2. Fejezet: Csapattá válnunk

2014.szeptember 13.

Holland Roden

- Na? - nézett rám kérdőn Louis - Elvállalod?

- Én....

- ...Nem tudom - nyögtem ki megtörve ezzel a csendet ami a stúdióban uralkodott. Mindenki döbbenten vizslatta arcomat. A fiúk szemeiben észre vettem egy-két könnycseppet, melyet szinte azonnal el is tüntettek.
- Úgy érti gondolkodnia kell - lépett mellém Demi, kirántva engem a kínos helyzetből. Hálásan néztem rá, mivel nem hiszem, hogy egyedül kilábaltam volna-e a helyzetből - Kaphatunk fél órát, hogy döntést hozzunk?
- Amennyi csak kell - bólintott Louis megerősítés kép, majd elhagyták a színpadot.

***

- El kell fogadnod! - mondta már vagy huszadjára, Demi. Az öltözőjében ültünk már jó pár perce, és azon tanakodtunk, mi legyen.
- Mégis miért?
- Mert ez hatalmas lehetőség! Azért! Hát nem érted? A karriered se perc alatt beindulhat, csak igent kell mondanod!
- És ha én nem akarom, hogy beinduljon? - szemöldökei a magasba emelkedtek kérdésem hallatán.
- Énekes akarsz lenni, nem? - sután bólintottam, miszerint igen, az akarok lenni - Hát akkor meg mire vársz?! Menj, és mondj igent!
- Minden vágyam, hogy énekes legyek! De nem úgy, hogy egy sikeres banda hozza meg nekem a sikert! Nem akarom rajtuk keresztül elérni az álmom! Nem lenne fair! És én sem érezném jól magam, ha ezt tenném - mondtam el egy szuszra ellenvetéseimet a dologgal kapcsolatban. Demi látványosan égnek emelte szemeit, mielőtt rám nézett volna.
- Nem tennéd ezt. Nem miattuk érnél el sikert. Nem ők fognak helyetted énekelni több ezer ember előtt. Az egy dolog, hogy egy összeszokott banda életébe fogsz belecsöppenni, de nem kihasználásból. Nem a pénzükért. Az öcsédért és magadért! Azért, hogy megfelelő életkörülményeket tudj biztosítani a testvérednek! Hogy elérd azt, amit anyukád nem tudott! Hogy valóra váltsd az álmod! Nem úgy fogod elérni, hogy átgázolsz rajtuk. Nem. Az ő segítségükkel fogod elérni! Ez a két dolog nem ugyanaz!
Elgondolkodtam bölcs szavain, s rá kellett jönnöm, igaza van. Nem kihasználni akarom őket, csak a segítségüket kérem. Ők tudnak nekem segíteni, mindenben! Megtaníthatnak mindenre, amire csak kell. S ki tudja. Talán még barátok is lehetünk. És mind emellett, még Benji is hamarabb költözhet hozzám.
- Na? - nézett rám kérdőm mentorom. Elmosolyodtam, mire ő sikítva vetette magát a nyakamba - Tudtam! Tudtam! Annyira tudtam, hogy elvállalod! Sok sikert, az elkövetkező időkben. És ajánlom, hogy látogass majd meg - tartotta felém mutatóujját fenyegetőn, mire felnevettem.
- Mindent köszönök - öleltem át ismét - Nélküled sehol sem lennék!
- Ne csináld! Így is mindjárt sírok - s valóban. Vállai rázkódni kezdtek zokogásától, s ennek következtében az én könnyeim is megeredtek - Úgy fogsz hiányozni, Holla!
- Te is nekem! - suttogtam megtörten.
- Na menj - engedett el, majd letörölte mind az én, mind az ő könnyeit - Mondd el nekik!
- Rendben - mosolyogtam, majd egy utolsó ölelés után együtt hagytuk el az öltözőt. Ő a mentoroknak ment szólni, miszerint már nem vagyok benne a versenyben; míg én a két ajtóval arrébb eső öltözőhöz igyekeztem. Az ajtóra szép, kerek, dőlt betűkkel volt kiírva, hogy: One Direction. Nagy levegőt vettem, majd félénken kopogtam.
- Gyere! - hallatszott a válasz, mire lenyomtam a kilincset, kinyitottam az ajtót és beléptem a helyiségbe. A fiúk a kanapén ülve néztek rám, míg én becsuktam magam után az ajtót.
