2. Fejezet: Csapattá válnunk

2014.szeptember 13.

Holland Roden

- Na? - nézett rám kérdőn Louis - Elvállalod?

- Én....

- ...Nem tudom - nyögtem ki megtörve ezzel a csendet ami a stúdióban uralkodott. Mindenki döbbenten vizslatta arcomat. A fiúk szemeiben észre vettem egy-két könnycseppet, melyet szinte azonnal el is tüntettek.
- Úgy érti gondolkodnia kell - lépett mellém Demi, kirántva engem a kínos helyzetből. Hálásan néztem rá, mivel nem hiszem, hogy egyedül kilábaltam volna-e a helyzetből - Kaphatunk fél órát, hogy döntést hozzunk?
- Amennyi csak kell - bólintott Louis megerősítés kép, majd elhagyták a színpadot.

***

- El kell fogadnod! - mondta már vagy huszadjára, Demi. Az öltözőjében ültünk már jó pár perce, és azon tanakodtunk, mi legyen.
- Mégis miért?
- Mert ez hatalmas lehetőség! Azért! Hát nem érted? A karriered se perc alatt beindulhat, csak igent kell mondanod!
- És ha én nem akarom, hogy beinduljon? - szemöldökei a magasba emelkedtek kérdésem hallatán.
- Énekes akarsz lenni, nem? - sután bólintottam, miszerint igen, az akarok lenni - Hát akkor meg mire vársz?! Menj, és mondj igent!
- Minden vágyam, hogy énekes legyek! De nem úgy, hogy egy sikeres banda hozza meg nekem a sikert! Nem akarom rajtuk keresztül elérni az álmom! Nem lenne fair! És én sem érezném jól magam, ha ezt tenném - mondtam el egy szuszra ellenvetéseimet a dologgal kapcsolatban. Demi látványosan égnek emelte szemeit, mielőtt rám nézett volna.
- Nem tennéd ezt. Nem miattuk érnél el sikert. Nem ők fognak helyetted énekelni több ezer ember előtt. Az egy dolog, hogy egy összeszokott banda életébe fogsz belecsöppenni, de nem kihasználásból. Nem a pénzükért. Az öcsédért és magadért! Azért, hogy megfelelő életkörülményeket tudj biztosítani a testvérednek! Hogy elérd azt, amit anyukád nem tudott! Hogy valóra váltsd az álmod! Nem úgy fogod elérni, hogy átgázolsz rajtuk. Nem. Az ő segítségükkel fogod elérni! Ez a két dolog nem ugyanaz!
Elgondolkodtam bölcs szavain, s rá kellett jönnöm, igaza van. Nem kihasználni akarom őket, csak a segítségüket kérem. Ők tudnak nekem segíteni, mindenben! Megtaníthatnak mindenre, amire csak kell. S ki tudja. Talán még barátok is lehetünk. És mind emellett, még Benji is hamarabb költözhet hozzám.
- Na? - nézett rám kérdőm mentorom. Elmosolyodtam, mire ő sikítva vetette magát a nyakamba - Tudtam! Tudtam! Annyira tudtam, hogy elvállalod! Sok sikert, az elkövetkező időkben. És ajánlom, hogy látogass majd meg - tartotta felém mutatóujját fenyegetőn, mire felnevettem.
- Mindent köszönök - öleltem át ismét - Nélküled sehol sem lennék!
- Ne csináld! Így is mindjárt sírok - s valóban. Vállai rázkódni kezdtek zokogásától, s ennek következtében az én könnyeim is megeredtek - Úgy fogsz hiányozni, Holla!
- Te is nekem! - suttogtam megtörten.
- Na menj - engedett el, majd letörölte mind az én, mind az ő könnyeit - Mondd el nekik!
- Rendben - mosolyogtam, majd egy utolsó ölelés után együtt hagytuk el az öltözőt. Ő a mentoroknak ment szólni, miszerint már nem vagyok benne a versenyben; míg én a két ajtóval arrébb eső öltözőhöz igyekeztem. Az ajtóra szép, kerek, dőlt betűkkel volt kiírva, hogy: One Direction. Nagy levegőt vettem, majd félénken kopogtam.
- Gyere! - hallatszott a válasz, mire lenyomtam a kilincset, kinyitottam az ajtót és beléptem a helyiségbe. A fiúk a kanapén ülve néztek rám, míg én becsuktam magam után az ajtót.
