Szülinap!

Sziasztok!
Hamarosan érkezik a várva várt új rész!
Addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!
Na meg persze boldog szülinapot kívánok a mi imádott Louis-unknak!

4. Fejezet: Az én érzéseim nem barátiak.

2014.szeptember 25.

Holland Roden

- Így ni! Kész vagy - mér végig elégedetten Lou, majd utamra enged. Életem első koncertje. A bandámmal. A One Direction tagjaként. Én. Az O2 arénában. El sem hiszem! Emellett még Benji is itt van! Igaz, hogy épp Paul energiáját szívja el, de itt van. S hogy Paul miért van itt? Egyszerű. Ő és Harry társmenedzserek. Mivel Hazz nem bírná egyedül, s nem is akarná, ezért Paul segít neki. Praktikus.
Szinte futva tettem meg az utat az öltözőig, melyre nagy betűkkel volt kiírva: One Direction.
- Izgulok - nyitottam be, majd zuhantam Zayn karjaiba - El fogok rontani valamit.
- Dehogy fogsz! A próbákon is szuper voltál, most is az leszel - simította meg a hátam, majd elengedett, s végignézett rajtam - Csini vagy!
- Köszi - mondtam, majd én is végignéztem magamon.

  Az összeállítás illeszkedett az én ízlésemhez, kivéve a cipőt. Lou szerint meg kell tanulnom magassarkúban járni, mivel minden sztárnak abban kell járnia, így nekem is. Bár, fogalmam sincs hogyan fogok én ebben majd táncolni, és ugrálni, de oké. Ha ők mondják.
- Készen vagytok? - rontott be Harry. Mit ne mondjak, eszméletlenül jól nézett ki fekete szmokingban. Mi? Jesszusom! Nem szabad ilyenekre gondolnom! Ő a menedzserem! Még ha csak félig is de az!
- Igen!
- Nem! - hangzott egyszerre a két kiáltás. Természetesen az utóbbi tőlem származott.
- Mi az hogy nem? - ráncolta szemöldökét Harry, mire Zayn oldalba bökte - Jah! Izgulsz, igaz?
- Örülök, hogy leesett - grimaszoltam, mire csak megrázta a fejét - Persze hogy izgulok! Hogy ne izgulnék?!
- Gyere ide - tárta ki izmos karjait. Azonnal közéjük vetettem magam. Erősen szorítottam ingét, míg ő karjait derekam köré fonta - Jó leszel. Eddig is az voltál. De, ha véletlen elfelejtenéd a szöveget, csak nézz rám. Ott fogok állni a színpad mellett Benji-vel és Paul-lal. Súgok, ha kell. Ígérem - súgta, majd egy apró, de annál érzelmesebb puszit nyomott arcomra. Arcom azonnal lángba borult, amin kuncogni kezdett. Oldalba böktem, jelezve, hogy hagyja abba.
- Na menjünk már! - toporzékolt Niall, mint egy öt éves. Mosolyogva indultunk meg a színpad felé. Útközben ránk adták a füleseket, s kezünkbe nyomták a mikrofont. Fejemben már az első dal szövege járt, azaz Alive.
- Nyugi - ölelt meg Liam is, majd mindenki a helyére állt. Idegesen fújtam ki a tüdőmben tartott levegőt. Gyomrom ököl nagyságúra zsugorodott össze, míg szívem eszeveszett tempót diktált.
És akkor elkezdődött.
Felhangzottak a dal első akkordjai s Liam már kezdte is a szólóját, amit Zayn követett:

My mother told me I should go and get some therapy

I asked the doctor, Can you find out what is wrong with me?

I don't know why I wanna be every girl I meet

I can't control it.

Yeah, I know it's taking over me

I'm going crazy.

Can't contain it.

So tell me just what I should do?

Majd mikor már jött a refrén mind a színpadra léptünk. Ami először feltűnt, az a rengeteg ember volt. Több ezer lány volt előttem sírva, nevetve, énekelve. Megdöbbentő. Ám nem csak én döbbentem meg, hisz' mikor kileptem minden sikoly elhalt. Csak a mi hangunk hallatszott, miközben az összes rajongó nagy szemekkel bámult rám. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, ám hamar megszűnt ez az érzés.
A tömeg ismét vad sikoltozásba kezdett, s ha jól hallottam a fiúk nevei mellett az enyém is elhangzott párszor. Mosolyogva hajoltam le a színpad szélénél, miközben már a második refrént énekeltük.

- Hello London! - kiáltotta Louis, miután véget ért az első dal - Hogy vagytok? Jó a buli? - óriási sikítás - Mint látjátok kezdetét vette a legelső koncertünk az új bandatagunkkal, Holland Roden-nel - kiáltotta a nevem, majd magához invitált - Hogy vagy, Holla?
- Köszönöm jól - feleltem mosolyogva. A koncert elején lévő félelmem már teljesen megszűnt. Már nem érdekel mit rontok el, vagy mit nem. Csak az számít hogy ennek a részese lehetek.
- Nem fogsz elájulni, elesni?
- Megnyugodhatsz, mert nem - feleltem, majd úgy éreztem ideje tovább haladnunk - A következő dal pedig nem más mint a Best song ever!