- Döntöttél? - kérdezte egyből Liam, mire csak egy suta bólintást kaptak válaszul.
- Ülj le - biccentett a kanapéval szembe lévő fotel felé Niall. Szép lassan sétáltam elé, majd leültem. Idegességemben ujjaimmal babráltam.
- Na? - noszogatott Zayn, hogy kezdjek bele. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem:
- Elég nehéz volt döntést hozni - kezdtem. Hangom vékonya csengett, s habár elég halk voltam, a fiúk mindent hallottak belőle, mivel feszült csend uralkodott az öltözőben - de megtettem. Hosszas gondolkodás után a következő döntés született..
- Ne húzd az időt, kérlek! Így is mindjárt elájulok - szakított félbe Liam, mire bólintottam, s folytattam:
- A döntésem tehát a következő. Vállalom - mosolyodtam el. Kellett pár perc a fiúknak, míg felfogták mit is mondtam. Mikor megértették, egyszerre ugrottak rám hatalmas ordítások közepette.
- Tudtam! Tudtam! - kántálta Liam és Louis egyszerre, miközben kinyomták belőlem az összes szuszt.
- Imádlak húgi! - nyomott arcomra cuppanós puszit Zayn, míg Niall és Harry szorosan öleltek.
- Ööö...srácok - hangom halk, szinte suttogás volt - Megfulladok!
- Bocsi, bocsi, bocsi... - kezdtek rögtön szabadkozásba, miközben visszamásztak a kanapéra.
- Húgi? - vontam fel szemöldököm kérdőn. Ajkaimon szelíd mosoly ült. Zayn zavartan kezdte vakargatni tarkóját, miközben a földet pásztázta.
- Hát...ö...az úgy volt... - kezdett dadogásba, amit Louis túl hosszúnak és unalmasnak gondolhatott, mivel belevágott a pakisztáni srác szavába:
- Mától kezdve a húgunk vagy, mi pedig a bátyáid. Kivéve Harry-t aki az apukánk mostantól - vigyorodott el a végére, majd rávetette magát "apura" és eszeveszetten kezdte csikizni. Harry hangosan nevetve találkozott a földel, míg Louis rajta ülve nevetett, miközben tovább kínozta a bongyorkát.
- Én is ezt akartam mondani - keresztezte mellkasa előtt kezeit Zayn, s ajkát durcásan lebiggyesztette.
- Jaj bátyó - öleltem meg, amit nem volt rest viszonozni - Tudod, hogy imádlak. Ki az okos, ügyes nagy fiú? - gügyögtem neki, ahogy az anyukák szokták egy csecsemőnek. Liam-ből és Niall-ből azonnal kitört a nevetés, míg Zayn tovább durcáskodott. Nekem is nehéz volt visszafojtanom a nevetésem, s Zayn következő mondatától, ki is robbant belőlem.
- Megmondom anyunak, hogy keressen új zakkant csajszit nekem. Ő átlépte a kissé zakkant és az őrült liba közötti határt. -  Ennyi. Kész. Nevetéstől rázkódva dőltem Liam-nek, aki ugyanezt tette Niall-el, míg ő eldőlt a kanapén, s mi is dőltünk vele. Ekkor már Zayn sem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Harry és Louis értetlenül nézett ránk, miután abba maradt köztük a csiki harc.
- Oké, oké. Elég - ültem fel lihegve - Fáj a hasam - nyüszítettem fájdalmasan. A fiúk is összeszedték magukat, majd Harry megszólalt:
- Szedd össze a holmid, Holland. Amint mi is készen leszünk, megyünk hozzád, összepakoljuk az összes holmid és beköltözöl az 1D házba - mondta, mire állam a padlót súrolta.
- Mi? - nyíltak tágra szemeim. A fiúk csak elmosolyodtak reakciómon, majd nekiálltak összepakolni a cuccaikat.
- Gyere - nyújtotta kezét Harry, amit el is fogadtam. Furcsa bizsergés lett újjá rajtam, mikor bőrünk összeért. Felhúzott, majd már mentünk is a versenyzők öltözője felé, hogy összeszedjük a holmimat.