- Döntöttél? - kérdezte egyből Liam, mire csak egy suta bólintást kaptak válaszul.
- Ülj le - biccentett a kanapéval szembe lévő fotel felé Niall. Szép lassan sétáltam elé, majd leültem. Idegességemben ujjaimmal babráltam.
- Na? - noszogatott Zayn, hogy kezdjek bele. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem:
- Elég nehéz volt döntést hozni - kezdtem. Hangom vékonya csengett, s habár elég halk voltam, a fiúk mindent hallottak belőle, mivel feszült csend uralkodott az öltözőben - de megtettem. Hosszas gondolkodás után a következő döntés született..
- Ne húzd az időt, kérlek! Így is mindjárt elájulok - szakított félbe Liam, mire bólintottam, s folytattam:
- A döntésem tehát a következő. Vállalom - mosolyodtam el. Kellett pár perc a fiúknak, míg felfogták mit is mondtam. Mikor megértették, egyszerre ugrottak rám hatalmas ordítások közepette.
- Tudtam! Tudtam! - kántálta Liam és Louis egyszerre, miközben kinyomták belőlem az összes szuszt.
- Imádlak húgi! - nyomott arcomra cuppanós puszit Zayn, míg Niall és Harry szorosan öleltek.
- Ööö...srácok - hangom halk, szinte suttogás volt - Megfulladok!
- Bocsi, bocsi, bocsi... - kezdtek rögtön szabadkozásba, miközben visszamásztak a kanapéra.
- Húgi? - vontam fel szemöldököm kérdőn. Ajkaimon szelíd mosoly ült. Zayn zavartan kezdte vakargatni tarkóját, miközben a földet pásztázta.
- Hát...ö...az úgy volt... - kezdett dadogásba, amit Louis túl hosszúnak és unalmasnak gondolhatott, mivel belevágott a pakisztáni srác szavába:
- Mától kezdve a húgunk vagy, mi pedig a bátyáid. Kivéve Harry-t aki az apukánk mostantól - vigyorodott el a végére, majd rávetette magát "apura" és eszeveszetten kezdte csikizni. Harry hangosan nevetve találkozott a földel, míg Louis rajta ülve nevetett, miközben tovább kínozta a bongyorkát.
- Én is ezt akartam mondani - keresztezte mellkasa előtt kezeit Zayn, s ajkát durcásan lebiggyesztette.
- Jaj bátyó - öleltem meg, amit nem volt rest viszonozni - Tudod, hogy imádlak. Ki az okos, ügyes nagy fiú? - gügyögtem neki, ahogy az anyukák szokták egy csecsemőnek. Liam-ből és Niall-ből azonnal kitört a nevetés, míg Zayn tovább durcáskodott. Nekem is nehéz volt visszafojtanom a nevetésem, s Zayn következő mondatától, ki is robbant belőlem.
- Megmondom anyunak, hogy keressen új zakkant csajszit nekem. Ő átlépte a kissé zakkant és az őrült liba közötti határt. -  Ennyi. Kész. Nevetéstől rázkódva dőltem Liam-nek, aki ugyanezt tette Niall-el, míg ő eldőlt a kanapén, s mi is dőltünk vele. Ekkor már Zayn sem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Harry és Louis értetlenül nézett ránk, miután abba maradt köztük a csiki harc.
- Oké, oké. Elég - ültem fel lihegve - Fáj a hasam - nyüszítettem fájdalmasan. A fiúk is összeszedték magukat, majd Harry megszólalt:
- Szedd össze a holmid, Holland. Amint mi is készen leszünk, megyünk hozzád, összepakoljuk az összes holmid és beköltözöl az 1D házba - mondta, mire állam a padlót súrolta.
- Mi? - nyíltak tágra szemeim. A fiúk csak elmosolyodtak reakciómon, majd nekiálltak összepakolni a cuccaikat.
- Gyere - nyújtotta kezét Harry, amit el is fogadtam. Furcsa bizsergés lett újjá rajtam, mikor bőrünk összeért. Felhúzott, majd már mentünk is a versenyzők öltözője felé, hogy összeszedjük a holmimat.