***

- Sikerült! - ugrottam Harry nyakába mikor leértem a színpadról.
- Ügyes voltál! - szorított magához. Arcomat nyakába temettem, így beszívva mámorító illatát.
Fogalmam sincs miért csinálunk ilyeneket. Miért ölelgetjük egymást csak úgy, miért puszilgatjuk egymást. Nem tudom. Talán legjobb barátokká váltunk? Kötve hiszem. Legalábbis részemről biztos nem. Az én érzéseim nem barátiak. Amikor a közelemben van, vagy csak rágondolok, a szívem eszeveszett tempóban kezd el verni, légzésem felgyorsul, végtagjaim remegni kezdenek és még a gyomrom is görcsbe rándul. Anya régen azt mondta, ez a szerelem. Mikor egy személy már a jelenlétével is képes megnyugtatni, vagy éppen felébreszteni az érzékszerveidet. Ha tényleg ez a szerelem, akkor én nagyon rossz irányba haladok. Nem szabad beleszeretnem Harry-be. Köztünk nem lehet semmi. Ott a sajtó, Paul, a rajongók! Nem lehet.
 - Ezt meg kell ünnepelnünk! - kiáltotta Louis, ám ekkor Paul közbeszólt:
- Szó sem lehet róla! Elkésünk a díjátadóról!
- Milyen díjátadó? - kérdezte szemöldök ráncolva Niall.
- Franc - csapott a homlokára Harry.
- Mi az? - kérdezte Benji.
- Elfelejtettem szólni, hogy innen egyből egy kisebb díjátadóra megyünk.
- Éreztem - emelte égnek tekintetét Paul, majd ránk mordult - Nyomás készülődni! Holland téged Lou fog kicsinosítani!
Követve drága menedzserünk parancsát rohamoztam meg az öltözőt ahol Lou már vár. Belépve Lou azonnal kezelésbe vett, s meg kell mondjam a végeredmény fantasztikus volt!

- Köszönöm! - öleltem át Lou-t, amit viszonzott is.
- Remélem megnyered a díjat!
- Megnyerem? - néztem rá értetlenül - Nem inkább megnyerjük?
- Nem - rázta meg a fejét - Harry-ék nem mondták? Jelöltek téged a London Legszebb és Legújabb Női előadójának!
- Hogy mi?! - sipítottam, majd már trappoltam is át a fiúk öltözőjébe. Hatalmas erővel nyitottam be és még az sem érdekelt, hogy Niall és Louis egy szál alsóban feszít előttem. Szememmel Harry-t kerestem, s hamar meg is pillantottam. Megindultam feléje, s ekkor már ő is rámfigyelt.
- Hűha! Holly! Gyönyörű vagy - bókolt, de én válasz helyett csak mellkason vágtam.
- Mégis hogy képzelted ezt?! Mi az hogy nem szólsz NEKEM arról, hogy jelöltek ENGEM egy díjra ésmost éppen odatartunk?! Mégis mit gondoltál?! Hogy majd nem fogom megtudni?! Ha Lou nem szól akkor senki sem?! - kiáltottam rá magamból kikelve, mire mindnki csendbe maradt. Harry nagy szemekkel nézett rám, majd végre válaszra nyitotta a száját:
- Ne...ne haragudj Holly - kezdte, s hangja el-elcsuklott - Én akartam szólni, csak elfelejtettem. Teljesen kiment a fejemből! Kérlek ne haragudj rám - meresztette rám hatalmas, smaragdzöld bociszemeit, amelyeknek ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni.
- Nem haragszok - sóhajtottam, mire hatalmas vigyor ült ki arcára. Gödröcskéi előbukkantak ami még ellenállhatatlanabbá tette őt.
- Imádlak - nyomott egy puszit az arcomra, majd a többiek felé fordult - Nos, akkor induljunk, ám Holly! Énekelned kell egy dalt majd, ha megnyered a versenyt - húzta el a száját várva, mikor török ki.
- Oké - sóhajtottam beleegyezően, majd vártam hogy elinduljunk.

***

- És a győztes.....Holland Roden! - kiáltotta Jessie J. ezt nem hiszem el! Nyertem!
Sikítva borultam a srácok nyakába, akik később a színpad felé noszogattak. Fürgén lépdeltem fel Jessie mellé, aki egy ölelés kiséretében átadta a díjat. Furcsa. Most találkozunk először, mégis milyen barátságosan fogadott.
- Hát.. - kezdtem bele köszönő beszédembe, ami nem volt - El sem tudom mondani mennyire megtisztelő itt állni. Elképesztően hálás vagyok. Nagyon köszönöm!
- Mit fogsz énekelni nekünk? - mentett ki a kínos szituációból Jessie, mivel látta hogy több dolog nem jut az eszembe.
- Hát...Demi Lovato-tól a Let it go-t - mondtam mosolyogva. A fények kihunytak egy percre, majd már kezdetét is vette a választott dal. Semmi másra nem koncentráltam csak a szövegre és a mögötte rejlő érzelmekre.
A dal végén hatalmas tapsot kaptam, ennek következtében pedig arcomon hatalmas mosollyal vonultam le. Rohamtempóban közeledtem az asztalunkhoz, majd vetettem magam Hazz kitárt karjaiba.
- Mondtam hogy jó leszel - súgta, majd átadott az öcsémnek.
- Annyira ügyes voltál Holla! - kiáltottam, majd egy hatalmas ölelésben részesített.
- Köszönöm - néztem a fiúkra, miután Benji elengedett - Mindent - kezdtem halk pityergésbe, mire a fiúk egy óriási csapatölelésben részesítettek - Menjünk - súgtam, mire bólintottak, s indultunk is haza...

3. Fejezet: Szeretünk téged, húgi!

2014.szeptember 20.

