4. Fejezet: Az én érzéseim nem barátiak.

2014.szeptember 25.

Holland Roden

- Így ni! Kész vagy - mér végig elégedetten Lou, majd utamra enged. Életem első koncertje. A bandámmal. A One Direction tagjaként. Én. Az O2 arénában. El sem hiszem! Emellett még Benji is itt van! Igaz, hogy épp Paul energiáját szívja el, de itt van. S hogy Paul miért van itt? Egyszerű. Ő és Harry társmenedzserek. Mivel Hazz nem bírná egyedül, s nem is akarná, ezért Paul segít neki. Praktikus.
Szinte futva tettem meg az utat az öltözőig, melyre nagy betűkkel volt kiírva: One Direction.
- Izgulok - nyitottam be, majd zuhantam Zayn karjaiba - El fogok rontani valamit.
- Dehogy fogsz! A próbákon is szuper voltál, most is az leszel - simította meg a hátam, majd elengedett, s végignézett rajtam - Csini vagy!
- Köszi - mondtam, majd én is végignéztem magamon.

  Az összeállítás illeszkedett az én ízlésemhez, kivéve a cipőt. Lou szerint meg kell tanulnom magassarkúban járni, mivel minden sztárnak abban kell járnia, így nekem is. Bár, fogalmam sincs hogyan fogok én ebben majd táncolni, és ugrálni, de oké. Ha ők mondják.
- Készen vagytok? - rontott be Harry. Mit ne mondjak, eszméletlenül jól nézett ki fekete szmokingban. Mi? Jesszusom! Nem szabad ilyenekre gondolnom! Ő a menedzserem! Még ha csak félig is de az!
- Igen!
- Nem! - hangzott egyszerre a két kiáltás. Természetesen az utóbbi tőlem származott.
- Mi az hogy nem? - ráncolta szemöldökét Harry, mire Zayn oldalba bökte - Jah! Izgulsz, igaz?
- Örülök, hogy leesett - grimaszoltam, mire csak megrázta a fejét - Persze hogy izgulok! Hogy ne izgulnék?!
- Gyere ide - tárta ki izmos karjait. Azonnal közéjük vetettem magam. Erősen szorítottam ingét, míg ő karjait derekam köré fonta - Jó leszel. Eddig is az voltál. De, ha véletlen elfelejtenéd a szöveget, csak nézz rám. Ott fogok állni a színpad mellett Benji-vel és Paul-lal. Súgok, ha kell. Ígérem - súgta, majd egy apró, de annál érzelmesebb puszit nyomott arcomra. Arcom azonnal lángba borult, amin kuncogni kezdett. Oldalba böktem, jelezve, hogy hagyja abba.
- Na menjünk már! - toporzékolt Niall, mint egy öt éves. Mosolyogva indultunk meg a színpad felé. Útközben ránk adták a füleseket, s kezünkbe nyomták a mikrofont. Fejemben már az első dal szövege járt, azaz Alive.
- Nyugi - ölelt meg Liam is, majd mindenki a helyére állt. Idegesen fújtam ki a tüdőmben tartott levegőt. Gyomrom ököl nagyságúra zsugorodott össze, míg szívem eszeveszett tempót diktált.
És akkor elkezdődött.
Felhangzottak a dal első akkordjai s Liam már kezdte is a szólóját, amit Zayn követett:

My mother told me I should go and get some therapy

I asked the doctor, Can you find out what is wrong with me?

I don't know why I wanna be every girl I meet

I can't control it.

Yeah, I know it's taking over me

I'm going crazy.

Can't contain it.

So tell me just what I should do?

Majd mikor már jött a refrén mind a színpadra léptünk. Ami először feltűnt, az a rengeteg ember volt. Több ezer lány volt előttem sírva, nevetve, énekelve. Megdöbbentő. Ám nem csak én döbbentem meg, hisz' mikor kileptem minden sikoly elhalt. Csak a mi hangunk hallatszott, miközben az összes rajongó nagy szemekkel bámult rám. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, ám hamar megszűnt ez az érzés.
A tömeg ismét vad sikoltozásba kezdett, s ha jól hallottam a fiúk nevei mellett az enyém is elhangzott párszor. Mosolyogva hajoltam le a színpad szélénél, miközben már a második refrént énekeltük.

- Hello London! - kiáltotta Louis, miután véget ért az első dal - Hogy vagytok? Jó a buli? - óriási sikítás - Mint látjátok kezdetét vette a legelső koncertünk az új bandatagunkkal, Holland Roden-nel - kiáltotta a nevem, majd magához invitált - Hogy vagy, Holla?
- Köszönöm jól - feleltem mosolyogva. A koncert elején lévő félelmem már teljesen megszűnt. Már nem érdekel mit rontok el, vagy mit nem. Csak az számít hogy ennek a részese lehetek.
- Nem fogsz elájulni, elesni?
- Megnyugodhatsz, mert nem - feleltem, majd úgy éreztem ideje tovább haladnunk - A következő dal pedig nem más mint a Best song ever!