***

- Tulajdonképpen, miért is kell hozzátok költöznöm? - tettem fel a kérdést, mikor már a kocsiban ültünk, úton hozzájuk.
- Eláruljuk, ha te is elmondod, miért kell az öcsédnek hozzád költöznie - nézett rám Louis komolyan, s tudtam, nincs menekvés. Franc. Kellett nekem engedni, hogy szétnézzenek a lakásomon. De a francba is! Nem tudtam, hogy pont a képeket fogják nézni!
- Hát... - kezdtem bele rövidnek nem mondható mondókámba - Az anyukám belehalt a tíz éves öcsém születésébe. Apu magába zuhant. Először az alkoholba, majd a fiatalabbnál fiatalabb nőkbe fojtotta bánatát. Így jött össze a mostani barátnőjével, Barbarával. A csaj velem egy idős. Három éven át éltünk úgy, hogy én tartottam el mindkettőjüket.  Dolgoztam, iskolába jártam és az öcsémet neveltem. A nagyiék megelégelték ezt, és magukhoz vettek minket. Persze én utána is visszajártam segíteni apunak, egészen Barbaráig. A csaj megütötte Benji-t amiért kijelentette véleményét az öltözködési szokásairól. Azóta nem volt náluk. Tudtommal. Én négy évvel ezelőtt költöztem ki Londonba egy sorozatbeli szerep miatt. Azóta is abban játszok. Először csak a pénz miatt, hogy Benji kijöhessen a nagyi halála után. De marasztaltak és még most is szánnak nekem szerepet a következő évadban, amit el is fogadtam,mivel nem tudtam, hogy mi lesz az x-faktorral. Oda is először csak a pénz miatt jelentkeztem, de aztán. Aztán már magam és az anyukám miatt. Az ő álma volt az hogy énekesnő legyen, de apu miatt feladta az álmát. A válogató óta, ez már az én álmommá vált. Énekelni akarok. És azt, hogy legyen elég pénzem, saját lakásom, munkám hogy el tudjam látni az öcsémet. Röviden ennyi - fejeztem be mondókámat. A fiúk csendben ültek, s dolgozták fel szavaimat, majd Liam megtörte a csendet:
- Sajnáljuk!
- Nem kell - ráztam meg a fejem.


Pár perc múlva megérkeztünk a fiúk házához. Kiszálltunk, s míg én leesett állal bámultam a házat - vagy inkább palotát - addig a fiúk kipakolták a csomagjaimat. 
- Wow - nyögtem ki nagy nehezen, mikor beléptünk a házba. Egy nagyobb előszobában találtuk magunkat. Levettük cipőinket, kabátjainkat, sapkáinkat majd beljebb mentünk.
- Gyere, megmutatjuk a szobád - ragadta meg a karom Niall, majd már húzott is maga után. A többiek felvitték a csomagjaimat a szobámba - gondolom - míg Niall körbevezetett. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy hatalmas ez a ház. Van egy konyha, egy nappali, egy fürdő lent, illetve a bazi nagy kertben egy medence - Na, jöhet az emelet? - vigyorgott rám Niall a lépcső alján állva. Sután bólintottam, majd követtem őt felfelé. Tíz szoba előtt haladtunk el, s mindre volt írva valami. A fiúk szobái egymással szemben helyezkedtek el, s mindegyik ragyogott a tisztaságtól. Takarítónő. Vontam le a következtetést egyből. 
A többi négy szobára a "Vendég szoba" felirat volt kiragasztva. A Harry szobájával szembelévőről Niall leszedte a feliratot. Rögtön tudtam, hogy az lesz az enyém. Ezt az állítást bizonyította a szobából kilépő fiúk látványa is.
Tovább folytattuk a felfedező túrákat, míg a többiek a nappaliba mentek tévézni. Az összes szobához tartozott egy-egy külön fürdő is, aminek külön örültem, elvégre nem lenne szerencsés ha reggelente rám nyitna valamelyikük. Áthaladtunk egy játék, egy zene és egy amolyan kondi teremként használt szobán is. A padlás helyét a moziszoba foglalta el. Bámulatos.

