9. Fejezet: Egy szó és a tiéd!

Sziasztok!

Hosszú szünet után itt az új rész! :) Remélem hogy azok akik vártak már erre, azoknak nem volt hiába való a várakozás! Kicsit- na jó nagyon - rövid, de a kövi hamarabb jön, kárpótlásul! Komizni és feliratkozni ér!!!!

2014. November 28.

Holland Roden

- Jó estét Sydney! - kiáltom a mikrofonba, mire éles sikítás a válasz - Készen álltok?! - ismét sikítás - Akkor kezdjük! - s ekkor megszólal a Best song ever első akkordja.
Egy teljes hónap telt el. Apa kikerült a kórházból, s teljesen egészséges. Barbarát azóta se láttuk, de nem is baj. Apa is belátta, hogy az a kapcsolat már halálra volt ítélve, s talán a lány nem is szerette őt igazán.
Benji, jelenleg nála van, mivel én megkezdtem az első turnémat a srácokkal, így Benji hazaköltözött. Azóta már találkoztunk egyszer, mikor is elmondta, hogy véglegesen Magyarországon szeretne maradni. Természetesen nem vettem a szívemre a dolgot, hiszen így nekem is könnyebb.
A vizsgálatok megkezdődtek, így már túl vagyok az elsőn. Az orvosom, Dr. Greey, egy igen kedves, negyvenes éveiben járó férfi. Eddig úgy néz ki tünetmentes vagyok, de még semmi sem biztos. Az orvosok szerint bármikor kialakulhat a szervezetemben a rák bármelyik fajtája, így nem árt vigyázni. Harry persze ezáltal folyamatosan aggódik értem, ami néha már idegesít egy kicsit, de olyankor eszembe jut a tény, hogy szeret, ezért aggódik értem. Ez általában megnyugtat, de vannak kivételek.
A kapcsolatunkban az első komolyabb vitánk pontosan ezért alakult ki, de nem bírtok egymás nélkül sokáig. Egy nap se telt el, de mi már ki is békültünk. Így minden rendben van közöttünk.
A forgatások is jól haladnak, de nem olyan sűrűn rendelnek be minket, s nem is mindig Londonba, mivel turnézok épp. Ebben az évadban, Dylan-nel kell csók jelenetet forgatnom, aminek Harry nem igazán örül, de meg kell értenie, hogy a színészet olyan nekem, mint az éneklés. Egyik nélkül sem tudom elképzelni az életemet.
Annyira elgondolkodtam, hogy már csak az tűnt fel, hogy az öltözőből lépek ki a rendes ruhámban. Utam a parkolóba vezet, azon belül is a turnébuszba, melyben már a srácok rám várnak. Felszállok, elfoglalom a helyem Harry mellett, s a busz elindul.
- Ügyes voltál - nyom egy puszit a homlokomra Hazz, majd félkarjával átölel. Fejemet mellkasába fúrom, s mélyen beszívom jellegzetes illatát. Mámorító.
- Ne itt kérlek! - nyávogja Niall, miközben épp egy szendvicset töm magába. Nevetnem kell megjegyzésén, mivel tegnap rajtakapott minket, mikor éppen...hát öhm....smároltunk. Persze sikítva rohant ki a hotel szobából, s egyből elújságolta a többieknek mit látott. Azonnal meg is kaptuk a megjegyzéseket, s sajna még mindig nem untak rá a piszkálásunkra.
- Niall kérlek ne kezd megint - szól hátra Paul, mire a szöszi azonnal összehúzza magát, s még a közelünkből is elment.
- Ilyenkor imádom Paul-t - morogja Hazz, s egy puszit nyom a nyakamra, mire rajtam végigfut a hideg, persze jó értelemben - Ez tetszik. Imádom az összes aprócska reakciódat - mondja.
- Hmm - hümmögök mellkasába, s szemeimet egyre nehezebbnek érzem.
- Álmos vagy? - kérdi, s válaszolnom sem kell, mert egy feltörő ásítás rögtön elárul engem - Aludj - nyom egy puszit a fejemre, majd karjait szorosan körém fonja. Szemeimet lehunyom, s érzem ahogy átrepülök az álmok világába.