Holland Roden:

Egy hete élek együtt a fiúkkal, és vagyok a banda tagja. Meg kell mondjam az őszintét, kellemeset csalódtam. A fiúk nem holmi nyálas beképzelt kis popsztárocskák. Nem. Normális érző emberek, és ez tetszik. Tetszik, hogy nem szálltak el maguktól.
Az együttélés mesésen alakult eddig. Jól kijövünk egymással, habár, voltak kisebb viták. Amik persze mindig egy dologról szóltak, az öcsém költözéséről. Állításuk szerint klassz lenne, ha Benji ideköltözne. Imádnák, legalábbis, ezt mondták. Persze én hevesen tiltakoztam ellene, de sajna süket fülekre találtam. Éppen ezért is állunk most mind a reptéren, és várjuk, hogy mikor száll le a Magyarországról jövő járat.
- Már leszállt a gépe - állt vissza mellém Louis, aki az imént ment el megnézni,hogy mikor jön meg az én szeretett kisöcsém.
- Rendben - motyogom - Tényleg nagyon köszönöm, hogy megengedtétek, hogy hoz...
- Ne próbáld meg befejezni, mert már kezdesz az idegeimre menni, Holly - szólt rám Harry. Csak sután bólintottam, mire elmosolyodott. Az utóbbi egy hétben eléggé közel kerültünk egymáshoz - persze csakis baráti szinten - innen származik az általa kreált becenevem, amit "meglepő" módon, csak ő használhat.
Újból kémlelni kezdtem a tömeget, ám most már szerencsével is jártam. Nem is olyan messze megláttam öcsikém jól ismert vörös haját. Azonnal rohanni kezdtem felé, miközben bocsánatkéréseket mormoltam, ha nekimentem valakinek.
- Holla - kiáltotta Benji, mikor a karjaimba kaptam. Forogtam vele egyet, mire hangosan nevetni kezdett. Közben mögénk értek a fiúk, mire letettem Benji-t, majd a kijárat felé húztam. Át a tömegen, egyenesen a parkolóba. Bepattantunk a kocsiba, majd Louis indított.
- Benji - kezdtem bele mondókámba - Ők itt a bandatársaim. Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan és Zayn Malik. Velük élek együtt, és most már te is velünk élsz majd.
- Komolyan? - tátotta el száját. Mosolyogva bólintottam, mire Harry karjaiba ugrott...szó szerint.
- Én is örülök neked kisöreg - borzolta össze a haját Harry, mire Benji felnevetett. Olyan...gondtalan. Kétségkívül, neki fájt a legkevésbé apa elvesztése. Bár a nagyi-é már jobban, hisz' mikor hozzájuk kerültünk, halt mag a papa. Most meg a mama is. Szegénykém, eddig apuval és a barátnőjével élt.
- Holland - legyezett a szemem előtt Niall, mire megráztam a fejem, s érdeklődve néztem rá - Megérkeztünk. A fiúk épp most mutatják meg Benji-nek a házat.
Ennyire elkalandoztam volna? Kipattantam a kocsiból, majd Niall-el együtt bementünk. Már az előszobából hallottam kisöcsém nevetését. Beléptünk a nappaliba, s az a sokkoló kép tárult elém, miben a fiúk épp Benji-t csikizik halálra. Fejemet rázva ültem le a kanapéra, majd a csiki harc után ők is mellém telepedtek.
- Holla? - pillantott rám kisöcsém, mire ránéztem, s bólintottam, hogy, figyelek - A Teen Wolf-os barátaiddal is találkozhatok majd? - basszus!
- Teen Wolf?! - sipították a fiúk egyszerre. Jaj, ne!
- Honnan ismered te a Teen Wolf szereplőit?! - sipította Louis. Ettől féltem! Szúrós szemekkel néztem Benji-re, ám rájöttem, hogy nem az ő hibája. Nem említettem neki, hogy titok lenne, ezért nem hibáztathatom.
- Ő nemcsak ismeri őket! - kiáltotta Benji. Ne,ne,ne! - Ő játssza Lydiát!
- Mi?!
- Holland ez igaz? - vont kérdőre Harry, s tudtam bajban vagyok. Eddig még egyszer sem szólított a teljes nevemen. Legalábbis...mióta itt vagyok nem.
- Igen - hajtottam le a fejem.
- Nem tudom mit mondjak - sóhajtott Harry, s szerintem folytatta volna, ha Louis meg nem szólal.
- A húgaim imádják a sorozatot, és te vagy a kedvencük. Hogy nem jöttem rá eddig. Hisz' teljesen magától értetődő, hogy te vagy Lydia Martin! - hogy mi?! Én vagyok a kedvencük? Na, mindenre számítottam, csak erre nem.
- Akkor nem haragszotok, hogy nem mondtam el? - kérdeztem, s éreztem könnyeim megindulnak.
- Persze, hogy nem - ölelt át Liam, majd végigsimított a hátamon - Csak nem értjük, hogy miért titkoltad.
- Féltem, hogy elítéltek majd.
- Ez hülyeség - vágta rá egyből mindegyik fiú, még Benji is.
- Szeretünk téged, húgi - ölelt át Zayn is. Iszonyat jól esett amit mondott. Szeretnek. Visszhangzott a fejemben ez az egy szó.
- Én is szeretlek titeket - mondtam, majd egy hatalmas csapatölelésben részesítettek.
- Na jó, elég a bőgésből - kiáltotta Niall - Inkább menjünk ki a parkba focizni!
- Hát nem is tudom...
- Ugyan Holla - szakított félbe Benji - Tudom, hogy nem vagy egy focista, de ezért még nem kell utálni.
- Oké - sóhajtottam beleegyezően -  Csak előbb átöltözök.
- Mi is - hangzott a válasz. Felrohantam a szobámba, majd kiválasztottam a megfelelő ruhákat. Egy sima fekete cicanadrág és egy fekete trikó mellett döntöttem. Gyorsan magamra kaptam őket, felkötöttem a hajam, felvettem a conversemet, majd már rohantam is le.