***

- Tulajdonképpen, miért is kell hozzátok költöznöm? - tettem fel a kérdést, mikor már a kocsiban ültünk, úton hozzájuk.
- Eláruljuk, ha te is elmondod, miért kell az öcsédnek hozzád költöznie - nézett rám Louis komolyan, s tudtam, nincs menekvés. Franc. Kellett nekem engedni, hogy szétnézzenek a lakásomon. De a francba is! Nem tudtam, hogy pont a képeket fogják nézni!
- Hát... - kezdtem bele rövidnek nem mondható mondókámba - Az anyukám belehalt a tíz éves öcsém születésébe. Apu magába zuhant. Először az alkoholba, majd a fiatalabbnál fiatalabb nőkbe fojtotta bánatát. Így jött össze a mostani barátnőjével, Barbarával. A csaj velem egy idős. Három éven át éltünk úgy, hogy én tartottam el mindkettőjüket.  Dolgoztam, iskolába jártam és az öcsémet neveltem. A nagyiék megelégelték ezt, és magukhoz vettek minket. Persze én utána is visszajártam segíteni apunak, egészen Barbaráig. A csaj megütötte Benji-t amiért kijelentette véleményét az öltözködési szokásairól. Azóta nem volt náluk. Tudtommal. Én négy évvel ezelőtt költöztem ki Londonba egy sorozatbeli szerep miatt. Azóta is abban játszok. Először csak a pénz miatt, hogy Benji kijöhessen a nagyi halála után. De marasztaltak és még most is szánnak nekem szerepet a következő évadban, amit el is fogadtam,mivel nem tudtam, hogy mi lesz az x-faktorral. Oda is először csak a pénz miatt jelentkeztem, de aztán. Aztán már magam és az anyukám miatt. Az ő álma volt az hogy énekesnő legyen, de apu miatt feladta az álmát. A válogató óta, ez már az én álmommá vált. Énekelni akarok. És azt, hogy legyen elég pénzem, saját lakásom, munkám hogy el tudjam látni az öcsémet. Röviden ennyi - fejeztem be mondókámat. A fiúk csendben ültek, s dolgozták fel szavaimat, majd Liam megtörte a csendet:
- Sajnáljuk!
- Nem kell - ráztam meg a fejem.


Pár perc múlva megérkeztünk a fiúk házához. Kiszálltunk, s míg én leesett állal bámultam a házat - vagy inkább palotát - addig a fiúk kipakolták a csomagjaimat. 
- Wow - nyögtem ki nagy nehezen, mikor beléptünk a házba. Egy nagyobb előszobában találtuk magunkat. Levettük cipőinket, kabátjainkat, sapkáinkat majd beljebb mentünk.
- Gyere, megmutatjuk a szobád - ragadta meg a karom Niall, majd már húzott is maga után. A többiek felvitték a csomagjaimat a szobámba - gondolom - míg Niall körbevezetett. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy hatalmas ez a ház. Van egy konyha, egy nappali, egy fürdő lent, illetve a bazi nagy kertben egy medence - Na, jöhet az emelet? - vigyorgott rám Niall a lépcső alján állva. Sután bólintottam, majd követtem őt felfelé. Tíz szoba előtt haladtunk el, s mindre volt írva valami. A fiúk szobái egymással szemben helyezkedtek el, s mindegyik ragyogott a tisztaságtól. Takarítónő. Vontam le a következtetést egyből. 
A többi négy szobára a "Vendég szoba" felirat volt kiragasztva. A Harry szobájával szembelévőről Niall leszedte a feliratot. Rögtön tudtam, hogy az lesz az enyém. Ezt az állítást bizonyította a szobából kilépő fiúk látványa is.
Tovább folytattuk a felfedező túrákat, míg a többiek a nappaliba mentek tévézni. Az összes szobához tartozott egy-egy külön fürdő is, aminek külön örültem, elvégre nem lenne szerencsés ha reggelente rám nyitna valamelyikük. Áthaladtunk egy játék, egy zene és egy amolyan kondi teremként használt szobán is. A padlás helyét a moziszoba foglalta el. Bámulatos.

- Na hogy tetszik? - kérdezte Louis, miközben levágódtunk melléjük a kanapéra. Épp valami nyálas szappanoperát néztek. Azt hiszem.
- Beleszerettem - vigyorogtam rá, mire nevetni kezdett - Amúgy, jöttök még nekem egy magyarázattal - vettem komolyra a dolgot. Egyből leesett nekik mire is gondoltam. Liam volt a legbátrabb, így ő kezdte:
- Nálunk ez hagyomány, úgymond. A banda tagjai együtt élnek. Meg amúgy is. Meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk. Csapattá válnunk - mondta komolyan, mire bólintottam. Így már értem. Ezért akarták ennyire ezt a "költözzünk össze" dolgot. Hogy jobban megismerjenek. 
- Melyik sorozatban játszol? - kérdezte Zayn hirtelen. Nem igazán akartam elmondani, mivel tudtam hogy nem nyerné el az ízlésüket, így kitértem a válaszadás elöl:
- Nem lényeg - mondtam, majd inkább menekülőre fogtam a dolgot - Megyek kipakolok, aztán pedig lefekszem. Jó éjt - mondtam, majd már el is tűntem a szemük elől...