- Na hogy tetszik? - kérdezte Louis, miközben levágódtunk melléjük a kanapéra. Épp valami nyálas szappanoperát néztek. Azt hiszem.
- Beleszerettem - vigyorogtam rá, mire nevetni kezdett - Amúgy, jöttök még nekem egy magyarázattal - vettem komolyra a dolgot. Egyből leesett nekik mire is gondoltam. Liam volt a legbátrabb, így ő kezdte:
- Nálunk ez hagyomány, úgymond. A banda tagjai együtt élnek. Meg amúgy is. Meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk. Csapattá válnunk - mondta komolyan, mire bólintottam. Így már értem. Ezért akarták ennyire ezt a "költözzünk össze" dolgot. Hogy jobban megismerjenek. 
- Melyik sorozatban játszol? - kérdezte Zayn hirtelen. Nem igazán akartam elmondani, mivel tudtam hogy nem nyerné el az ízlésüket, így kitértem a válaszadás elöl:
- Nem lényeg - mondtam, majd inkább menekülőre fogtam a dolgot - Megyek kipakolok, aztán pedig lefekszem. Jó éjt - mondtam, majd már el is tűntem a szemük elől...

1. Fejezet: A kezdetek

2014.szeptember 13.

Holland Roden:

Ma van a nagy nap. A nap amire már egy hete készülünk a mentorommal,  Demi-vel. Demi Lovato-val. Ma van az X-Faktor első élőadása, és szeretném a legjobb formámat hozni. Épp ezért gyakorlom most is a Demi által választott dalt, miközben a fodrász az utolsó simításokat végzi rajtam.

- Ne haragudj, hogy megzavarlak, de kíváncsi vagyok. Izgulsz, Holland? Pár perc és kezdődik a show - kérdezte Lia, miközben egy utolsót fújt a hajamra, a ragacsos löttyből, melyet csak hajlakként ismerünk.

- Nagyon - mosolyogtam rá a tükörből, majd felálltam - Köszönöm - mosolyogtam rá ismét, mire csak bólintott. A többiekkel ellentétben, Én mindig megköszönöm, amit a sminkesek, fodrászok és stylistok tesznek velem. Számomra felfoghatatlan, hogy tud valaki úgy felállni ezekből a székekből, hogy annyit ne mondjon: Kösz. Undorító, ha valaki úgy véli, ez jár neki.

- Remélem tovább jutsz. Mind rád szavazunk majd - mosolygott Lia, amit képtelen voltam nem viszonozni. Sosem értettem, az emberek mit látnak bennem, amitől kedvesek velem. Lia-t is csak pár napja ismerem, mégis úgy kezel, mintha ezer éve barátnők lennénk.

- Köszönöm - feleltem, majd a pihenő felé vettem utam. Cipőm sarka hangosan kopogott lépteim közben, jelezve itt vagyok.  Kék estélyi ruhám lágyan tapadt bőrömhöz. Kék magassarkúm, szerencsére kényelmes volt, ezáltal járni is egyszerű volt. Bár nem vagyok híve a magassarkú cipőknek, és habos-babos ruháknak, de ezek kifejezetten tetszettek. Hiába. Erre valók a stylistok.

- Sziasztok - köszöntem illedelmesen, mikor beléptem a pihenő szobába. A csapatok egyesével ültek szétszórtan és a ma esti dalaikat ismételgették. A fiúk éppen nevettek valamin, s az érkezésem semmiben nem gátolta őket. A huszonöt év felettiek a családjaikkal telefonáltak, vagy éppen egymással beszélgettek. És végül az Én csapattársaim épp fotókat csináltak. Egymást örökítették meg viccesebbnél-viccesebb pózokban.
Eltipegtem a kanapéig - közben felkaptam az asztalomra tett könyvemet, melyet már vagy hatszor kiolvastam - leültem, majd nekiálltam olvasni. Titkok egy régi kertben. Állt a könyvborítón, szép kerek, dőlt betűkkel. Kinyitottam az első oldalon, majd a sorok közé merültem. Néha egy-egy könyv annyira lefoglal, hogy akár napokig képes vagyok olvasni. Így voltam ezzel a könyvvel is. Hiába olvastam már számtalanszor, hiába tudom az elejétől kezdve a végéig, mi fog történni, mégis magával ragad, újra és újra. Hihetetlen.
- Holland! - rázta meg az egyik csapattársam, Lexy a kezem. Ijedten kaptam rá a tekintetem, s csuktam be a könyvet - Mindjárt Te jössz.
Ennyi ideig olvastam volna?
- Rendben. Köszi - motyogtam, majd felpattantam, s rohantam is hátra, a mikrofonért és a fülesemért. A hangosítók kötelességtudóan, és precízen tették rám amit kellett, illetve adták kezembe a mikrofont, immár bekapcsolva. Elfoglaltam a helyem a fal mögött s vártam.
- Demi - hallottam meg a műsorvezető hangját - A te utolsó mentoráltad következik, mielőtt indul a második kör - Ó, igen. Az idejű első élőshow más lesz mint a többi. Mindenkinek két dalt kell énekelnie, az egyiket a mentora választja ki, míg a másikat kihúzzák. Az utóbbit mindenki egy adott bandától, a One Direction-tól énekli. Hogy miért, azt senki nem tudja.

