17. fejezet: Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva!

Íme az új rész!
KOMIZZATOOK!!!!


2014. december 8.
Holland Roden


Vigyorogva - vagy inkább vicsorogva? - vonulok végig a vörös szőnyegen. Mellettem Dylan, míg mögöttünk a többi szereplő. A vakuk csak úgy kattognak, s nekem fogalmam sincs mikor hova nézzek. Belépünk a hatalmas épületbe, majd a nekünk kijelölt asztalhoz sétálunk. Elfoglaljuk helyünket, majd koccintunk az eddigi sikereinkre. Végig mosolygok, hála színészi képességeimnek, és beszélgetek mindenkivel. Jól érzem magam, önfeledten nevetek, és érzem, jó ötlet volt eljönni. Itt lenni azokkal akiket szeretek, bulizni, és megtudni melyikünk nyert díjat.
- Hölgyeim és Uraim - a színpad felé nézünk, ahol egy öltönyös pasi áll - Következzék az este első fellépője....a One Direction - lesápadok, és már épp felállnék, mikor Crystal megragadja a karomat.
- Maradsz - jelenti ki ellentmondást nem tűrve, én pedig beleegyezően bólintok. Lehuppanok a helyemre, s várom az este végét, hiába tudom, hogy az még rohadt messze van.
- Ezt a dalt életem szerelmének küldöm - hallom meg az Ő hangját. Felnézek, s valóban ott állnak mindannyian. Harry a szemembe nézve áll, s ekkor felcsendülnek a You and I első akkordjai. Könnyeim folyni kezdenek, mikor ő énekel. Szemei fogva tartanak, így esélyem sincs elmenekülni. Bár nem is akarok. Teljesen elvesztem smaragd szemeiben, és innen nincs kiút.
A dalnak vége, meghajolnak, majd elhagyják a színpadot. Felállok, majd egy 'Elnézést' elmormolva rohanok ki a teremből, egyenesen a mosdókhoz. Befutok a nőibe, majd a csapra támaszkodok. Belenézve a tükörbe ismét egy megtört lányt látok. Bevizezem a kezemet, majd kicsit megpaskolom az arcomat. Megtörlöm a kezemet, majd lassan elhagyom a mellékhelyiséget. A folyosón sétálva lépteket hallok magam mögött, ám nem érdekel. Biztosan valaki most igyekszik vissza a díjátadóra. Tovább sétálok, ám egyszerre valaki megfogja a karomat, s a falnak taszít. Sikítani sincs időm, mivel ajkak landolnak az enyéimen, s heves mozgásba kezdenek.
Harry! Jövök rá támadóm kilétére, s azonnal visszacsókolok, pedig tudom hogy nem helyes. Kezei derekamat markolják, míg én ingét tépem.Nyelve bejutást kér, amit örömmel adok meg, s nyelveink heves táncba kezdenek. Levegőhiány miatt elválunk, ám fél perc múlva már ismét egymás ajkait faljuk.
- Nem kellene - motyogom bele a csókba, miközben már igencsak hosszú haját dúrom.
- Kit izgat? - kérdez vissza, majd belemarkol a fenekembe. Felnyögök, s akaratlanul is hozzásimulok ágyékához, mely már igencsak megtelt vérrel. Ő is felnyög, s még jobban hozzám simul.
- Harry - nyögöm, mikor ajkaival nyakamat kezdi kényeztetni.
- Mondd édes - mély hangja miatt kiráz a hideg, s meg kell erőltetnem magamat ahhoz hogy beszélni tudjak.
- Ki ne merd szívni a nyakamat! - nyögöm ki ezt az egy mondatot igen csak nehézkesen.
- Miért? Legalább tudnák hogy az enyém vagy! - húzódik el, s ajkain szórakozott mosoly ül.
Ennyi kell. A köd elszáll, az elmém kitisztul és ellököm magamtól. Rohanva indulok el vissza a terembe, ám elkapja csuklómat.
- Eressz - rántom ki kezemet övéből, s belépek a terembe. Lehajtott fejjel megyek vissza az asztalunkhoz, s ülök le.
Miért csinálta? Egyáltalán miért hagytam? Mert szereted, te hülye liba! Szólal meg tudatalattim. Ez igaz, de...túl mély sebet ejtett rajtam. Képtelen vagyok bízni benne, akárhogy is szeretném. Nem megy. Talán idővel sikerülni fog, de most....most semmiképpen sem.
- Holland miért vagy ilyen vörös? - hallom meg Typo szórakozott hangját. Felnézek, s csibészes mosolyával találom magamat szembe.
- Öhm... - kezdenék értelmetlen magyarázatokba, ám Crys félbeszakít.
- Elkapott a mosdóknál, mi? - vigyorog rám, mire bokán  rúgom az asztal alatt - Au!
- Oké oké - emeli fel kezeit Typo - Csak kíváncsiak voltunk!
- És most következzen a legjobb sorozatért járó díj - a színpad felé nézek, Harry és Liam állnak fent. Harry kezében a díj, míg Liam-ében a boríték.
- Holland te veszed át a díjat - rohan el mellettünk drága rendezőnk, s esélyem sincs tiltakozni.
- A győztes - bontja ki Liam a borítékot - A....Teen Wolf! - kiáltja. Hatalmas taps, míg én felállok, s a színpad felé igyekszem. Fellépkedek a lépcsőn, majd a fiúk mellé állok. Arcomon művigyor, s először Liam-mel rázok kezet, két puszi, majd Harry jön. Kezembe nyomja a díjat, majd két puszi és ölelés.
- Legyél a hátsó bejáratnál tíz perc múlva - súgja, majd utamra enged. Értetlenül megyek vissza a többiekhez, majd az asztalra téve díjat leülök.
- Mit mondott? - kérdezi Crys izgatottan. Teljesen bezsongott. De jó neki!
- Hogy tíz perc múlva legyek a hátsó bejáratnál - motyogom magam elé nézve.
- Akkor mire vársz még? - löki meg oldalamat. Sokkolódva állok fel, s indulok meg a hátsó bejárat felé, nem tudva mi vár rám...