- Kicsim - érzek meg egy lágy puszit az arcomon - Ébresztő - dörmögi tovább a hang - Megérkeztünk - súgja az illető, mire csak morogva kezdek mocorgásba, s egy kényelmes póz találása után ismét álomba szenderülnék, ám ekkor az illető karjába kap, s feláll velem. Szemeim azonnal kipattannak, s ütögetni kezdem elrablóm mellkasát, amit ő csak egy nevetéssel nyugtáz.
- Harry tegyél le! - visítom, ám ő rendíthetetlenül megy tovább, s sétál le a buszról, ahol rengeteg rajongó kezd sikításba, s néhányan meg is kérdezik, mi történt velem.
- Semmi baja, csak a Királylány nem óhajtott felkelni, mikor szóltam neki - vigyorog rá Harry a sikoltozó lányokra, majd folytatja "utunkat". Belép a szálloda ajtaján, ahol a fiúktól kapunk néhány érdeklődő pillantást, ám egy szót sem szólnak. Paul felkapja a csomagjainkat, majd követ minket fel a szobánkba. 469. Áll a szobánk ajtaján, s amint Hazz meglátja arcára perverz vigyor ül ki, úgy ahogy a többi fiúéra is. Lemondóan rázom meg a fejem, majd miután Hazz végre letett, kinyitottam az ajtót s beléptem.
Ismét egy puccos "szoba" tárult fel előttem. A nappaliban volt egy kanapé, tévé s még egy minibár is. Jobbra, ha jól láttam a konyha és a fürdő volt. Balra pedig a háló. Utamat az utóbbi helyiség felé vettem, s belépve elámultam. Harry-vel eddig is hatalmas ággyal rendelkező szobákat kaptunk, de ez most hatalmasabb volt az eddigieknél.
- Tetszik? - karol át hátulról Harry, s a fülembe suttogja szavait - Direkt kértem ezt a szobát. Tetszik a szám, s az ágy is kedvező méretű. Mi lenne, ha felavatnánk? - csúszik keze a felsőm alá, ám én kezére csapva lépek el tőle, s nyitom ki a bőröndöm.
- Nem - mondom nemes egyszerűséggel, majd a pizsamámat, tusfürdőmet és samponomat felkapva indulok meg a fürdő felé, majd oda belépve az ajtót kulcsra zárom. Jól is teszem, mivel amint leveszem a ruháimat, valaki már próbálja is kinyitni az ajtót.
- Ne már - nyavalyog Harry, mire csak felnevetek, majd a zuhanyzóba belépve megnyitom a vizet. Alaposan átmosom testem minden szegletét, majd a vizet elzárva lépek ki a zuhanyzóból, s testemet egy törülközőbe csavarom. Hajamat megtörlöm, majd kifésülve hagyom hogy a vállamra omoljon. Felveszem a pizsamámat, majd kinyitom az ajtót, s visszamegyek a hálóba.
Harry az ágyon terpeszkedik, és már csak egy alsó takarja testét. Arcom pirosodni kezd, s Harry is észreveszi, mit nézek rajta annyira. Arcára perverz vigyor ül ki, majd felpattanva elém áll, s kezeit a derekam köré fonja. Arcát nyakamba temeti, majd oda suttogja szavait.
- Egy szó és a tiéd! - súgja, s arcom még vörösebb lesz - Azt tehetsz vele amit csak akarsz.
A levegő tüdőmben akad, s egy hang sem jön ki a torkomon. Illata orromba kúszva éri el nálam  a teljes bénulást. Végtagjaim kővé dermednek, míg agyam képtelen egyetlen egy értelmes mondatom sem összerakni. Megbénított. Győzött. Az övé vagyok.
- Na? - búgja, mire kicsit észhez térek.
- Fáradt vagyok - nyögöm ki, majd kicsusszanva karjaiból mászok be az ágyba, míg nevetését hallgatom.
- Te tudod -kacsint, majd bemászik mellém, és mellkasára von - Jó éjt Királylány!
- Jó éjt - súgom, majd az álmok magukkal ragadnak.