a ruhára.
- Ez? - kérdezem kicsit értetlenül. Erőteljesen bólint, mire sóhajtok, és öltözni kezdek. Felveszem a fehérneműt, majd a ruhát. A lábam elé teszi a cipőt, amint szintén felveszek. Ahogy felállok, észreveszem, hogy rajta is elegáns, mégis dögös, ruha van. Bíborvörös, talpig érő, fekete lakk cipő. Gyönyörű.
Leülök a székra, ő pedig kezelésbe vesz. A hajamat kiengedi, majd átfésüli. Kisminkel, majd a tükör elé állít. Hümmögve nézek végig magamon, s nem is tudom mit mondjak.
- Na? - néz rám kérdően legjobb barátnőm. Eresztek egy halvány mosolyt, majd kisétálok a szobából. Át a nappalin, majd ki a házból. Megállok a kocsim mellett, s megvárom míg Crys utol ér. Bezárja az ajtót, majd beül az anyósülésre. Én is beszállok, majd elindítom a kocsit. Kitolatok, majd a díjátadó helyszíne felé veszem az utamat....

2014. december 8.

Harry Styles

Egy teljes hét telt el a szakítás óta. Egy hét. Ennyi ideje nem vagyok hajlandó elhagyni a szobámat. A sajtónak már kitálalt Paul, az engedélyem nélkül. Felháborító, hogy mindenben helyettem dönt. Undorító. Gyűlölöm, mert tönkre tette a kapcsolatomat, melynél mást éreztem, mint a többinél. Itt valahogy megvolt az a szikra, amit mindig is kerestem. Én évekre, sőt örökre, terveztem ezt a kapcsolatot, Holly-val. Istenem, úgy hiányzik. Csak is rá tudok gondolni, senki másra. Vajon mit csinál most? Hiányzom neki? Vagy már rég elfelejtett és már mással van? Áh, Holly nem olyan. 
Még a fiúkkal sem vagyok hajlandó beszélni. Rájuk nem haragszom, persze, de nem tudok még beszélni velük erről a dologról. Márpedig, ha kimegyek, egyből faggatni kezdenek, amit nem szeretnék. Épp ezért megyek ki mindig akkor, amikor ők nincsenek itthon, vagy épp a szobájukban kuksolnak. Szánalmas, amit csinálok, de nem vagyok ég kész tovább lépni, és elfogadni ami történt. És őszintén szólva, nem is akarok. Holly a legjobb dolog ami valaha történt velem, az x-faktor óta, és nem szeretném őt elengedi. Nem megy. Kell nekem, akár a levegő. Szükségem van rá!
- Harry - hallom meg Louis hangját a túloldalról, s ahogy ökle csapódik az ajtómon - Díjátadóra kell mennünk! Készülődj, mert Ő is ott lesz! - azzal lábdobogás, és csönd.
Olyan hirtelen ülök fel, hogy majdnem előre esek, ám kicsit sem érdekel. Felpattanok, és a fürdőbe megyek. Levetkőzöm, és beállok a zuhany alá. Alaposan átmosom testemet, melyet már egy hete nem voltam hajlandó fürödni. Undorító, de semmihez sem volt kedvem és kész.
Leöblítem magamról a habot, majd kiszállok. Megtörülközöm, felveszek egy bokszert, egy fekete farmert, egy inget, fújok magamra egy kevés parfümöt, majd megszárítom a hajamat. Egy kendővel fogom hátra, s a telefonomat felkapva megyek ki a szobámból...vagyis ennék de vissza futok.
Fogmosás! Bakker! Nyomok a tubusból egy keveset a fogkefémre, és sikálni kezdem fogaimat. Kiöblítem a számat, majd elpakolva, ezúttal ténylegesen is, elhagyom a szobámat.
Lerobogok a lépcsőn, majd várok, amíg a fiúk is megérkeznek....