***

- Nyertünk! - kiáltotta Louis, majd szó szerint Harry-re ugrott. Nevetve sétáltam melléjük, majd gratuláltam győzelmüknek. Már vagy három órája vagyunk itt a parkban, de ők még mindig pörögnek. Mivel kiharcoltam, hogy én nem játszok, ezért így oszlottak csapatokra: Harry, Louis Benji és Zayn, Liam Niall. Természetesen Harry-ék nyertek, Benji győztes góljával. Büszkébb nem is lehetnék.
- Ügyes voltam, Holla? - futott mellém öcsikém, mire karjaimba kaptam. Hatalmas puszit nyomtam puha arcára, majd válaszoltam.
- Nagyon ügyes voltál, prücsök!
- Csak jó volt a tanárja - kezdte isteníteni magát Harry, mire csak megforgattam a szemeim - Mi van? Mindig is tudtam, hogy tehetséges, jóképű, okos...
- És persze szerény - vágtam szavába, mert tudtam, ha egyszer elkezdi magát fényezni, akkor még holnap is itt állnánk - Menjünk, kezdek álmos lenni - ásítok egy nagyot.
- Puhány vagy! - kiáltja Niall, mire leteszem Benji-t, majd felé fordulok.
- Kapsz három másodperc előnyt - mondom, mire értetlenül néz rám - 1...2...
- Fuss! - kiált rá Benji, mivel ő már tapasztalta ezt. A szöszi azonnal nekiiramodott, majd utána én is.
Jó fél óráig kergettem őt, mire szegénykém elfáradt, így könnyűszerrel kaptam el. Nevetve ugortam a hátára, mire ő is nevetni kezdett majd összeesett s én ráestem.
- Nehéz vagy! - kiáltja, miközben röfögve nevet.
Nevetve gurultam le róla, s ekkor megjelentek a többiek is. Nevetve ültek le mellénk, majd miután mindenki leült, beszélgetni kezdtünk.
Mindannyian meséltünk az életünkről, családunkról, barátokról és arról, hogy miket szeretünk. Sok mindent megtudtam a srácokról, s ők is rólunk. Benji teljesen megnyílt előttük, ami azért nagy dolog, főleg hogy még csak ma ismerte meg őket.
Észre sem vettük, de már délután öt óra is elmúlt, így sajna muszáj volt hazamennünk.

2. Fejezet: Csapattá válnunk

2014.szeptember 13.

Holland Roden

- Na? - nézett rám kérdőn Louis - Elvállalod?

- Én....

- ...Nem tudom - nyögtem ki megtörve ezzel a csendet ami a stúdióban uralkodott. Mindenki döbbenten vizslatta arcomat. A fiúk szemeiben észre vettem egy-két könnycseppet, melyet szinte azonnal el is tüntettek.
- Úgy érti gondolkodnia kell - lépett mellém Demi, kirántva engem a kínos helyzetből. Hálásan néztem rá, mivel nem hiszem, hogy egyedül kilábaltam volna-e a helyzetből - Kaphatunk fél órát, hogy döntést hozzunk?
- Amennyi csak kell - bólintott Louis megerősítés kép, majd elhagyták a színpadot.

