3. Fejezet: Szeretünk téged, húgi!

2014.szeptember 20.

Holland Roden:

Egy hete élek együtt a fiúkkal, és vagyok a banda tagja. Meg kell mondjam az őszintét, kellemeset csalódtam. A fiúk nem holmi nyálas beképzelt kis popsztárocskák. Nem. Normális érző emberek, és ez tetszik. Tetszik, hogy nem szálltak el maguktól.
Az együttélés mesésen alakult eddig. Jól kijövünk egymással, habár, voltak kisebb viták. Amik persze mindig egy dologról szóltak, az öcsém költözéséről. Állításuk szerint klassz lenne, ha Benji ideköltözne. Imádnák, legalábbis, ezt mondták. Persze én hevesen tiltakoztam ellene, de sajna süket fülekre találtam. Éppen ezért is állunk most mind a reptéren, és várjuk, hogy mikor száll le a Magyarországról jövő járat.
- Már leszállt a gépe - állt vissza mellém Louis, aki az imént ment el megnézni,hogy mikor jön meg az én szeretett kisöcsém.
- Rendben - motyogom - Tényleg nagyon köszönöm, hogy megengedtétek, hogy hoz...
- Ne próbáld meg befejezni, mert már kezdesz az idegeimre menni, Holly - szólt rám Harry. Csak sután bólintottam, mire elmosolyodott. Az utóbbi egy hétben eléggé közel kerültünk egymáshoz - persze csakis baráti szinten - innen származik az általa kreált becenevem, amit "meglepő" módon, csak ő használhat.
Újból kémlelni kezdtem a tömeget, ám most már szerencsével is jártam. Nem is olyan messze megláttam öcsikém jól ismert vörös haját. Azonnal rohanni kezdtem felé, miközben bocsánatkéréseket mormoltam, ha nekimentem valakinek.
- Holla - kiáltotta Benji, mikor a karjaimba kaptam. Forogtam vele egyet, mire hangosan nevetni kezdett. Közben mögénk értek a fiúk, mire letettem Benji-t, majd a kijárat felé húztam. Át a tömegen, egyenesen a parkolóba. Bepattantunk a kocsiba, majd Louis indított.
- Benji - kezdtem bele mondókámba - Ők itt a bandatársaim. Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan és Zayn Malik. Velük élek együtt, és most már te is velünk élsz majd.
- Komolyan? - tátotta el száját. Mosolyogva bólintottam, mire Harry karjaiba ugrott...szó szerint.
- Én is örülök neked kisöreg - borzolta össze a haját Harry, mire Benji felnevetett. Olyan...gondtalan. Kétségkívül, neki fájt a legkevésbé apa elvesztése. Bár a nagyi-é már jobban, hisz' mikor hozzájuk kerültünk, halt mag a papa. Most meg a mama is. Szegénykém, eddig apuval és a barátnőjével élt.
- Holland - legyezett a szemem előtt Niall, mire megráztam a fejem, s érdeklődve néztem rá - Megérkeztünk. A fiúk épp most mutatják meg Benji-nek a házat.
Ennyire elkalandoztam volna? Kipattantam a kocsiból, majd Niall-el együtt bementünk. Már az előszobából hallottam kisöcsém nevetését. Beléptünk a nappaliba, s az a sokkoló kép tárult elém, miben a fiúk épp Benji-t csikizik halálra. Fejemet rázva ültem le a kanapéra, majd a csiki harc után ők is mellém telepedtek.
- Holla? - pillantott rám kisöcsém, mire ránéztem, s bólintottam, hogy, figyelek - A Teen Wolf-os barátaiddal is találkozhatok majd? - basszus!
- Teen Wolf?! - sipították a fiúk egyszerre. Jaj, ne!
- Honnan ismered te a Teen Wolf szereplőit?! - sipította Louis. Ettől féltem! Szúrós szemekkel néztem Benji-re, ám rájöttem, hogy nem az ő hibája. Nem említettem neki, hogy titok lenne, ezért nem hibáztathatom.
- Ő nemcsak ismeri őket! - kiáltotta Benji. Ne,ne,ne! - Ő játssza Lydiát!
- Mi?!
- Holland ez igaz? - vont kérdőre Harry, s tudtam bajban vagyok. Eddig még egyszer sem szólított a teljes nevemen. Legalábbis...mióta itt vagyok nem.
- Igen - hajtottam le a fejem.
- Nem tudom mit mondjak - sóhajtott Harry, s szerintem folytatta volna, ha Louis meg nem szólal.
- A húgaim imádják a sorozatot, és te vagy a kedvencük. Hogy nem jöttem rá eddig. Hisz' teljesen magától értetődő, hogy te vagy Lydia Martin! - hogy mi?! Én vagyok a kedvencük? Na, mindenre számítottam, csak erre nem.
- Akkor nem haragszotok, hogy nem mondtam el? - kérdeztem, s éreztem könnyeim megindulnak.
- Persze, hogy nem - ölelt át Liam, majd végigsimított a hátamon - Csak nem értjük, hogy miért titkoltad.
- Féltem, hogy elítéltek majd.
- Ez hülyeség - vágta rá egyből mindegyik fiú, még Benji is.
- Szeretünk téged, húgi - ölelt át Zayn is. Iszonyat jól esett amit mondott. Szeretnek. Visszhangzott a fejemben ez az egy szó.
- Én is szeretlek titeket - mondtam, majd egy hatalmas csapatölelésben részesítettek.
- Na jó, elég a bőgésből - kiáltotta Niall - Inkább menjünk ki a parkba focizni!
- Hát nem is tudom...
- Ugyan Holla - szakított félbe Benji - Tudom, hogy nem vagy egy focista, de ezért még nem kell utálni.
- Oké - sóhajtottam beleegyezően -  Csak előbb átöltözök.
- Mi is - hangzott a válasz. Felrohantam a szobámba, majd kiválasztottam a megfelelő ruhákat. Egy sima fekete cicanadrág és egy fekete trikó mellett döntöttem. Gyorsan magamra kaptam őket, felkötöttem a hajam, felvettem a conversemet, majd már rohantam is le.