***

- Sikerült! - ugrottam Harry nyakába mikor leértem a színpadról.
- Ügyes voltál! - szorított magához. Arcomat nyakába temettem, így beszívva mámorító illatát.
Fogalmam sincs miért csinálunk ilyeneket. Miért ölelgetjük egymást csak úgy, miért puszilgatjuk egymást. Nem tudom. Talán legjobb barátokká váltunk? Kötve hiszem. Legalábbis részemről biztos nem. Az én érzéseim nem barátiak. Amikor a közelemben van, vagy csak rágondolok, a szívem eszeveszett tempóban kezd el verni, légzésem felgyorsul, végtagjaim remegni kezdenek és még a gyomrom is görcsbe rándul. Anya régen azt mondta, ez a szerelem. Mikor egy személy már a jelenlétével is képes megnyugtatni, vagy éppen felébreszteni az érzékszerveidet. Ha tényleg ez a szerelem, akkor én nagyon rossz irányba haladok. Nem szabad beleszeretnem Harry-be. Köztünk nem lehet semmi. Ott a sajtó, Paul, a rajongók! Nem lehet.
 - Ezt meg kell ünnepelnünk! - kiáltotta Louis, ám ekkor Paul közbeszólt:
- Szó sem lehet róla! Elkésünk a díjátadóról!
- Milyen díjátadó? - kérdezte szemöldök ráncolva Niall.
- Franc - csapott a homlokára Harry.
- Mi az? - kérdezte Benji.
- Elfelejtettem szólni, hogy innen egyből egy kisebb díjátadóra megyünk.
- Éreztem - emelte égnek tekintetét Paul, majd ránk mordult - Nyomás készülődni! Holland téged Lou fog kicsinosítani!
Követve drága menedzserünk parancsát rohamoztam meg az öltözőt ahol Lou már vár. Belépve Lou azonnal kezelésbe vett, s meg kell mondjam a végeredmény fantasztikus volt!

- Köszönöm! - öleltem át Lou-t, amit viszonzott is.
- Remélem megnyered a díjat!
- Megnyerem? - néztem rá értetlenül - Nem inkább megnyerjük?
- Nem - rázta meg a fejét - Harry-ék nem mondták? Jelöltek téged a London Legszebb és Legújabb Női előadójának!
- Hogy mi?! - sipítottam, majd már trappoltam is át a fiúk öltözőjébe. Hatalmas erővel nyitottam be és még az sem érdekelt, hogy Niall és Louis egy szál alsóban feszít előttem. Szememmel Harry-t kerestem, s hamar meg is pillantottam. Megindultam feléje, s ekkor már ő is rámfigyelt.
- Hűha! Holly! Gyönyörű vagy - bókolt, de én válasz helyett csak mellkason vágtam.
- Mégis hogy képzelted ezt?! Mi az hogy nem szólsz NEKEM arról, hogy jelöltek ENGEM egy díjra ésmost éppen odatartunk?! Mégis mit gondoltál?! Hogy majd nem fogom megtudni?! Ha Lou nem szól akkor senki sem?! - kiáltottam rá magamból kikelve, mire mindnki csendbe maradt. Harry nagy szemekkel nézett rám, majd végre válaszra nyitotta a száját:
- Ne...ne haragudj Holly - kezdte, s hangja el-elcsuklott - Én akartam szólni, csak elfelejtettem. Teljesen kiment a fejemből! Kérlek ne haragudj rám - meresztette rám hatalmas, smaragdzöld bociszemeit, amelyeknek ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni.
- Nem haragszok - sóhajtottam, mire hatalmas vigyor ült ki arcára. Gödröcskéi előbukkantak ami még ellenállhatatlanabbá tette őt.
- Imádlak - nyomott egy puszit az arcomra, majd a többiek felé fordult - Nos, akkor induljunk, ám Holly! Énekelned kell egy dalt majd, ha megnyered a versenyt - húzta el a száját várva, mikor török ki.
- Oké - sóhajtottam beleegyezően, majd vártam hogy elinduljunk.

***

- És a győztes.....Holland Roden! - kiáltotta Jessie J. ezt nem hiszem el! Nyertem!
Sikítva borultam a srácok nyakába, akik később a színpad felé noszogattak. Fürgén lépdeltem fel Jessie mellé, aki egy ölelés kiséretében átadta a díjat. Furcsa. Most találkozunk először, mégis milyen barátságosan fogadott.
- Hát.. - kezdtem bele köszönő beszédembe, ami nem volt - El sem tudom mondani mennyire megtisztelő itt állni. Elképesztően hálás vagyok. Nagyon köszönöm!
- Mit fogsz énekelni nekünk? - mentett ki a kínos szituációból Jessie, mivel látta hogy több dolog nem jut az eszembe.
- Hát...Demi Lovato-tól a Let it go-t - mondtam mosolyogva. A fények kihunytak egy percre, majd már kezdetét is vette a választott dal. Semmi másra nem koncentráltam csak a szövegre és a mögötte rejlő érzelmekre.
A dal végén hatalmas tapsot kaptam, ennek következtében pedig arcomon hatalmas mosollyal vonultam le. Rohamtempóban közeledtem az asztalunkhoz, majd vetettem magam Hazz kitárt karjaiba.
- Mondtam hogy jó leszel - súgta, majd átadott az öcsémnek.
- Annyira ügyes voltál Holla! - kiáltottam, majd egy hatalmas ölelésben részesített.
- Köszönöm - néztem a fiúkra, miután Benji elengedett - Mindent - kezdtem halk pityergésbe, mire a fiúk egy óriási csapatölelésben részesítettek - Menjünk - súgtam, mire bólintottak, s indultunk is haza...