***

- El kell fogadnod! - mondta már vagy huszadjára, Demi. Az öltözőjében ültünk már jó pár perce, és azon tanakodtunk, mi legyen.
- Mégis miért?
- Mert ez hatalmas lehetőség! Azért! Hát nem érted? A karriered se perc alatt beindulhat, csak igent kell mondanod!
- És ha én nem akarom, hogy beinduljon? - szemöldökei a magasba emelkedtek kérdésem hallatán.
- Énekes akarsz lenni, nem? - sután bólintottam, miszerint igen, az akarok lenni - Hát akkor meg mire vársz?! Menj, és mondj igent!
- Minden vágyam, hogy énekes legyek! De nem úgy, hogy egy sikeres banda hozza meg nekem a sikert! Nem akarom rajtuk keresztül elérni az álmom! Nem lenne fair! És én sem érezném jól magam, ha ezt tenném - mondtam el egy szuszra ellenvetéseimet a dologgal kapcsolatban. Demi látványosan égnek emelte szemeit, mielőtt rám nézett volna.
- Nem tennéd ezt. Nem miattuk érnél el sikert. Nem ők fognak helyetted énekelni több ezer ember előtt. Az egy dolog, hogy egy összeszokott banda életébe fogsz belecsöppenni, de nem kihasználásból. Nem a pénzükért. Az öcsédért és magadért! Azért, hogy megfelelő életkörülményeket tudj biztosítani a testvérednek! Hogy elérd azt, amit anyukád nem tudott! Hogy valóra váltsd az álmod! Nem úgy fogod elérni, hogy átgázolsz rajtuk. Nem. Az ő segítségükkel fogod elérni! Ez a két dolog nem ugyanaz!
Elgondolkodtam bölcs szavain, s rá kellett jönnöm, igaza van. Nem kihasználni akarom őket, csak a segítségüket kérem. Ők tudnak nekem segíteni, mindenben! Megtaníthatnak mindenre, amire csak kell. S ki tudja. Talán még barátok is lehetünk. És mind emellett, még Benji is hamarabb költözhet hozzám.
- Na? - nézett rám kérdőm mentorom. Elmosolyodtam, mire ő sikítva vetette magát a nyakamba - Tudtam! Tudtam! Annyira tudtam, hogy elvállalod! Sok sikert, az elkövetkező időkben. És ajánlom, hogy látogass majd meg - tartotta felém mutatóujját fenyegetőn, mire felnevettem.
- Mindent köszönök - öleltem át ismét - Nélküled sehol sem lennék!
- Ne csináld! Így is mindjárt sírok - s valóban. Vállai rázkódni kezdtek zokogásától, s ennek következtében az én könnyeim is megeredtek - Úgy fogsz hiányozni, Holla!
- Te is nekem! - suttogtam megtörten.
- Na menj - engedett el, majd letörölte mind az én, mind az ő könnyeit - Mondd el nekik!
- Rendben - mosolyogtam, majd egy utolsó ölelés után együtt hagytuk el az öltözőt. Ő a mentoroknak ment szólni, miszerint már nem vagyok benne a versenyben; míg én a két ajtóval arrébb eső öltözőhöz igyekeztem. Az ajtóra szép, kerek, dőlt betűkkel volt kiírva, hogy: One Direction. Nagy levegőt vettem, majd félénken kopogtam.
- Gyere! - hallatszott a válasz, mire lenyomtam a kilincset, kinyitottam az ajtót és beléptem a helyiségbe. A fiúk a kanapén ülve néztek rám, míg én becsuktam magam után az ajtót.
- Döntöttél? - kérdezte egyből Liam, mire csak egy suta bólintást kaptak válaszul.
- Ülj le - biccentett a kanapéval szembe lévő fotel felé Niall. Szép lassan sétáltam elé, majd leültem. Idegességemben ujjaimmal babráltam.
- Na? - noszogatott Zayn, hogy kezdjek bele. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem:
- Elég nehéz volt döntést hozni - kezdtem. Hangom vékonya csengett, s habár elég halk voltam, a fiúk mindent hallottak belőle, mivel feszült csend uralkodott az öltözőben - de megtettem. Hosszas gondolkodás után a következő döntés született..
- Ne húzd az időt, kérlek! Így is mindjárt elájulok - szakított félbe Liam, mire bólintottam, s folytattam:
- A döntésem tehát a következő. Vállalom - mosolyodtam el. Kellett pár perc a fiúknak, míg felfogták mit is mondtam. Mikor megértették, egyszerre ugrottak rám hatalmas ordítások közepette.
- Tudtam! Tudtam! - kántálta Liam és Louis egyszerre, miközben kinyomták belőlem az összes szuszt.
- Imádlak húgi! - nyomott arcomra cuppanós puszit Zayn, míg Niall és Harry szorosan öleltek.
- Ööö...srácok - hangom halk, szinte suttogás volt - Megfulladok!
- Bocsi, bocsi, bocsi... - kezdtek rögtön szabadkozásba, miközben visszamásztak a kanapéra.
- Húgi? - vontam fel szemöldököm kérdőn. Ajkaimon szelíd mosoly ült. Zayn zavartan kezdte vakargatni tarkóját, miközben a földet pásztázta.
- Hát...ö...az úgy volt... - kezdett dadogásba, amit Louis túl hosszúnak és unalmasnak gondolhatott, mivel belevágott a pakisztáni srác szavába:
- Mától kezdve a húgunk vagy, mi pedig a bátyáid. Kivéve Harry-t aki az apukánk mostantól - vigyorodott el a végére, majd rávetette magát "apura" és eszeveszetten kezdte csikizni. Harry hangosan nevetve találkozott a földel, míg Louis rajta ülve nevetett, miközben tovább kínozta a bongyorkát.
- Én is ezt akartam mondani - keresztezte mellkasa előtt kezeit Zayn, s ajkát durcásan lebiggyesztette.
- Jaj bátyó - öleltem meg, amit nem volt rest viszonozni - Tudod, hogy imádlak. Ki az okos, ügyes nagy fiú? - gügyögtem neki, ahogy az anyukák szokták egy csecsemőnek. Liam-ből és Niall-ből azonnal kitört a nevetés, míg Zayn tovább durcáskodott. Nekem is nehéz volt visszafojtanom a nevetésem, s Zayn következő mondatától, ki is robbant belőlem.
- Megmondom anyunak, hogy keressen új zakkant csajszit nekem. Ő átlépte a kissé zakkant és az őrült liba közötti határt. -  Ennyi. Kész. Nevetéstől rázkódva dőltem Liam-nek, aki ugyanezt tette Niall-el, míg ő eldőlt a kanapén, s mi is dőltünk vele. Ekkor már Zayn sem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Harry és Louis értetlenül nézett ránk, miután abba maradt köztük a csiki harc.
- Oké, oké. Elég - ültem fel lihegve - Fáj a hasam - nyüszítettem fájdalmasan. A fiúk is összeszedték magukat, majd Harry megszólalt:
- Szedd össze a holmid, Holland. Amint mi is készen leszünk, megyünk hozzád, összepakoljuk az összes holmid és beköltözöl az 1D házba - mondta, mire állam a padlót súrolta.
- Mi? - nyíltak tágra szemeim. A fiúk csak elmosolyodtak reakciómon, majd nekiálltak összepakolni a cuccaikat.
- Gyere - nyújtotta kezét Harry, amit el is fogadtam. Furcsa bizsergés lett újjá rajtam, mikor bőrünk összeért. Felhúzott, majd már mentünk is a versenyzők öltözője felé, hogy összeszedjük a holmimat.


***

- Tulajdonképpen, miért is kell hozzátok költöznöm? - tettem fel a kérdést, mikor már a kocsiban ültünk, úton hozzájuk.
- Eláruljuk, ha te is elmondod, miért kell az öcsédnek hozzád költöznie - nézett rám Louis komolyan, s tudtam, nincs menekvés. Franc. Kellett nekem engedni, hogy szétnézzenek a lakásomon. De a francba is! Nem tudtam, hogy pont a képeket fogják nézni!
- Hát... - kezdtem bele rövidnek nem mondható mondókámba - Az anyukám belehalt a tíz éves öcsém születésébe. Apu magába zuhant. Először az alkoholba, majd a fiatalabbnál fiatalabb nőkbe fojtotta bánatát. Így jött össze a mostani barátnőjével, Barbarával. A csaj velem egy idős. Három éven át éltünk úgy, hogy én tartottam el mindkettőjüket.  Dolgoztam, iskolába jártam és az öcsémet neveltem. A nagyiék megelégelték ezt, és magukhoz vettek minket. Persze én utána is visszajártam segíteni apunak, egészen Barbaráig. A csaj megütötte Benji-t amiért kijelentette véleményét az öltözködési szokásairól. Azóta nem volt náluk. Tudtommal. Én négy évvel ezelőtt költöztem ki Londonba egy sorozatbeli szerep miatt. Azóta is abban játszok. Először csak a pénz miatt, hogy Benji kijöhessen a nagyi halála után. De marasztaltak és még most is szánnak nekem szerepet a következő évadban, amit el is fogadtam,mivel nem tudtam, hogy mi lesz az x-faktorral. Oda is először csak a pénz miatt jelentkeztem, de aztán. Aztán már magam és az anyukám miatt. Az ő álma volt az hogy énekesnő legyen, de apu miatt feladta az álmát. A válogató óta, ez már az én álmommá vált. Énekelni akarok. És azt, hogy legyen elég pénzem, saját lakásom, munkám hogy el tudjam látni az öcsémet. Röviden ennyi - fejeztem be mondókámat. A fiúk csendben ültek, s dolgozták fel szavaimat, majd Liam megtörte a csendet:
- Sajnáljuk!
- Nem kell - ráztam meg a fejem.