***

- Nyertünk! - kiáltotta Louis, majd szó szerint Harry-re ugrott. Nevetve sétáltam melléjük, majd gratuláltam győzelmüknek. Már vagy három órája vagyunk itt a parkban, de ők még mindig pörögnek. Mivel kiharcoltam, hogy én nem játszok, ezért így oszlottak csapatokra: Harry, Louis Benji és Zayn, Liam Niall. Természetesen Harry-ék nyertek, Benji győztes góljával. Büszkébb nem is lehetnék.
- Ügyes voltam, Holla? - futott mellém öcsikém, mire karjaimba kaptam. Hatalmas puszit nyomtam puha arcára, majd válaszoltam.
- Nagyon ügyes voltál, prücsök!
- Csak jó volt a tanárja - kezdte isteníteni magát Harry, mire csak megforgattam a szemeim - Mi van? Mindig is tudtam, hogy tehetséges, jóképű, okos...
- És persze szerény - vágtam szavába, mert tudtam, ha egyszer elkezdi magát fényezni, akkor még holnap is itt állnánk - Menjünk, kezdek álmos lenni - ásítok egy nagyot.
- Puhány vagy! - kiáltja Niall, mire leteszem Benji-t, majd felé fordulok.
- Kapsz három másodperc előnyt - mondom, mire értetlenül néz rám - 1...2...
- Fuss! - kiált rá Benji, mivel ő már tapasztalta ezt. A szöszi azonnal nekiiramodott, majd utána én is.
Jó fél óráig kergettem őt, mire szegénykém elfáradt, így könnyűszerrel kaptam el. Nevetve ugortam a hátára, mire ő is nevetni kezdett majd összeesett s én ráestem.
- Nehéz vagy! - kiáltja, miközben röfögve nevet.
Nevetve gurultam le róla, s ekkor megjelentek a többiek is. Nevetve ültek le mellénk, majd miután mindenki leült, beszélgetni kezdtünk.
Mindannyian meséltünk az életünkről, családunkról, barátokról és arról, hogy miket szeretünk. Sok mindent megtudtam a srácokról, s ők is rólunk. Benji teljesen megnyílt előttük, ami azért nagy dolog, főleg hogy még csak ma ismerte meg őket.
Észre sem vettük, de már délután öt óra is elmúlt, így sajna muszáj volt hazamennünk.