- Így van - rántott vissza a valóságba Demi hangja - Egy csodálatos és kivételesen tehetséges lány következik. Sok mindenben különbözik a többiektől, de talán a legszembetűnőbb a haja színe. Következik, vörös hajú Holland Roden! - kiáltotta, s már indult is a választott dal.

Az első refrénnél kinyílt a fal, s Én magabiztos léptekkel indultam meg. Le a lépcsőn, majd a mikrofonállványnál megálltam. Nem féltem, hisz' tudtam az a legrosszabb amit most tehetek. Egyetlen egy rossz mozdulat és vége. Vége az álmomnak. Annak, hogy elérem, amit édesanyám nem tudott. Minden vágya az volt, hogy énekesnő lehessen, ám a sors nem így akarta. Találkozott apával, s miatta feladta az álmait. Apu próbálta meggyőzni Őt arról, hogy folytassa, váltsa valóra álmait, nem tette. Ezért állok most itt, és énekelek mindenki előtt. Hogy elérjem amit Ő szeretett volna. Engem is vonz a zene és énekelni is imádok, de nekem nem ez volt az álmom. Én arra vágytam, hogy modellként ismerjenek meg az emberek. Most mégis énekelni akarok. Már ez az álmom. Az első rendű, és semmi nem fog megakadályozni abban, hogy valóra váltsam.

Miután az utolsó hangok is elhagyták ajkaimat, megkönnyebbülve fújtam ki a maradék levegőt, s meglepett a tény miszerint, a közönség állva tapsol. Mosolyogva hajoltam meg, majd vártam, mit mond a zsűri.

-Fantasztikus volt - szólalt meg elsőnek Simon - Egyszerűen lenyűgöző. Elgondolkodtató a dolog, miszerint hogy tud egy 19 éves lány egy dallal ennyi érzelmet kiadni magából. Csak gratulálni tudok neked - mosolygott, mire hálásan mormoltam el egy köszönöm-öt.

- Ugyanezt tudnám csak mondani, épp ezért nem húzom az időt, és csak ennyit mondok neked - folytatta Britney a sort - Egy nap még sokra viszed majd!

- Nem tudok rosszat mondani - kezdett bele kertelés nélkül Michael Buble - Eddig úgy néz ki Te vagy az egyik legerősebb az idei mezőnyben!

- Dagad a májam a büszkeségtől, Holland - nevetett Demi - Fantasztikus voltál, és mindent megcsináltál, amit kértem. Fogadd őszinte gratulációmat és legyél nagyon büszke magadra!

- Köszönöm - mosolyogtam elérzékenyülve. Intettem párat a nézőknek, illetve mentoroknak, majd rohantam is a sminkesekhez, stylisokhoz,  hogy átvegyem a másik ruhám. Ez valamivel kényelmesebb volt - na jó kit áltatok, sokkal kényelmesebb volt - mint az előző. Fekete szaggatott csőfarmer-t, piros toppot, kék farmermellényt és egy fekete supra cipőt kaptam. Gyorsan magamra kapkodtam őket, mivel a második dallal harmadikként megyek a színpadra. Lia és Dave - a sminkes - azonnal neki álltak kicsinosítani. Egyszerű sminket kaptam, s oldalra fonott hajat. Tipikusan az Én stílusom.

Rohantam vissza a hangosítókhoz, mivel pár perc és ismét Én jövök. Ismét megkaptam a szükséges dolgokat - épp időben, mert már el is hangzott a nevem.

- Ismét elvarázsol majd minket, Holland Roden az Alive című dallal! - kiáltotta Demi, mire a fal kinyílt, s a zene indulásával egyszerre rohantam a mikrofonállványhoz, s énekelni kezdtem.