Pár perc múlva megérkeztünk a fiúk házához. Kiszálltunk, s míg én leesett állal bámultam a házat - vagy inkább palotát - addig a fiúk kipakolták a csomagjaimat. 
- Wow - nyögtem ki nagy nehezen, mikor beléptünk a házba. Egy nagyobb előszobában találtuk magunkat. Levettük cipőinket, kabátjainkat, sapkáinkat majd beljebb mentünk.
- Gyere, megmutatjuk a szobád - ragadta meg a karom Niall, majd már húzott is maga után. A többiek felvitték a csomagjaimat a szobámba - gondolom - míg Niall körbevezetett. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy hatalmas ez a ház. Van egy konyha, egy nappali, egy fürdő lent, illetve a bazi nagy kertben egy medence - Na, jöhet az emelet? - vigyorgott rám Niall a lépcső alján állva. Sután bólintottam, majd követtem őt felfelé. Tíz szoba előtt haladtunk el, s mindre volt írva valami. A fiúk szobái egymással szemben helyezkedtek el, s mindegyik ragyogott a tisztaságtól. Takarítónő. Vontam le a következtetést egyből. 
A többi négy szobára a "Vendég szoba" felirat volt kiragasztva. A Harry szobájával szembelévőről Niall leszedte a feliratot. Rögtön tudtam, hogy az lesz az enyém. Ezt az állítást bizonyította a szobából kilépő fiúk látványa is.
Tovább folytattuk a felfedező túrákat, míg a többiek a nappaliba mentek tévézni. Az összes szobához tartozott egy-egy külön fürdő is, aminek külön örültem, elvégre nem lenne szerencsés ha reggelente rám nyitna valamelyikük. Áthaladtunk egy játék, egy zene és egy amolyan kondi teremként használt szobán is. A padlás helyét a moziszoba foglalta el. Bámulatos.

- Na hogy tetszik? - kérdezte Louis, miközben levágódtunk melléjük a kanapéra. Épp valami nyálas szappanoperát néztek. Azt hiszem.
- Beleszerettem - vigyorogtam rá, mire nevetni kezdett - Amúgy, jöttök még nekem egy magyarázattal - vettem komolyra a dolgot. Egyből leesett nekik mire is gondoltam. Liam volt a legbátrabb, így ő kezdte:
- Nálunk ez hagyomány, úgymond. A banda tagjai együtt élnek. Meg amúgy is. Meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk. Csapattá válnunk - mondta komolyan, mire bólintottam. Így már értem. Ezért akarták ennyire ezt a "költözzünk össze" dolgot. Hogy jobban megismerjenek. 
- Melyik sorozatban játszol? - kérdezte Zayn hirtelen. Nem igazán akartam elmondani, mivel tudtam hogy nem nyerné el az ízlésüket, így kitértem a válaszadás elöl:
- Nem lényeg - mondtam, majd inkább menekülőre fogtam a dolgot - Megyek kipakolok, aztán pedig lefekszem. Jó éjt - mondtam, majd már el is tűntem a szemük elől...

1. Fejezet: A kezdetek

2014.szeptember 13.

Holland Roden:

Ma van a nagy nap. A nap amire már egy hete készülünk a mentorommal,  Demi-vel. Demi Lovato-val. Ma van az X-Faktor első élőadása, és szeretném a legjobb formámat hozni. Épp ezért gyakorlom most is a Demi által választott dalt, miközben a fodrász az utolsó simításokat végzi rajtam.

- Ne haragudj, hogy megzavarlak, de kíváncsi vagyok. Izgulsz, Holland? Pár perc és kezdődik a show - kérdezte Lia, miközben egy utolsót fújt a hajamra, a ragacsos löttyből, melyet csak hajlakként ismerünk.

- Nagyon - mosolyogtam rá a tükörből, majd felálltam - Köszönöm - mosolyogtam rá ismét, mire csak bólintott. A többiekkel ellentétben, Én mindig megköszönöm, amit a sminkesek, fodrászok és stylistok tesznek velem. Számomra felfoghatatlan, hogy tud valaki úgy felállni ezekből a székekből, hogy annyit ne mondjon: Kösz. Undorító, ha valaki úgy véli, ez jár neki.

- Remélem tovább jutsz. Mind rád szavazunk majd - mosolygott Lia, amit képtelen voltam nem viszonozni. Sosem értettem, az emberek mit látnak bennem, amitől kedvesek velem. Lia-t is csak pár napja ismerem, mégis úgy kezel, mintha ezer éve barátnők lennénk.

- Köszönöm - feleltem, majd a pihenő felé vettem utam. Cipőm sarka hangosan kopogott lépteim közben, jelezve itt vagyok.  Kék estélyi ruhám lágyan tapadt bőrömhöz. Kék magassarkúm, szerencsére kényelmes volt, ezáltal járni is egyszerű volt. Bár nem vagyok híve a magassarkú cipőknek, és habos-babos ruháknak, de ezek kifejezetten tetszettek. Hiába. Erre valók a stylistok.

- Sziasztok - köszöntem illedelmesen, mikor beléptem a pihenő szobába. A csapatok egyesével ültek szétszórtan és a ma esti dalaikat ismételgették. A fiúk éppen nevettek valamin, s az érkezésem semmiben nem gátolta őket. A huszonöt év felettiek a családjaikkal telefonáltak, vagy éppen egymással beszélgettek. És végül az Én csapattársaim épp fotókat csináltak. Egymást örökítették meg viccesebbnél-viccesebb pózokban.
Eltipegtem a kanapéig - közben felkaptam az asztalomra tett könyvemet, melyet már vagy hatszor kiolvastam - leültem, majd nekiálltam olvasni. Titkok egy régi kertben. Állt a könyvborítón, szép kerek, dőlt betűkkel. Kinyitottam az első oldalon, majd a sorok közé merültem. Néha egy-egy könyv annyira lefoglal, hogy akár napokig képes vagyok olvasni. Így voltam ezzel a könyvvel is. Hiába olvastam már számtalanszor, hiába tudom az elejétől kezdve a végéig, mi fog történni, mégis magával ragad, újra és újra. Hihetetlen.
- Holland! - rázta meg az egyik csapattársam, Lexy a kezem. Ijedten kaptam rá a tekintetem, s csuktam be a könyvet - Mindjárt Te jössz.
Ennyi ideig olvastam volna?
- Rendben. Köszi - motyogtam, majd felpattantam, s rohantam is hátra, a mikrofonért és a fülesemért. A hangosítók kötelességtudóan, és precízen tették rám amit kellett, illetve adták kezembe a mikrofont, immár bekapcsolva. Elfoglaltam a helyem a fal mögött s vártam.
- Demi - hallottam meg a műsorvezető hangját - A te utolsó mentoráltad következik, mielőtt indul a második kör - Ó, igen. Az idejű első élőshow más lesz mint a többi. Mindenkinek két dalt kell énekelnie, az egyiket a mentora választja ki, míg a másikat kihúzzák. Az utóbbit mindenki egy adott bandától, a One Direction-tól énekli. Hogy miért, azt senki nem tudja.

- Így van - rántott vissza a valóságba Demi hangja - Egy csodálatos és kivételesen tehetséges lány következik. Sok mindenben különbözik a többiektől, de talán a legszembetűnőbb a haja színe. Következik, vörös hajú Holland Roden! - kiáltotta, s már indult is a választott dal.

Az első refrénnél kinyílt a fal, s Én magabiztos léptekkel indultam meg. Le a lépcsőn, majd a mikrofonállványnál megálltam. Nem féltem, hisz' tudtam az a legrosszabb amit most tehetek. Egyetlen egy rossz mozdulat és vége. Vége az álmomnak. Annak, hogy elérem, amit édesanyám nem tudott. Minden vágya az volt, hogy énekesnő lehessen, ám a sors nem így akarta. Találkozott apával, s miatta feladta az álmait. Apu próbálta meggyőzni Őt arról, hogy folytassa, váltsa valóra álmait, nem tette. Ezért állok most itt, és énekelek mindenki előtt. Hogy elérjem amit Ő szeretett volna. Engem is vonz a zene és énekelni is imádok, de nekem nem ez volt az álmom. Én arra vágytam, hogy modellként ismerjenek meg az emberek. Most mégis énekelni akarok. Már ez az álmom. Az első rendű, és semmi nem fog megakadályozni abban, hogy valóra váltsam.

Miután az utolsó hangok is elhagyták ajkaimat, megkönnyebbülve fújtam ki a maradék levegőt, s meglepett a tény miszerint, a közönség állva tapsol. Mosolyogva hajoltam meg, majd vártam, mit mond a zsűri.

-Fantasztikus volt - szólalt meg elsőnek Simon - Egyszerűen lenyűgöző. Elgondolkodtató a dolog, miszerint hogy tud egy 19 éves lány egy dallal ennyi érzelmet kiadni magából. Csak gratulálni tudok neked - mosolygott, mire hálásan mormoltam el egy köszönöm-öt.

- Ugyanezt tudnám csak mondani, épp ezért nem húzom az időt, és csak ennyit mondok neked - folytatta Britney a sort - Egy nap még sokra viszed majd!

- Nem tudok rosszat mondani - kezdett bele kertelés nélkül Michael Buble - Eddig úgy néz ki Te vagy az egyik legerősebb az idei mezőnyben!

- Dagad a májam a büszkeségtől, Holland - nevetett Demi - Fantasztikus voltál, és mindent megcsináltál, amit kértem. Fogadd őszinte gratulációmat és legyél nagyon büszke magadra!

- Köszönöm - mosolyogtam elérzékenyülve. Intettem párat a nézőknek, illetve mentoroknak, majd rohantam is a sminkesekhez, stylisokhoz,  hogy átvegyem a másik ruhám. Ez valamivel kényelmesebb volt - na jó kit áltatok, sokkal kényelmesebb volt - mint az előző. Fekete szaggatott csőfarmer-t, piros toppot, kék farmermellényt és egy fekete supra cipőt kaptam. Gyorsan magamra kapkodtam őket, mivel a második dallal harmadikként megyek a színpadra. Lia és Dave - a sminkes - azonnal neki álltak kicsinosítani. Egyszerű sminket kaptam, s oldalra fonott hajat. Tipikusan az Én stílusom.

Rohantam vissza a hangosítókhoz, mivel pár perc és ismét Én jövök. Ismét megkaptam a szükséges dolgokat - épp időben, mert már el is hangzott a nevem.

- Ismét elvarázsol majd minket, Holland Roden az Alive című dallal! - kiáltotta Demi, mire a fal kinyílt, s a zene indulásával egyszerre rohantam a mikrofonállványhoz, s énekelni kezdtem.