A zene ismét magával ragadott. Nem igazán szeretem a One Direction-t, de ezt a számukat kifejezetten szeretem. Egyszerű, mégis fülbemászó. Kétségtelen, ez a kedvenc dalom.
Szám magától formázta meg a már ismert szavakat. Még arra sem kellett ügyelnem, hogy tisztán énekeljek, jött magától.
A refrénnél a már jól betanult koreográfiát csináltam, a táncosokkal mögöttem. Refrén után, a nézőtérre tévedt a tekintetem, ahol egy gyönyörű smaragdzöld szempárral találkoztam. Gazdájának barna, göndör fürtjei voltak. Ajkán édes mosoly látszott, melyet még inkább kiemeltek gödröcskéi. Tökéletes. Futott át agyamon ez az egy szó. Éreztem, hogy arcomat pír lepi el, emiatt elkaptam a tekintetem.
Észre sem vettem, de már az utolsó hangot engedtem szabadjára, s a közönség ismét tapsba kezdett. Mosollyal az arcomon hajoltam meg, majd vártam az ítéletet.
- Ismételten elképesztő - mosolygott rám Simon - Sajnos több dicsérő szó nem jut az eszembe, így átadom a szót Britney-nek - pillantott az említett felé, aki lelkesen kezd beszélni:
- Néha azt kívánom, bár idősebb lennél, mert akkor az Én mentoráltam lennél. Az Én mentoráltjaim is ügyesek, sőt kiválóak - húzta ki magát büszkén - De Te sem vagy semmi. Gratulálok.
- Köszönöm.
- Ismételten csodás volt. Azt hiszem itt már csak az lesz a szokatlan és meglepő, ha elrontasz valamit - nevetett Michael.
- Megint dagad a májam - nevetett Demi - Hihetetlen vagy! Imádlak! Menj - intett mosolyogva a fejével, mivel látta rajtam több dicsérő szót nem tudnék elviselni. Hiába. Gyűlölöm, ha a figyelem központjában állok.
- Köszönöm - mosolyogtam még egy utolsót, majd hátra mentem, a pihenőbe.

***

- Mielőtt megtudnánk ki jutott tovább, és ki nem - kezdte Robert, a műsorvezető, mikor már mindenki a színpadon állt, csapattársai és mentora mellett. Érdekesen néztünk rá mindannyian, kivéve a mentorok, mivel fogalmunk sem volt, mit tervez - Bejelenteni valóm van. A mai adásban azért énekelt mindenki pluszba egy One Direction dalt, hogy az említett bandának könnyebb dolga legyen. Gondolom mindenki tudja szomorú hírt, miszerint a banda új tagot keres magának. Méghozzá közületek - mutat felénk, mire szívem kihagy egy ütemet. Erről mi miért nem tudtunk? - Na már most. A banda döntést hozott, s ezt most mi is megtudhatjuk. Hölgyeim és uraim, a One Direction - kiáltotta. A fel szétnyílt, s az említett banda lépdelt hozzánk a színpadra. 
Ismét szembe találtam magam azzal a gyönyörű, smaragdzöld szempárral, melyhez már egy arc is társult. Ő Harry a One Direction menedzsere! Futott át agyamon a gondolat, s éreztem, hogy arcomat vörös pír lepi el.
- Sziasztok - köszönt halvány mosollyal az arcán, Louis - Most, hogy tudjátok miért vagyunk itt, elmondjuk, hogy is döntöttünk, de előtte még annyit, hogy ma senki nem esik ki, csak az, akit mi kiválasztunk. Nos tehát. Annyit elárulok, hogy lány az illető, szóval a fiúk mehetnek is - mindenki döbbenten állt, míg az összes fiú, és a csapatok kimentek.
- Lányok - folytatta Niall - Akit mi akarunk, nem barna hajú - hárman maradtunk. Mia, a huszonöt év felettiek közül, Kate, a csapattársam, és...Én.
- Nem is szőke - rázta a fejét Liam. Már csak Én és Mia maradtunk. Szívem a torkomban dobogott, és azért imádkoztam, hogy ne Én legyek a választott lány. Oké, hogy énekelni akarok, de úgy akarok a csúcsra érni, hogy a saját erőmből, nem pedig bekerülni egy - a már csúcson lévő - bandába. Nem. Az nem én lennék.
- Akit mi szeretnénk, az 19 éves, vörös hajú és Holland Roden-nek hívják - mondta hatalmas mosollyal Zayn. Mia csalódottan ment ki, míg Én döbbenten álltam a színpadon. Én?! Miért? Én ezt nem akarom!
- Na? - nézett rám kérdőn Louis - Elvállalod?
- Én...