A zene ismét magával ragadott. Nem igazán szeretem a One Direction-t, de ezt a számukat kifejezetten szeretem. Egyszerű, mégis fülbemászó. Kétségtelen, ez a kedvenc dalom.
Szám magától formázta meg a már ismert szavakat. Még arra sem kellett ügyelnem, hogy tisztán énekeljek, jött magától.
A refrénnél a már jól betanult koreográfiát csináltam, a táncosokkal mögöttem. Refrén után, a nézőtérre tévedt a tekintetem, ahol egy gyönyörű smaragdzöld szempárral találkoztam. Gazdájának barna, göndör fürtjei voltak. Ajkán édes mosoly látszott, melyet még inkább kiemeltek gödröcskéi. Tökéletes. Futott át agyamon ez az egy szó. Éreztem, hogy arcomat pír lepi el, emiatt elkaptam a tekintetem.
Észre sem vettem, de már az utolsó hangot engedtem szabadjára, s a közönség ismét tapsba kezdett. Mosollyal az arcomon hajoltam meg, majd vártam az ítéletet.
- Ismételten elképesztő - mosolygott rám Simon - Sajnos több dicsérő szó nem jut az eszembe, így átadom a szót Britney-nek - pillantott az említett felé, aki lelkesen kezd beszélni:
- Néha azt kívánom, bár idősebb lennél, mert akkor az Én mentoráltam lennél. Az Én mentoráltjaim is ügyesek, sőt kiválóak - húzta ki magát büszkén - De Te sem vagy semmi. Gratulálok.
- Köszönöm.
- Ismételten csodás volt. Azt hiszem itt már csak az lesz a szokatlan és meglepő, ha elrontasz valamit - nevetett Michael.
- Megint dagad a májam - nevetett Demi - Hihetetlen vagy! Imádlak! Menj - intett mosolyogva a fejével, mivel látta rajtam több dicsérő szót nem tudnék elviselni. Hiába. Gyűlölöm, ha a figyelem központjában állok.
- Köszönöm - mosolyogtam még egy utolsót, majd hátra mentem, a pihenőbe.

***

- Mielőtt megtudnánk ki jutott tovább, és ki nem - kezdte Robert, a műsorvezető, mikor már mindenki a színpadon állt, csapattársai és mentora mellett. Érdekesen néztünk rá mindannyian, kivéve a mentorok, mivel fogalmunk sem volt, mit tervez - Bejelenteni valóm van. A mai adásban azért énekelt mindenki pluszba egy One Direction dalt, hogy az említett bandának könnyebb dolga legyen. Gondolom mindenki tudja szomorú hírt, miszerint a banda új tagot keres magának. Méghozzá közületek - mutat felénk, mire szívem kihagy egy ütemet. Erről mi miért nem tudtunk? - Na már most. A banda döntést hozott, s ezt most mi is megtudhatjuk. Hölgyeim és uraim, a One Direction - kiáltotta. A fel szétnyílt, s az említett banda lépdelt hozzánk a színpadra. 
Ismét szembe találtam magam azzal a gyönyörű, smaragdzöld szempárral, melyhez már egy arc is társult. Ő Harry a One Direction menedzsere! Futott át agyamon a gondolat, s éreztem, hogy arcomat vörös pír lepi el.
- Sziasztok - köszönt halvány mosollyal az arcán, Louis - Most, hogy tudjátok miért vagyunk itt, elmondjuk, hogy is döntöttünk, de előtte még annyit, hogy ma senki nem esik ki, csak az, akit mi kiválasztunk. Nos tehát. Annyit elárulok, hogy lány az illető, szóval a fiúk mehetnek is - mindenki döbbenten állt, míg az összes fiú, és a csapatok kimentek.
- Lányok - folytatta Niall - Akit mi akarunk, nem barna hajú - hárman maradtunk. Mia, a huszonöt év felettiek közül, Kate, a csapattársam, és...Én.
- Nem is szőke - rázta a fejét Liam. Már csak Én és Mia maradtunk. Szívem a torkomban dobogott, és azért imádkoztam, hogy ne Én legyek a választott lány. Oké, hogy énekelni akarok, de úgy akarok a csúcsra érni, hogy a saját erőmből, nem pedig bekerülni egy - a már csúcson lévő - bandába. Nem. Az nem én lennék.
- Akit mi szeretnénk, az 19 éves, vörös hajú és Holland Roden-nek hívják - mondta hatalmas mosollyal Zayn. Mia csalódottan ment ki, míg Én döbbenten álltam a színpadon. Én?! Miért? Én ezt nem akarom!
- Na? - nézett rám kérdőn Louis - Elvállalod?
- Én...

Prológus

Harry Styles, a menedzser!

A One Direction szívtiprója, Harry Styles ( 20 ) kilépett a bandából! Biztos forrásból tudjuk, hogy az énekes nem önszántából tette. Jön a kérdés, Miért? Megromlott a fiúkkal a viszonya, s azok kitették a szűrét? Megnyugtatunk minden kedves rajongót, hogy a valódi ok, teljesen más. Az énekes interjút adott nekünk, melyben kiderül a távozásának az oka. " Az orvosok hangszálérszakadást állapítottak meg nálam, és mivel rossz helyen, rossz szál szakadt el, abba kell hagynom az éneklést. " Nyilatkozta Mr Styles, mi pedig ámuldozva hallgattuk. Ezzel most lányok millióinak tört össze a szíve. Harry megnyugtatott minket, miszerint nem tűnik el a banda életéből. Ugyan már nem énekesként lesz velük, hanem menedzserként. Érdekes hírek ezek, de sajnos igazak. Na már most. Jöhet a mindent eldöntő kérdés. Mi lesz a további sorsa a One Direction-nek? Folytatják útjukat négyen, vagy lesz egy új taguk?